A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

1.rész

Jungkook szemszöge

Ma kezdem életem új szakaszát, a középiskolát. Õszintén szólva, mint a legtöbb emberben, bennem is ott van az izgatottság az ismeretlen felé. Ez jelenthet félelmet és akár örömöt is. Na én inkább félek, mint örülök, de ha új helyre kerül az ember, sosem tudhatja, hogy mire számíthat, nem igaz? Tudni kell rólam, hogy általában kerülöm a bajt, de nem tûröm, ha ok nélkül belém kötnek. Megvédem magam és azokat is, akik fontosak nekem.

A sulit Seoulban kezdem, távolabb az otthonomtól, tök egyedül. Imádok fotózni, ezért ennek megfelelõ szakra jelentkeztem. A természet megnyugtatja a lelkemet. Ilyenkor teljesen kizárom a külvilágot, hiszen közben zenét is hallgatok. Megszûnik az idõ és csak úgy jön az ihlet. Imádom ezt csinálni. A városban valójában nehezebb lesz az élet, de állok elébe. Új témákat fotózok majd, mint például a városi élet Seoulban. Mindent ki kell próbálni. Ez az én mottóm.

Na de térjünk vissza az elsõ napomra a suliban. Megvolt az évnyitó, tök szuper, és megkaptuk a listát, hogy ki melyik osztályba fog járni. Én az 1/C-be kerültem. 20-an vagyunk összesen a szakon. Elég sok. Vannak páran, akik már ismerik egymást, én persze kilógok a sorból. Nem szoktam barátkozni, inkább hagyom, hogy maguktól menjenek a dolgok. A teremben hátul, közvetlenül az ablaknál foglaltam helyet. Mellettem egy srác foglalt asztalt. Jó magas az biztos, de elég kedves arca van. Be is mutatkozott.

-Szia, Kim Yugyeom vagyok!

-Szia, Jeon Jeon Guk.

-Szia Jeong Guk, legyünk jó barátok, oké?

-Oké - válaszoltam egybõl.

Yugyeom kedves srác. Hamar össze is barátkoztunk. Mindenki más is bemutatkozott, megkaptuk az órarendet. Az osztályfõnök is rendes arc, olyan anyáskodó típus elsõ ránézésre.

-Üdv, osztály! Seok Jin vagyok, az osztályfõnökötök. Szeretettel köszöntelek benneteket iskolánkban. Bármi problémátok van, nyugodtan forduljatok hozzám, nagyon szívesen meghallgatlak benneteket és segítek, de csak mert ilyen jó fej vagyok, az nem jelenti azt, hogy nem várom el a jó munkát. Érthetõ voltam? - mindenki bólintott. - Szóval... - kezdett bele mondandójába - Mivel még új nektek az épület, megkértem pár felsõbb éves tanulót, hogy vezessenek körbe titeket. 5 fõs csapatokat szeretnék látni (kacsint), hipp-hopp. Minden csapat kap egy felsõbb éves "kollegát" és mehet a móka.

Bejöttek a felsõsök (4fiú), bemutatkoztak: Jackson, Jimin, Minho és Taehyung. A lányok oda meg vissza voltak értük. Nem szoktam ilyeneket mondani, de még én is, mert ennek a Taehyung srácnak iszonyatosan szép arca van. Egyszerûen tökéletes vonásokkal rendelkezik, fotogén. Nagyon menõ volt, ahogy állt a teremben, igazából minden mozdulata az volt, és az is, ahogy végig nézett az osztályon. Tekintetünk egy pillanatra találkozott és én - nem tudom, hogy miért - de zavarba jöttem. Egybõl elnéztem, hogy ne legyen feltûnõ a reakcióm. Úr Isten, mi van velem?! - gondoltam magamban - Szedd össze magad Kooki! Nem vagy te lány, basszus! Megráztam a fejem, és figyeltem offõre, hogy az én csapatom kihez fog kerülni.

Hát mit ad a sors? Taehyungot kaptuk meg. Nem tudom hogy örüljek-e neki vagy sem, de valakinek akkor is körbe kell vezetnie, szóval beletörõdtem. Nem is értem, hogy miért stresszeltem rá ennyire. Na mindegy. Elindultunk és én úgy döntöttem, hogy a sor végén fogok kullogni, mert miért ne. Hyung egész lelkes volt, ahogy körbe vitt minket a két emeletes, négyzetet bezáró labirintuson. Én végig a hátát néztem és bambultam rá. Yugyeom volt az, aki néha oldalba bökött, h ne menjek már neki senkinek és semminek. Megnéztük a tanárit, a mosdókat, az összes termet, ami csak létezett. A legjobban a fotós terem tetszett. Nagyon jól fel volt szerelve. Volt minden féle LED lámpa, reflektor, greenbox háttér, fehér háttér, állványok, sulis gépek, minden is. Pöpec terem. Nagyon lelkes voltam. Oda is mentem megnézni a kamerákat Yugyeommal.