A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

12.rész

Jimin szemszöge

Már lassan két hete Yoonginál dekkolok. Sikerült meggyõznöm, hogy had maradjak még, mert volt egy üres szobája és gondoltam, miért ne lehetnék a lakótársa. Természetesen mondtam neki, hogy fizetnék érte, de azt mondta, hogy nem kell neki a pénzem. Ezen meg is lepõdtem.

Ha nem a pénz, akkor mi kell neki cserébe? - gondoltam, és erre az volt a válasza, hogy majd ha szól, akkor megtudom.

Na mindegy, azóta sem kért tõlem semmit. Suliba is külön-külön megyünk, mert nem akart velem jönni, hiába kértem. Taehyungnak sem mondtam el, hogy elmentem otthonról, mert még nem tudom, hogy meddig maradhatok hyungnál. Nem tudtam nem észre venni, hogy több idõt tölt Jungkookal, mióta azt a hétvégét együtt töltötték.

- Na, lefeküdtetek már? - súgtam V-nek órán, mire elvörösödött az arca, amin jót kuncogtam - Szóval igen. - mosolyom lassan, de biztosan lekonyult a gondolattól. Váratlanul lábamba rugott, mire feljajdultam.

- Fogd be! - mordult rám vörös fejjel, mire újra nevethetnékem támadt, kezemet szám elé tettem, mert máshogy nem tudtam volna elfojtani nevetésemet.

Óra után felvezettem a tetõre, hogy ott mesélje el a részleteket. De nem akarta magától kinyitni a száját, szóval nekem kellett kihúznom belõle az infót.

- Na mesélj, milyen volt?

- Mirõl beszélsz?

- Hát ma reggel szarnod! Szerinted? A szex!

Most komolyan azt hiszi, hogy ilyen hülye vagyok? - nézek rá kicsit mérgesen, mert az elõbbi megszólalása eléggé felidegesített.

- Hát - kezdett elpirulni mondata kezdeténél - igazából egész jó volt.

- Egész jó? - hangsúlyoztam ki ezt a két szót.

- Na jó, nagyon jó volt. - vigyorgott, mint a tejbetök - Annyira szexi volt Jungkook és, annyira jó érzés volt az egész. - lendült bele a mesélésbe - Annyira meghitt volt és édes, mint egy álom!

- Oké, oké értem. Fülig szerelmes vagy. De ki volt fölül? - teszem fel a legfontosabb kérdést, mert ezen szokott elbukni a hangulat.

- Én... - harapta be ajkait, mire én vállba bokszoltam.

- Te dög! - lepõdök meg, mert azt hittem, hogy fordítva lesz - Gratulálok! - paskoltam meg hátát.

- Köszönöm! - kezét nyakára tette és egy gyermeki mosolyt villantott. Még mindig olyan ártatlan. Örülök, hogy ez nem változtatta meg. Többet nem is faggattam errõl a témáról, mert nekem ezt rohadtul fájt hallani.

A napok átlagosan teltek a suliban kivéve, hogy Tae megoszlott köztem és Jungkook között, mert mikor én akartam vele lógni, Kook is akkor akart vele lenni, és fordítva is igaz ez a felállás, ami okozott egy kis problémát. Én nem akartam a kölyökkel lógni, de Tae ragaszkodott hozzá, ezért megpróbáltam normálisan viselkedni, de nagyon nem bírtam a pofáját. Tudjátok jól, hogy miért. Épp az ebédlõben voltunk, mikor is Jungkook leült V mellé, ezzel velem szemben, megtörve társalgásomat haverommal. Arcomról lekerült a vigyor, helyébe komor pofát vágtam, karomat pedig keresztbe tettem, amit Tae egybõl kiszúrt.

- Chim, beszélhetnénk? - gyilkos tekintetemet megszüntettem Jungkook irányába, cserébe most V-re néztem kérdõen.

- Persze. - adtam komor választ, majd felálltam, hogy barátom után mehessek.

- Kookie, te addig maradj itt. - mosolyogva kérte tõle ezt az apró szívességet, míg velem tárgyal.

Kivitt a folyosóra, ahol megtorpant és felém fordult.