Dead Jokes || horror

-4.rész-

Hétfőn suliba indultam, szokás szerint a négyes busszal. Meglepően nagy csend uralkodott a kihalt buszon (funny af) . Útközben felnéztem az oldalra, ahol már több mint száz követőm lett. Furcsa egy oldalnak tartottam, az már biztos. 

A folyosón végigsétálva egy csomó meggyötört és szomorú tekintettel találkoztam. Már egy csókolózó pár sem ült az ablak előtti párkányon, vagy éppen néztek egymásra szerelmes tekintettel mint a filmekben.

Mindenki olyan volt, mintha a világ végét jósolták volna meg a híradások.

Finn rohant felém, s amint meglátott magához húzott. Enyhe kocsiillatosító szaga volt pulcsijának, amit nem tudtam hova tenni.

Kicsit göndör haja a homlokához tapadt, én pedig egy feljel lentebb a vállát néztem amelyről félig le volt húzva a pulcsija. Ismét a csíkos pólóját viselte.

-Úgy örülök hogy te még itt vagy! - mosolygott, én pedig csak válaszul összehúztam szemöldökömet.

-Már miért ne lennék itt? Muszáj itt lennem.- forgattam meg a szemeimet, s az órarendemre gondolván elment az életkedvem.

-Hatalmas baj van. - még mindig kapkodta a levegőt. Biztosan futott utánam, és a betegsége miatt megterhelte a szívét.

-Nyugodj le előbb. Tudod, belégzés, kilégzés. 

-Rendben.-szorította össze szemeit egy pillanatra.- Szóval, tegnap valaki megosztott egy körlevelet a facebookon. Amivel még szinte semmi baj nem lenne, hisz ez csak ez bugyuta levél. Viszont a körlevél végén volt egy link, ami egy oldalra vezetett. Egy csomóan bekerültek az oldal adatlapjába, és a facebookos adatik mind fent maradtak az oldalon. 

-És ezért ilyen szomorúak? -kérdeztem.

-Nem...nem erről van szó. Mivel enyhén vírusos volt az oldal, nagy valószínűséggel rossz kezekbe jutott vagy fog jutni  a sok adat. Menzie...mindenki bajba került. Állítólag már raboltak el a városból egy lányt, akiről azóta semmi hír. -ajkai lekanyultak a mondata végére, én viszont még mindig teljes nyugodtsággal néztem rá.

-Az egész egy kitaláció. Egy nagy mumus ami az ágy alatt bújkál, és gyerekeket riogat. 

-De, mi van ha meghalt? Akkor is ilyen higgadt lennél ha veled is megtörténne? Egyáltalán nem is félsz a haláltól? 

-Úgy látom nem ecsetelem elégszer hogy nem félek semmitől. Se a bogaraktól, se az egyedülléttől, sőt még a haláltól sem. - üres tekintettel bámult rám a fiú, mire én eltűrtem haját a szeméből.

-Neked sem kéne félned. Nem áll jól a félelem.