Dead Jokes || horror

-12.rész-

Amint elém került a fehér tálban az eper, egyre csak éreztem vállaimon a lelkiismeretemet. Azonnal Finn-re és a vérére gondoltam. Egyszer arra gondolok hogy megérdemelte, mert egy önző emberré vált, de aztán arra is visszaemlékezek amikor odajött hozzám és csak annyit kérdezett: "leszel a barátom?". Furcsa belegondolni, mi történt volna ha nem hal meg. Talán most nem lenne hányingerem az epertől. Akkor nem jutna eszembe magáról a gyümölcsről egy emlék, amire talán örökké így fogok gondolni. 

-Talán nem ízlik? -kérdezte aggódva Anne, mire én felnéztem tengerkék szemeibe.

-De. Nagyon is. Köszönöm. - mondtam rezzenéstelen arccal, majd egy kis villával beleböktem a gyümölcs közepébe. Amint ez megtörtént, a piros leve kicsordult belőle nekem pedig felfordult a gyomrom.

-Elnézést.- elengedtem a villát, majd könnyeimmel küszködve a mosdóba siettem. Undorodtam magamtól, és az egész helyzettől. Tudtam hogy Damien kell nekem. Ő tud egyedül segíteni rajtam. Felnéztem hát a tükörbe, majd egy nagyot nyelve átfésültem hajamat az ujjaimmal.

Kifújtam a levegőt, a légzőizmaim elernyedtek, majd magabiztosan visszasétáltam az asztalhoz.

-Ne haragudj, csak mostanában nem érzem túl jól magam. Nem...nem bánnád ha ezt már nem enném meg? 

Anne ajkai enyhén pirosak lettek, amint ő hamar befalta a gyümölcsöt. 

-Dehogyis, semmi baj. Majd én megeszem. De, biztos minden rendben? Kicsit sápadt lettél. -mondta, majd jobban szemügyre vette az arcomat.

-Sápadt? -döbbentem le egy kicsit, majd ijedten a tükörbe néztem. -Biztosan elkaptam valamit. Jobb lesz ha megyek. 

Sajnáltam hogy csak úgy ott hagytam, és ráadásul egy ilyen baromság miatt. Amint a friss levegőre értem, kitisztult a fejem és többé már nem éreztem a fuldokló és szorító érzést a torkomban. 

Felhívtam Damient, aki szinte azonnal tudott fogadni a házában. Mosolyogva megfogta kezeimet, amiket aztán a nyakába emelt. Egy gyors csókot lopott tőlem, majd a szemeimet kezdte nézni.

-Miért nem írtál vissza? -kérdezte kissé aggódva.

-Vendégségben voltam egy barátnőmnél. De nem kellett volna. - váltam el tőle. - Megint eszembe jutott a gyilkolás napja. Piros lett a kezem az epertől. -mondtam, mire ő egy nagyot sóhajtott és felnézett a plafonra. 

-Mondtam hogy ne gondolj rá. 

-Tudom, de egyszerűen nem tudom elfelejteni. -hirtelen megragadta a karomat, majd felhúzott a lépcsőn. Újabb emlékek elevenedtek fel bennem. A szobájából enyhe füst szag terjengett kifelé az ajtón. Lehuppant az ágyára, majd megpaskolta a mellette levő helyet jelezve nekem ezzel. 

-Tessék.- nyújtott felém egy szál cigarettát. - Ez majd elfelejti veled a sok rossz dolgot. -mosolyodott el. 

Ajkaim közé helyeztem a papírban összetekert cigit, -ami már félig el volt szívva- miközben Damien a nyakamat kezdte csókokkal kényeztetni.