Dead Jokes || horror

-5.rész-

Az őszi, enyhe meleg idő uralkodta rét mellett tekertem el a biciklimmel, miközben a halloween-i bulin gondolkodtam. Annyi embert láttam, és beszéltem velük, még sem tudom felidézni egyikük arcát, sem nevét. 

A kihalt bicikliúton hatalmas csend uralkodott, csak a madarak csiripelését és a tücskök ciripelését lehetett hallani. A szél hirtelenjében feltámadt, s megfújta rövid hajamat. A jóleső szellő viszont egyre csak erősödött. Az egyik út menti fa felé kezdtem közeledni, mikor megpillantottam egy madárfészket az egyik vastagabb ágon. A benne lévő apró madárfiókák egyre csak hangosabban kezdték "szólítgatni" szüleiket. Amint elég közel kerültem, a hirtelen csendből egy csengő éles hangja csapta meg a füleimet. Ijedségemben meghúztam a hátsó féket, ami miatt gyorsan megálltam. Letettem bal lábamat a földre, s hátra pillantottam. 

Egy enyhén göndör hajú srác állt meg mögöttem, mire a felismerés szinte villámcsapásként ért el. Ismét eszembe jutott a buli, és az amit tett velem. 

-Csak nem a vízzel leöntős sráchoz van szerencsém?-kérdeztem kissé cinikus hangnemmel.

-Csak nem a lányhoz van szerencsém aki egy haláli viccet próbált mondani, de helyette elküldött a halálba? - tette fel ő is kérdését, pont úgy mint én. 

-Látom lekésted a halálba vezető vonatot. - kezdtem el tekerni újból.

Hallottam ahogyan jön utánam, hisz régies biciklijének kattogása azonnal elárulta jelenlétét.

-Új vagy a suliban, igaz? -kérdezte mire én aprót bólintottam.

Mellém tekert a biciklivel, így átlógott a másik  sávba. 

-Mégis mit csinálsz? -kérdeztem.

-Próbálok párbeszédet folytatni. -mondta, zöld szemei pedig az enyémeket keresték.

-Akkor ne próbálkozz. -gyorsítottam, ám ő nem hagyta ennyiben az egészet.

-Tudtad hogy ennek az útnak sötét múltja van? -kiáltotta nekem címzett kérdését.-Tavaly nyáron egy nő autóbalesetet szenvedett. Fél évig észre sem vette senki. - ahogy utolért, egyre jobban kezdett érdekelni a történet. - A hullája az út mentén feküdt több hónapig. A nap égette a testét, az esőtől pedig giliszták és férgek lepték el. Egy farkas, vagy egy nagyobb erdei állat ezen az úton keresztül húzta el a testet a fűbe. A híradások úgy állították be mintha egy állatot ütöttek volna el. Ugyanis a nő testrészei akkor már darabokban voltak. Külön. Darabokban. 

-Ez undorító.- mondtam, a legmelankólikusabb hangnemmel.

-Megkeressük a darabokat? - húzta fel egy hirtelen mozdulattal szemöldökét, majd gonosz mosoly jelent meg szája sarkán.

Mégis mit mondhattam volna? Nem?

(eskü nem vagyok pszichopata)