Dead Jokes || horror

-16.rész-

Fogalmam sem volt mitévő legyek. Fussak az életemért, vagy haljak meg egy olyan ember mellett akit szeretek?

Nem gondolkodtam sokáig, szinte azonnal visszafutottam a házhoz. Az ajtóhoz érve, ismét elkezdtem félni. Viszont semmiféle hang nem hallatszott ki.
Nem bírtam tovább, berontottam.

Elém tárult Damien teste. A feje alatt egy hatalmas vértócsa folyt, a látványtól pedig pánik tört rám.  Kapkodtam a levegőt, a könnyeimtől alig láttam bármit is. Odakúsztam hozzá négykézlábon, s mellkasára tettem fejemet.

-Úgy sajnálom. Bárcsak én lettem volna az áldozat. - zokogva beszéltem hozzá. Felnéztem arcára, s lecsuktam szemeit. Így úgy tűnt csak alszik. Mint egy órával ezelőtt.

Damien keze mellett egy összegyűrt papírdarabka volt, amit el is vettem.

"Búcsúm" - olvastam el a címét, majd tovább zokogva kezdtem el olvasni a többit.

" Menzie. Tudom mire gondolhatsz most. Hogy tehette ezt ez a szemétláda? Megölte magát, és egyedül hagyott ebben a szörnyű világban? Nos... igen. Pontosan ezt tettem. Bocs? Tudod, nem ismerjük egymást eléggé. Én sosem féltem a haláltól. Te pedig még a vértől is rosszul vagy. Szöges ellentétek voltunk, míg éltünk. Viszont szerettelek. Már az első perctől fogva, amikor megláttalak. Köszönöm hogy veled lehettem és remélem nem bántad meg a velem töltött idődet. És hogy magyarázatot adjak hogy miért haltam meg. A Dead Jokes megölte a családomat. Én csak találkozni szerettem volna az oldal vezetőkkel és megbosszulni mindent. Viszont ha ez nem ment az életben, majd a halálban fog. Úgyhogy, ha most pszichopatának gondolsz, akkor köszi elértem a célomat.
Kérlek, gyere velem. Maradj velem és ígérem örökké együtt leszünk. Szeretlek, Menzie Meagen. "

Nagyot sóhajtottam, majd Damienre pillantottam s kezembe vettem a fegyvert amivel véget vetett életének, majd a halántékomhoz tartottam.

-Én is, Damien Hayden.