When Love Dies •Chanbaek• ✔

Epilògus

- Baekhyun, nem hagyhatsz itt bennünket - suttogta Park Hyunah, ès nagy, mogyorò barna szemèbe könnyek gyűltek. Szìve majd meghasadt a fàjdalomtòl, amikor lenèzett a kòrhàzi àgyon fekvő törèkeny alakra.
Senki se gondolta, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik a vèg. Az orvosok megmondtàk, hogy Baekhyunnak nincs esèlye a leukèmiàval folytatott egyenlőtlen harcban, de Hyunah mègsem hitte el igazàn, hogy a bàtyja, Chanyeol baràtja szàmàra nincs remèny. Azaz egèszen mostanàig nem, de miòta belèpett a kòrterembe ès meglàtta a bàtyjàt... Chanyeol Baekhyun àgya mellett ült egy szèkben.
Ült? Inkàbb roskadozott.
Baekhyun szeme csukva volt, arca fehèrebb a falnàl. Csak a fiù összekocolòdott szőke haja törte meg a kòrhàzi környezet steril fehèrsègèt.
- Jaj, Baekhyun - hajolt le hozzà Hyunah, kezèbe vève a fiù kezèt. Vigyàzott, nehogy meglökje a vèkony karba szùrt, gumicsőben folytatòdò tűket.
Baekhyun felpillantott Hyunahra.
- Mr. Park ès Shia ... ès Chanmina - Baekhyun lassan ès megfontoltan egy picit elfordìtotta a fejèt az ajtò felè, ahol Hyunah ikertestvère, Chanmina topogott. Baekhyun szàja szelìd mosolyra hùzòdott.
Chanmina kitartòan tanulmànyozta a padlòt, szandàlja èlèt a mintàn hùzogatta. Sose rejtette vèka alà, hogy nem szereti Baekhyun csalàdjàt: alkoholista apjàt ès zűrös èletű idősebb testvèrèt, Sojint.
Furfangjaival mèg azt is megpròbàlta elèrni, hogy Baekhyun ès Chanyeol közè àlljon. Most pedig itt van Baekhyun, làm, mèg haldokolva is kedves. Egy magànyos könnycsepp gördült le Chanmina arcàn.
- Hè, itt tilos sìrni! - Baekhyun hangja alig volt több a suttogàsnàl, mègis hihetetlenül hatàrozott volt.
- Higgyètek el mindannyian, hogy egèsz èletemben az elmùlt hònapokban voltam a legboldogabb. - Chanyeolra pillantott ès tekintete a fiù arcàn megàllapodott. Mìg sötèt hajàt, bànattòl sùjtott helyes arcàt, kialvatlansàgtòl karikàs sötèt szemèt nèzte, könnyeivel küszködött. Gyorsan visszanèzett Hyunahra, Chanminàra ès szüleikre.
- A legboldogabb egèsz èletemben... - ismètelte - ès àltalatok. Majdnem olyan, mintha a csalàdhoz tartoznèk.
Amikor kimondta, hogy a csalàdhoz, komor felhő suhant àt Baekhyun arcàn. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is mùlt, de Hyunah èszrevette. Ràjött, hogy Baekhyunnak a sajàt csalàdja jàrt az eszèben. Mèg utolsò òràjàban sem szàmìthatott arra, hogy az apja vagy a nővère mellette legyen. Ez talàn mèg jobban gyötörte, mint a fizikai fàjdalom.
Baekhyun alig hallhatòan felsòhajtott. Màr nèhàny mondat is kimerìtette. Nem segìtettek a csalàdjàval kapcsolatos gondolatok sem. Hyunah èszrevette, hogy Baekhyun alig tudja nyitva tartani a szemèt. Màr èrtette, mièrt telefonàlt utànuk az anyjuk Mirei Touyamaèkhoz, ahol a kosàrlabdacsapat győzelmèt ünnepeltèk, ès mièrt kèrte őket, hogy azonnal jöjjenek a kòrhàzba. A jelek szerint Baekhyun màr nem èl sokàig.
Song Shia előrelèpett.
- Szeretünk tèged, Baekhyun - jelentette ki egyszerűen.
Park Shi Hoo az àgy vègèhez lèpett, a felesège mellè.
- Mindig mondtuk, hogy jò ìzlèse van Chanyeolnak. - Igyekezett könnyedèn beszèlni.
- Igen, öntől örökölte, Mr. Park - vàlaszolt utolsò erőtartalèkait felhasznàlva Baekhyun.
Chanmina növekvő bàmulattal figyelte a jelenetet. Hogy tud Baekhyun ilyen hősiesen viselkedni! Neki sokszor annyi is elèg a kètsègbeesèshez, ha lefut a szem a harisnyàjàn. Baekhyun viszont a halàl torkàban is mosolygott. Chanminànak eszèbe jutott, amit Hyunah mondott neki nemrègiben, hogy ezutàn neki sem szabadna a csalàdja alapjàn megìtèlni Baekhyunt, aki tetőtől talpig nagyszerű teremtès. Nem szàmìt, hogy mit mondanak az emberek a többi Byunròl. Nos, lehet, hogy Hyunahnak igaza volt, gondolta feszengve.
Baekhyun pillantàsa visszavàndorolt Chanyeolra.
- Azt hiszem, èn is megtanultam, hogy a legjobbat vàlasszam - tette hozzà halkan. - Amint meg làttam, tudtam, hogy ő az igazi.
Shia ès Park Shi Hoo biccentettek egymàsnak ès a lànyoknak. Itt volt az ideje, hogy vègső bùcsùt vegyenek ès magukra hagyjàk Baekhyunt ès Chanyeolt.
Hyunah finoman megszorìtotta Baekhyun kezèt.
- Szia, Baekie - suttogta ès visszatartotta feltörő zokogàsàt. Ahogy ellèpet az àgytòl, arcàn megindultak a könnyek.
Chanmina nèhàny lèpèst tett előre.
- Baekhyun, èn, èn ... igazàn nagyon sajnàlom... ùgy èrtem, èn - ès Chanmina most az egyszer nem talàlta a szavakat.
- Mina, nincs mièrt bocsànatot kèrned - mondta Baekhyun nagylelkűen.
Chanmina magàban bànt minden csùnya szòt, amivel bàtyja baràtjàt valaha is illette.
- Hàt akkor vigyàzz magadra - nyögte ki vègül. Mi a csodàt mondjon az ember valakinek, akiről tudja, hogy többet nem làtja az èlők között?
Az ikrek apja nagyokat nyelve pròbàlt megszabadulni a torkàt fojtogatò gomboctòl, amikor lehajolt, hogy bùcsùcsòkot leheljen Baekhyun homlokàra. Song Shia követte a pèldàjàt, ès fiàt is megölelte, mielőtt az ajtòhoz indult volna.
Az ikrek ès szüleik nèmàn kisorjàztak a kòrteremből.
- Emlèkszel, Chanie? - kèrdezte Baekhyun, amikor kettesben maradtak. - Emlèkszel arra a napra, amikor meglàttalak?
Chanyeol felegyenesedett ès àtült Baekhyun àgya szèlère.
- Sose felejtem el - vàlaszolta, ès kèt nagy tenyere közè fogta a fiù sàpadt arcàt. - Amikor becsukom a szemem, most is làtom magam előtt a jelenetet, ahogy làbaddal az òceànt paskolva, hàtrahajtott fejjel, kinyùjtott nyelvvel pròbàlod elkapni az esőcseppeket. Mindenki tető alà rohant a strandon, èn pedig odamentem hozzàd a partra...
- Azok a strandolòk lemaradtak a nap legjobb rèszèről - emlèkezett vissza Baekhyun vidàman, de hangja fàjdalmasan erőtlenül csengett.
- Olyan gyönyörű voltàl akkor - mondta Chanyeol, ès lehajolt, hogy csòkot adjon a fiù homlokàra.
- Most is gyönyörű vagy. - Hirtelen Chanyeol arca összeràndult ès elfojtott zokogàs tört ki belőle. - Baekhyun, ne menj el - kiàltotta. - Maradj velem, kèrlek! - Fejèt kèt tenyerèbe hajtotta ès egèsz testèt ràzta a sìràs.
Baekhyun ujjai ràtalàltak Chanyeolèra. A fiù utolsò erejèvel felemelte a kezèt ès a fiù tèrdère ejtette. Chanyeol sìràsa lecsillapodott.
- Chanie, itt az idő - mondta Baekhyun. - Màr nem sokàig bìrom. Chanie, azt akarom, hogy vège legyen a fàjdalomnak. El kell engedned. Kèrlek, a kedvemèrt.
Chanyeol felemelte a fejèt ès kèzfejèvel letörölte arcàròl a könnyeit.
- A kedvedèrt, Baekie. A te kedvedèrt mindent megteszek.
- Mindent?
- Amit csak akarsz. - Chanyeol Baekhyun kedvèèrt mèg egy mosolyt is erőltetett az arcàra.
- Akkor kìvànnèk valamit.
- Mondd csak.
- A nővèrem.
- Mièrt, mi van Sojinnal? - Magàban pedig hozzàtette: Mèg annyi fàradtsàgot sem vett, hogy legalàbb ma idedugta volna a kèpèt.
- Vigyàzz rà!
- Sojinra? - hüledezett Chanyeol.
- Chanyeol, Sojinnak nem marad senkije... Amikor anya meghalt, ugyanìgy - halvànyan az infùziòs àllvàny felè legyintett - apa összeomlott, az eszmèletlensègig leitta magàt ès hònapokra eltűnt. Nem hiszem, hogy most màskèpp lesz. - Baekhyun egy pillanatra elhallgatott, mintha erőt gyűjtene. Nagy levegőt vett ès folytatta. - Sojinnak akkor kezdődtek a zűrjei, amikor apa eltűnt. Tudod, ő sem volt mindig olyan, mint most. - Baekhyun szeme elködösödött. - Amikor kicsik voltunk, olyan jòban voltunk, olyan közel àlltunk egymàshoz. Mint Hyu ès Mina... - gyenge hangja elhalt.
- Tudom, Baekie. Ne beszèlj többet. Kifàrasztod magad. - Chanyeol ujja hegyèvel cirògatta Baekhyun arcàt.
- Chanie, mondd, hogy megteszed. Vigyàzz Sojinra!
Baekhyun, nem tudom, hogy egyàltalàn lehet-e rà vigyàzni.
- Igèrd meg - makacskodott Baekhyun.
Chanyeol a fiù sötèt irìszeibe bàmult.
- Nem tudok neked ellentmondani. Megìgèrem - sùgta.
Baekhyunbòl halk sòhaj tört elő. A beszèd szemmel làthatòan kimerìtette.
- Tudtam, hogy szàmìthatok ràd, Chanyeol. Szeretlek, Chanyeol.
- Baekie, èn is szeretlek tèged.
- Chanie, olyan fàradt vagyok. Alszom, jò? - kèrdezte Baekhyun alig hallhatòan.
- Persze, hogy jò - morogta Chanyeol, ès Baekhyun örökre lehunyta a szemèt.

Vèģę

Edridi & Lawren 😚