A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

2.rész

Jungkook szemszöge

Végre leállhatok a fájdalomcsillapító szedésével. Már közel két hete azon éltem. A kötést is levettem, már amúgy is kezdett szaga lenni. Belenéztem a tükörbe és egy vágás volt az orrnyergemen. Annyira nem feltûnõ, de azért lehet látni. Majd elmúlik - gondoltam magamban. Yugyeom egész héten sajnálkozott miatta, nem gyõztem lenyugtatni. Aztán csak abbahagyta, miután többször is elmondtam neki, hogy nem haragszom.

Taehyunggal nem találkoztam sokszor, csak párszor futottunk össze a folyosón, erõsen az arcomat nézte, míg elhaladtunk egymás mellett, amikor meg rápillantottam, akkor õ úgy tett, mintha nem is nézett volna, mindig köszönt, de semmi különös.

Kiderült, hogy egy évvel felettem jár festõ szakon. Megnéztem pár kiállítását, amit a suli biztosított a szaknak és ott voltak kiírva az adatai. Jelenleg is az egyik kiállításon vagyok, amit szünetekben meg lehet tekinteni. Nagyon szép munkái vannak. Tehetséges. Fõleg emberi alakokat fest, de mind más színkontrasztban. Egy semleges pózt is képes érzésekkel telezsúfolni csak a színek segítségével. Lenyûgözõ. Nem tudtam betelni vele. Ahogy néztem a munkákat , egyszer csak ott termett mögöttem.

- Szia nyuszi fog! Hogy van az orrod?- kérdi barátságosan.

- Nyuszi fog?! Már becézget is? - akadtam ki magamban.

Felé fordultam és akkor meglátta a heget az orromon. Meglepetten nézte a sebet, de volt a tekintetében némi sajnálat is, hiszen tudta, hogy ezt az õ keze okozta. Egy darabig csendben nézte, majd végig simította az ujját a sebhelyemen és közel hajolt az arcomhoz, hogy jobban szemügyre vehesse. Mondanom sem kell, hogy nem kicsit jöttem zavarba, áááh. De õ ezt észre sem vette szerintem, csak a vágásra koncentrált, majd végig mért az arcom egészén. Nagyon közel voltunk egymáshoz, és egyszer csak tekintetünk is találkozott. Ahogy azokba a nagy, sötétbarna szemekbe néztem, elvesztem benne. Nem tudtam elnézni, mintha megbabonázott volna. Tenyerét az arcomra helyezte és hüvelykujjával gyengéden simogatta elpirult arcomat.

- Jungkook - szólított meg mély, szexi hangján - Lefesthetlek? Karakteres arcod van, szeretném vászonra vinni. - mondta szakszerû komolysággal végig a szemembe nézve.

- Öhm p-persze. - válaszoltam pár perc után, de még mindig egymás íriszeit néztük, és még az sem érdekelt, hogy rosszul mondta ki a nevem. Igazából, még jól is hangzik.

Egyszer csak megszólalt a csengõ, ezzel kizökkentve minket abból az idilli pillanatból.

- Órák után ráérsz? - kérdezi lelkesen.

- Igen. - válaszoltam nemes egyszerûséggel.

- Akkor órák után várlak a rajzteremben. - Bólintottam, majd mindketten elmentünk az óráinkra.

Nekem fotós órám jött. Nagyon vártam már, hogy képeket készíthessek, de csak pár beállítást néztünk át a kamerákon. Voltak olyanok, amiket már ismertem, de olyanok is, amiket még nem. Yugyeommal jól elszórakoztunk a gépek beálligatásával, sõt, még vicces fotókat is készítettünk egymásról. Olyan jók voltunk, hogy megkaptuk házi feladatnak a pillanatnyi érzések megjelenését, csak mi ketten, mert hangosak voltunk órán. Ezt kedvünk szerint photoshoppolhatjuk, feldobhatjuk bármivel, de ne térjünk el a témától, és a legfontosabb, hogy saját legyen. Igazából izgalmas feladatnak ígérkezik. Majd mentünk kövi órákra, ami matek, töri és irodalom volt.

És végre vége lett a tanításnak. Mentem megkeresni a rajztermet. Õszintén szólva nem nagyon szoktam arra járni, mert ott nem tartanak órát, legalább is az én osztályom még nem volt ott. Így kicsit tovább tartott megtalálnom, mint ahogy azt elképzeltem. Remélem nem váratom meg túlságosan hyungot. Mikor végre sikerrel jártam, megálltam a bejárat elõtt. Egy kopott ajtó volt, aminek a közepén deréktól fölfele volt agy ablak, amin keresztül be lehetett látni a terembe. És ott volt Õ. Terpeszben ült, karjával támaszkodva a bakon, kezében egy kék üveg, amit a nap sugarába tartott és a kék fény beragyogta egész valóját, miközben arca vonulatai békességet ábrázoltak és egy szende mosolyt. Ez a pillanat egyszerûen gyönyörû volt. Kaptam is elõ telefonomat és csináltam egy képet, majd lassan benyitottam, mint aki pont most találta meg a termet.