Dead Jokes || horror

-10.rész-

-Mivel öljük meg? -kérdezte Damien, miközben lehuppant a kanapéra egy pohár teával.

-Mondjuk, folytathatnánk ezt a beszélgetést úgy is hogy azt mondom amit gondolok. Tudod szeretek adsz és kapsz elven gondolkodni. Késsel rontott meg, késsel kapja vissza.

-Okos vagy, Menzie. Sőt. Nem is okos, hanem rendkívül bölcs. Mikor nőttél fel te ennyire? -ráncolta szemöldökét.

-Magam sem tudom. Talán mert egész éjjel egy kemény betonon aludtam és máris a természet lágy ölére bíztam magamat. Tarzan módszer, nemde? - mosolyogni kezdett, amitől nekem is feljebb gördültek gödröcskéim. Ám szinte azonnal abba is hagytam, hiszen fájdalom nyilalt a sebembe.

Vasárnapi napot írtunk, a Dead Jokes-on még mindig 32 "megbűnhődt" személy volt regisztrálva. Én és Damien pedig a templom felé véve az irányt, azon voltunk hogy ezt a számot egyel növeljük. Finn egyedül volt Isten színe előtt a templomban. Lépteink akár a dob éles hangja, melyekre a göndör anorexiás azonnal felénk kapta a tekintetét.

Szemeiből sugárzott a rettegés, s hogy kész megadni magát a megbocsátásért. Viszont itt nem volt kegyelem. Se barátság, se szeretet.

-Remélem tudod miért vagyok itt. -mondtam, mire ő lassan felált a padok közül.

-Pontosan tudom. -suttogta halkan, ám a teljes csendben pontosan hallottam szavait.

-Írónikus, nemde? -pillantottam Damien mosolygó arcára, kinek szemeiben már égett a vágy hogy öljön. - Egy ilyen sötét lélek, megpróbálja megsajnáltatni magát az egyetlen olyan személlyel aki mindenkiben a jót látja, és te segítséget kérsz tőle? Hát drága, megbecsült uram, had áruljam el, hogy Finn mit próbál meggyónni, és megbocsájtatni veled. Elrabolt a házába, elaltatott, s kitudja milyen perverz vágyait elégítette ki rajtam. Úgy bánt velem, mint egy próbababával. Kihasznált, majd eldobott. Pont, mint egy vécépapírt használat után. Hát ezt akarod te meggyóni? -léptem hozzá közel, s előhúztam egy kis kést a zsebemből. Pontosan oda tartottam, ahová ő is tartotta aznap. 

-Be voltam drogozva, Menzie. Fogalmam sem volt mit teszek. Nagyon sajnálom ami történt, de kérlek...ez akkor sem az egyetlen módja ennek.

-Ne hazudj! -kiáltottam, mire Damien kuncogni kezdett.- Legalább az úr előtt ne. -mondtam, majd késemet a mellkasához emeltem.

Miután Damien arcán egy elégedett mosoly terűlt el, tudtam hogy remek munkát végeztünk. Mindkettőnk kezéről csöpögött a vörös vér.

-Milyen érzés volt, kicsi? -kérdezte mosolyogva, miközben derekaimra tette kezeit, ezzel két tenyérnyomot hagyva pólómon.

-Tetszett. -mondtam, majd ajkaink egymásra siklottak. Heves csókcsatába kezdtünk, majd felültetett az egyik pad tetejére. Elkezdte levenni rólam a pólómat, mire én a csupa vérrel összekent arcára pillantottam.

-Ez komoly? -nevettem el magam.

-Most miért? Még úgysem csináltam templomban. -harapta be alsó ajkát, majd kezével eltűrte hajamat a fülem mögé.