When Love Dies •Chanbaek• ✔

13. rèsz

Chanmina minèl többet forgatta a fejèben Kamui Gakuto ajànlatàt, annàl jobban tetszett neki. Màr elmùlt ròla a pànik, amit az első pillanatokban èrzett. Kezdte meglàtni az ùj helyzettel jàrò valòszìnű előnyöket.
Persze nem mehet hozzà Gakutohoz, legalàbbis egy jò ideig nem. Na de az eljegyzès? Mièrt ne? Hatàrozottan csàbìtò ötlet. Elkèpzelte, hogy fogjàk irigyelni a baràtnői, ha megmutatja nekik a briliàns gyűrűjèt. Kèsőbb, ha meggondolja magàt, mèg mindig fel lehet bontani. Addig is kihasznàlhatja mindazt az előnyt, amelyet egy hìressèggel kötött eljegyzèsből ki lehet sajtolni. Mèg sajàt maga is hìrnèvre tehet szert. Ha eljegyzik egymàst, Gakutonak szerepeltetnie kell a műsoràban. Mièrt nem jutott ez az eszèbe, mielőtt kirohant, volna a szobàbòl, mint egy kis hülye?
Mèg mindig nem kèső, biztatta magàt.
Visszamegy szèpen Gakutohoz ès megmondja neki, hogy megvàltoztatta a vèlemènyèt. Orra alatt a nàszindulòhoz hasonlatos dallamot zöngicsèlve, Chanmina àtvonult testvère szobàjàba ès elhelyezkedett az àgyon.
- Ùgy hatàroztam, hogy elfogadom - jelentette ki.
Hyunah felnèzett a cikkből, amin dolgozott, ès megkèrdezte.
- Mit fogadsz el?
- Hàt Gakuto ajànlatàt. Mi màst?
Hyunah tolla hangos csattanàssal a földre esett.
- Mina, miről beszèlsz? Nem mehetsz hozzà Gakutohoz!
- Azt nem mondtam, hogy hozzàmegyek. Csak annyit mondtam, hogy elfogadom az ajànlatàt.
- De ez marhasàg. Mina. Nem lehet, nem engedhetem - kiàltott Hyunah rèmülten.
- Nem èrtem, hogy akarsz visszatartani? - vàlaszolt Chanmina, aztàn àlmatagon elmosolyodott. - Jaj, gondolj csak bele, Hyu, micsoda remek mòka lesz. Engem eljegyez egy hìres ember! Menten elzöldül mindenki.
- De ez lehetetlensèg, apa ès anya sose egyezne bele - makacskodott Hyunah.
- Nekik nem is kène megtudniuk. Titokban is lehetne tartani. A nyakamban hordanàm a gyűrűt, ès belülre tennèm, amikor együtt vagyunk.
- Park Chanmina, mondhatom, ennèl ostobàbb ötleted mèg nem is volt - pedig erős a verseny!
Chanmina ősszehùzta mogyorò barna szemeit.
- Persze, most meg irigykedsz, mert nem tèged kèrt felesègül - vàgta oda ès leugrott az àgyròl. - Elmegyek a kòrhàzba ès megmondom Gakutonak a jò hìrt.
Hyunah mint a villàm utànairamodott ès a vàllànàl fogva megàllìtotta a testvèrèt.
- Vàrj, nem tudod, mit teszel! Gakuto, izè... nem az, akinek te gondolod. Ő ... - ès egy nagyott nyelt. - Lefogadom, hogy rengeteg mindent nem tudsz ròla.
- Na ès? - vàlaszolt Chanmina könnyedèn. - Az a lènyeg, hogy hìres ember. Különben is, hamarosan màr nem leszünk idegenek egymàs szàmàra. - Ügyet sem vetve Hyunah tiltakozò kiàltàsaira, Chanmina lerohant, hogt megtudakolja, rà tudja-e beszèlni az apjàt, hogy kölcsönadja a kocsit.
Mr. Park azt mondta, hogy inkàbb kiteszi ùtközben, ugyanis neki is kell a kocsi, mert vissza kell mennie az itodàba, nèhàny ottfelejtett iratèrt. Majd visszafelè felszedi. Chanmina azt mondta, hogy egy tankönyvet a nővèrszobàban felejtett.
- Kösz, apa - nyomott egy nagy puszit apja arcàra, amikor kiszàllt a kòrhàz előtt.
- Mindent az ügy èrdekèben - vàlaszolta apja trèfàs hunyorìtàssal.
Hàtha mèg tudnà, micsoda jò ügy èrdekèben!
- Te vagy az, Chanmina? - Az ùjsàg Gakuto kezèből a földre hullott. - Mit csinàlsz itt ilyen kèsőn? Nem is vàrtalak.
Chanmina ràvetette magàt az àgyra.
- Gakuto, meg tudod bocsàtani nekem, hogy olyan ostobàn viselkedtem dèlutàn? Nem is èrtem, mi jött ràm. Gondolom a meglepetèstől. De alaposan vègiggondoltam ès vègül ùgy döntöttem, hogy hozzàdmegyek.
Gakuto egy hosszù percig szòtlanul bàmulta Chanminàt. Aztàn elkezdett hahotàzni. Ùgy nevetett, hogy a vàllai ràzkòdtak ès a könnyek vègigfolytak az arcàn.
- Mi olyan mulatsàgos? - kèrdezte ingerülten Chanmina.
Amikor vègre levegőt kapott, Gakuto bevallotta az egèsz törtènetet, csak Hyunah szerepèről hallgatott.
- Nagyon sajnàlom, Chanmina. Azt hiszem, csùnya dolgot csinàltam. Csak azèrt, mert annyira lelkes voltàl - tette hozzà baràtsàgosan. - Csak ki akartalak egy kicsit jòzanìtani. Nem is àlmodtam, hogy ìgy visszaüt.
Chanmina èrezte, hogy az arca èg a haragtòl.
- Ùgy èrted, hogy az egèsz csak jàtèk volt? Eszedbe sem jutott, hogy felesègül vegyèl, mèg meg sem fordult a fejedben?
- Ha tìz èvvel kèsőbb talàlkoztunk volna, egèsz biztosan - ajànlotta fel a csekèly, de lovagias vigasztalàst. - De a 16 mègis egy kicsit kevès a hàzasàghoz. Te magad is mondtad.
- Hàt ... - Chanmina megengesztelődött. Fura, hogy mintha meg is könnyebbült volna. Hiàba hajtogatta ő Hyunahnak az ellenkezőjèt, nem volt olyan biztos a dolgàban, hogy pont erre vàgyik. Különben is, màr felötlött benne, hogyan hasznàlhatnà ki a helyzetet. - Azt hiszem, igazad van. Legalàbb az iskolàt be kell fejezni, mielőtt fèrjhez menèsre gondolok. Ez azonban nem vàltoztat a tènyen, hogy nagyon piszkosul elbàntàl velem.
- Hogyan kàrpòtolhatnàlak? - kèrdezte bocsànatkèrően Gakuto.
- Nem is tudom, talàn - szipogott Chanmina, ès egy lepedőcsücsökkel szàrìtgatta nem lètező könnyeit.
- Mondd, bàrmit - biztatta Gakuto.
- Bàrmit? -mosolyodott el szèlesen Chanmina, ès màr el is felejtkezett bànatàròl.

Hyunah hallotta bàtyja lassù, nehèz lèpteit a lèpcsőfokon. Aztàn becsukòdott a szobàja ajtaja. Hogyhogy ilyen koràn hazajött? Hyunah vègigment a folyosòn ès halkan bekopogott, aztàn belèpett. Chanyeol, fejèt karjàra tàmasztva, elnyùjtòzva feküdt az àgyon.
- Chanyeol - èrintette meg a vàllàt Hyunah. - Mi törtènt Mireivel? Mièrt jöttèl haza ilyen koràn?
Chanyeol röviden, keserűen felnevetett. - Megmondtam Mireinek, hogy csak pazarolja ràm az idejèt. Nincs èrtelme tovàbb tagadni. Ha akarom, ha nem, àllandòan Baekhyunra gondolok. Mindig az jàr a fejemben, vajon kivel lehet. Egek, hogy szeretem!
- Ő is szeret tèged - mondta Hyunah gyöngèden.
Chanyeol felült.
- Röhej. Kevesebbet màr nem is törődhetne velem.
Hyunah szomorùan megràzta a fejèt.
- Tèvedsz, Chanyeol. Nem is tudod, milyen nagyon tèvedsz. Beszèltem Baekhyunnal. Ő mindent elmagyaràzott nekem. Ő ... ő csak azèrt szakìtott veled, hogy megkìmèljen. - Hyunah ùgy èrezte, hogy egy hatalmas gombòc ül a torkàban. Amikor megpròbàlta lenyelni, mèg nagyobbra dagadt.
- Megkìmèlni? Engem? Mitől? - Chanyeol megragadta Hyunah karjàt. - Mi folyik itt, Hyu? Mit mondott neked Baekhyun?
Hyunah elfùlò kiàltàssal borult bàtyja karjaiba.
- Megìgèrtette velem, hogy nem mondom el neked, de màr nem tudom tovàbb magamban tartani! - Megtörten mondta el a szomorù törtènetet. Chanyeol egyre sàpadtabban hallgatta.
- Nagyon nehèz elmondani. Baekhyun ... meg fog halni. Leukèmiàja van. Vèletlenül jöttem rà. Bent feküdt a kòrhàzban, kezelèsen. Annyira sajnàlom, Chanyeol. Bàrcsak ne kellett volna ezt megmondani neked!
Chanyeol elfojtott zokogàssal temette kezèbe az arcàt.
- Ùristen, Baekhyun! Ez nem lehet igaz. Nem halhat meg! - ès a könnyek patakokban ömlöttek vègig arcàn.
- Bàrcsak ne lenne igaz! - nyögte Hyunah. Amikor Chanyeol vègül felemelte a fejèt, az arcàn ùj kifejezès ült. Komor volt ès elszànt. Felàllt, felkapta a zakòjàt a szèk tàmlàjàròl.
- Làtnom kell. Hol van?
Hyunah megmondta, hogy az utolsò kezelès utàn Beakhyunt megint hazaengedtèk.
- Mondd meg neki, hogy bocsànatot kèrek. Mondd meg neki, hogy ìgy kellett cselekednem. Màr nem tudtam tovàbb nèzni a szenvedèseteket.
Chanyeol megàllt ès viharosan àtölelte a testvèrèt. Egèsz testèben reszketett, mellkasa meg-megràzkòdott a visszafojtott zokogàstòl. Hyunah is àtkarolta a bàtyjàt, igyekezett megàllni sìràs nèlkül.
Èletèben mèg sose volt ilyen szomorù.
- Mièrt nem telefonàltàl, mielőtt jössz? - Baekhyun èpp csak rèsnyire nyitotta ki a bejàrati ajtòt ès baràtsàgtalanul mèregette Chanyeolt. A szìve ènekelt a boldogsàgtòl, de nem akarta, hogy a fiù meglàssa. Tùl nagy volt a kockàzat. Inkàbb hazudott. - Ma ilyen kèsőn megyek randira. Bàrmelyik percben itt lehet. Jobb, ha mèsz.
Megpròbàlta becsukni az ajtòt, de Chanyeol feltartòztathatatlanul benyomult. Egy pillantàssal felmèrte a rendetlen, szegènyes nappalit. Az asztalon üres üvegek, csordultig tele hamutartòk sorakoztak. A levegőt betöltötte az àporodott alkohol- ès cigarettaszag. Azelőtt Baekhyun mindig tisztàn tartotta a hàzat. Most, hogy beteg, biztos nincs hozzà ereje. Chanyeol szìve elfacsarodott.
- Nincs ma randid, Baekie - szòlalt meg halkan.
- Azt hiszed, hogy csak ùgy mondom? Akkor sincs jogod ìgy betolakodni.
Baekhyun arcavègett a felindulàstòl, de egyèbkènt holt sàpadt volt. A szemèvel azonos szìnű kötöttkabàt volt rajta. Halàlos betegen is szèp volt.
Chanyeol megràzta a fejèt, szeme megtelt könnyel.
- Baekie, èdesem, mindent tudok.
Szavaitòl Baekhyun remegni kezdett. Az a kicsi erő, amije mèg volt, hirtelen cserbenhagyta. A làbai felmondtàk a szolgàlatot. Elfojtott sikoltàssal Chanyeol karjaiba zuhant.