When Love Dies •Chanbaek• ✔

14. rèsz

Jò ideig àlltak ott egymàsba kapaszkodva, küzdve èrzelmeik àradatàval. Baekhyun arcàn nèma könnyek csurogtak vègig, benedvesìtve Chanyeol ingènek elejèt. Chanyeol gyengèden a fiù hajàt simogatta ès arra gondolt, hogy minden szörnyűsèg ellenère is milyen jò ùjra hozzàèrni.
- Ò, Chanie - hallatszott a rekedt suttogàs. - Hogy, hogy ... - ès nem jött ki több szò a torkàn.
- Hyu elmondta nekem - nyögte ki Chanyeol,  szeme sarkàbòl szivàrgò könyekkel. - Baekhyun, mièrt akartad eltitkolni?
- Nem akartam, hogy ilyennek làss, Chanie. Nem akartam, hogy vègignèzd, ahogy percről percre közelebb kerülök a halàlhoz. Èn ... èn emlèkszem, milyen volt az anyàmmal. Olyan szörnyű volt làtni. Meg akartalak kìmèlni ettől a fàjdalomtòl.
- Semmi sem fàj ùgy, mintha elveszìtenèm a szerelmedet.
- Ò, Chanie, azòta is szeretlek minden pillanatban. Csak azèrt mondtam akkor, hogy szabaddà tegyelek.
- Hàt nem tudod? - Chanyeol megèrintette a fiù arcàt. - Soha nem tehetsz szabaddà, mindig szeretni foglak, bàrmit csinàlsz is. Te vagy a mindenem, Baekhyun!
Baekhyun valami fura sùlytalansàgot èrzett. A gyògyszerektől gyakran szèdült, elkàbult ès most azt gondolta, talàn ez is àlom.
Csak Chanyeol melegsègèből tudta, hogy ez mègis a valòsàg.
- Hiànyoztàl.
- Te is.
- Ùgy hallottam, talàltàl valakit magadnak - mondta Chanyeol. - Mirei mondta, hogy a patikàban össze voltàl borulva egy pasassal.
Baekhyun megdöbbenve hallgatott egy pillanatig, aztàn eszèbe jutott minden.
- Ez akkor volt, amikor kivàltottam a gyògyszereket ès majdnem elàjultam. Volt ott egy fèrfi, aki kitàmogatott a kocsihoz ès hazahozott. Bizonyàra ùgy nèztünk ki, mintha a nyakàba csimpaszkodtam volna, de ha nem lett volna ott, elvàgòdom.
Chanyeol keserves kèpet vàgott.
- Nem lett volna szabad mindezt egyedül vègigcsinàlnod! Jaj, Baekie, meg kellett volna mondanod! Hàla istennek, hogy Hyunak volt bàtorsàga ès megszegte a szavàt.
- Azt ìgèrte, hogy hallgat a titokròl.
- Èn örülök, hogy vègül is nem tette. Ès te?
Baekhyun elgondolkodott, aztàn lassan bòlintott.
- Azt hiszem, èn is. Tudom, hogy önzès tőlem, de mit csinàljak, ha annyira szeretek veled lenni?
- Itt vagyok veled. - Chanyeol megint belesimìtott a fiù hajàba. - Ès màr nem is hagylak el.
- De èn igen - mondta Baekhyun halk szomorùsàggal. - Mèghozzà azt hiszem, hamarosan.
- Mèg van időnk. Ès itt vagyunk egymàsnak. Ez most a legfontosabb. Bàrmennyi időnk van hàtra, együtt maradunk. Baekie, szeretlek. Mindig szeretni foglak - hangja elakadt egy pillanatra - mèg azutàn is, amikor màr nem leszel.
Hetek òta most először melegedett àt Baekhyun.
Chanyeolbòl sugàrzott àt a meleg. Amikor Chanyeol szàja vàgyòdva, puhàn az övère tapadt, majdnem felkiàltott a boldogsàgtòl.
- Milyen fura - mondta Baekhyun - de màr nem is fèlek annyira. Màr erősebb vagyok, szembe tudok nèzni mindennel, mèg a halàllal is.
Chanyeol szorosan àtkarolta. Mindketten sìrtak. A bànat ès az öröm könnyei összekeveredtek.
- Szeretlek - mormogta Baekhyun a fiù vàllàhoz simulva.
- Örökkè tudnàlak ìgy tartani.
Örökkè - gondoltaBaekhyun. Az örökkè nem volt valami nagy idő az ő szàmukra, de ha valaki annyira szeret, mint ő Chanyeolt, egy nap, egy perc is örökkè tarthat.
Baekhyun màr mosolygott, amikor ismèt felnèzett Chanyeolra.
- Na, èn is hallottam, hogy te ès Mirei - korholta gyengèden. - Hogy tudtàl ilyet tenni?
- Nem is olyan rèmes làny - mosolygott vissza Chanyeol ès kisimìtotta Baekhyun szemèbe logò tincseit. - egy kilomèterről!
Mindketten nevettek ès szorosan összeölelve tartottàk egymàst, arcuk nedves volt a könnyektől.
- Szeretlek! - suttogta ùjra Baekhyun. - Soha ne felejtsd el.
Chanyeol tudta, hogy nem fogja elfelejteni. Baekhyun emlèke vele marad egèsz èletère.