A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

15.rész

Yoongi szemszöge

Kezdek magamhoz térni. Szemeimen mintha súlyok lennének, alig bírom kinyitni, a szám teljesen ki van száradva és még émelygek is. Mikor végre sikeresen kinyitottam a szemem, egy sötét, üres szobát láttam, melynek falán csak egy kis, téglalap alakú ablak volt, és azon szûrõdött be némi fény, az ajtó velem szemben volt. Nem tudom, hogy hol vagyok és ki hozott ide, de az biztos, hogy el volt tervezve, ugyanis egy székhez vagyok bilincselve, lábaim pedig a szék lábához vannak kötve. Remélem most is figyelt az a csávó, akit apám küldött a házamhoz, mert ha nem, akkor elég nagy bajban vagyok. Próbálok szabadulni, de mind hiába. Nagy erõfeszítéseim közepette kinyílik az ajtó, én meg csak nézem a fekete alakot, ugyanis iszonyatosan nagy mennyiségû fény áramlik be azon a bejáraton, mely irritálja a szemem.

- Elnézést kérek a kellemetlen bánásmódom miatt, - szólal meg rekedtes hangján a férfi - de muszáj voltam bebiztosítani, hogy ne szökhessen el ifjabb Min elnök. - hallom a szarkazmust szavaiban, de végre felismerem. Ez az egyik vénember a tárgyalásról.

- Óh, Mr. Lee! Rég láttuk egymást! - ugyanolyan stílusban beszélek vele, mint õ velem. Nem szeretem, ha lenéznek, csak mert fiatal vagyok.

- Nagyon remélem, hogy most utoljára. - teszi hátra kezeit és egyre közelebb lép hozzám.

- Még is miért hozatott engem így ide? Ha szépen kéri, magamtól is eljöttem volna. - dobok egy féloldalas mosolyt, amit persze nem díjaz.

- Beismerem, nem igazán van ínyemre, hogy egy olyan kölyök veszi át a vállalkozást, mint te, mikor én már évek óta a szakmában vagyok. Sokkal többet tudok, mint te és sokkal több mindent ki tudnék hozni belõle.

- Akkor most ki akar nyírni?- kérdem teljesen komolyan, mire meglepettség tükrözõdik arcáról.

- Dehogy is! Nagyon élénk a fantáziád fiam. Nem. Most csak megkérlek, hogy mondj le a pozícióról, míg megteheted.

- Ugye tudja, hogy ez fenyegetés plusz testi sértés, és ez a maga jelenlegi és jövõbeli pozícióját nagyban tönkreteheti. Persze ez mind csak akkor, ha elkotyogom. Maga semmit sem tud rólam, és hogy mire vagyok képes.

- Tiszta apja. Egybõl üzletel. - neveti el magát az öregember - De nincs rá bizonyítékod. Erre mit lépsz?

- Tudja, eddig nem vettem tudomást magáról és igazából a teremben megjelent személyek közül senkirõl, de ezek után, csak arra fogok törekedni, hogy eltakarítsam a szemetet. Gondolom nem maga az egyetlen, aki így érez irántam, csak éppenséggel maga volt a legtökösebb ahhoz, hogy lépjen. Annyit elárulok, hogy senkiben sem bízok, így nem tud senki sem hátba támadni, ahogy most maga tette apámmal. Amint rájövök, hogy ki van olyan állásponton, mint maga, azt azonnal eltûntetem az utamból. - erre a mondatomra hatalmasat nevetett és hangot adtam nem tetszésemnek - Ezt nem viccnek szántam.

- Engedd el! - utasítja az emberét, aki eddig az ajtóban állt és õ volt a házamnál is. Értetlenül nézem a férfit, aki épp a kötelet oldja ki lábamnál.

- Itt meg mi folyik? - teszem fel a jogos kérdést, és ekkor betoppan apám is.

- Erõs fiad van, de még van mit tanulnia, - paskolja meg Lee úr apám vállát. Ezek ketten most összefogtak ellenem?

- Ez egy teszt volt fiam.

- Minek? - förmedek rá apámra.

- Hogy megbüntesselek! A hangod meg fogd szépen vissza! - int rendre - Az igazgató a drága idõmbõl vett el, mikor behívott miattad az iskolába. - képedek el, hogy bement egyáltalán - Így én is lefaragtam a te idõdbõl.