A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

6.rész

Taehyung szemszöge

Elhoztam a sulis cuccaimat. 6 alsógatyát, 3 pólót, 3 nadrágot ( ebbõl 1 melegítõ, 1 a sulis, 1 pedig farmer), 2 pulcsit és a sulis ingemet, meg tettem el fogkefét, törölközõt, zoknikat. Mintha nyaralásra készültem volna.

- Hova pakolhatom a dolgaimat? - kérdeztem Kookit.

- A szekrényemben csináltam helyet, míg otthon voltál. Ide be fognak férni - mutatott az üres polcra.

- Jungkook, neked most semmit nem szabad emelgetni, sõt nem is kéne egyáltalán mozognod! - dorgálom meg a fiatalabbat - Kipakoltam volna én magam, ha mondod, hogy mit hova tegyek.

- Óvatos voltam - de azért baloldalán ott pihent jobbkeze, tartva a fájdalmas részt.

- Haa - fejemet megrázva sóhajtottam, majd körbenéztem az otthonában. Nem nagy lakás. Van egy fürdõszoba, egy nappali, ami egybe van a konyhával, és egy szoba, ahol Jungkook szokott aludni - Én hol fogok feküdni? - kérdeztem rá.

- Itt a szobámban - közben az ágya melletti kanapéra mutatott - szétnyitható ágynak.

Kipakoltam cuccaimat a kijelölt helyemre, majd megágyaztam magamnak, Kookit pedig fürödni küldtem, mert már este 7 óra is elmúlt. Neki is éppen ágyaztam, amikor puffanást hallottam a fürdõbõl. Egybõl rohantam hozzá remélve, hogy nem esett baja. Benyitok, és Kooki a tisztálkodó szereket szedi fel a földrõl már félig levetkõzve alulról. Pár pillanatig csak néztem elpirultan, majd kivettem kezébõl a már felvett dobozokat, mert láttam a fájdalmas grimaszt az arcán, utána pedig a földrõl is felvettem a maradékot.

-Jól vagy? - kérdeztem, de õ csak leszegett fejjel bambult maga elé a kád szélén ülve - Jungkook - szólítom meg, mire tekintetét végre rám emelte - Segítsek? - kérdeztem, de most egyenesen a szemébe mondtam kérdésemet, hogy lássa, bármit megtennék azért, hogy neki könnyebb legyen.

-Mmm - bólintott, tekintetét pedig a földre szegezte - Nem tudom levenni a pólót, mert beszúr az oldalam, ha felemelem fejem fölé a karom -továbbra is a padlót nézte.

- Na lássuk! - kezdek hozzá a manõverhez, hogy karját kibújtassam a felsõbõl, de elég nehéz úgy csinálni, hogy ne okozzak neki fájdalmat - Dõlj elõre és én hátulról fogva a pólódat felhúzom és kibújtatom a fejedet belõle. Onnantól már egyszerû lesz lehúzni - mondtam neki taktikámat, ami egész jól bevált.

Ahogy húzom föl a pólót, lassan elém tárul Jungkook felsõteste, melynek baloldali bordarészén hatalmas kék-zöld folt van, aminek látványától összeszorul a szívem, majd ahogy húzom tovább, a nyaka és a feje is szabad lesz. Alsóajkamba haraptam és akarva-akaratlanul tenyeremet az elszínezett területre és sebzett arcára helyeztem lassan és óvatosan, hogy ne kínzásként élje meg. Összerezzent érintésemtõl.

- Hyung - hallom meg halk hangját, ajkaink szinte összeértek, olyan közel hajolt hozzám - Innentõl már menni fog egyedül is. Köszönöm! - suttogja számra szavait, amitõl libabõrös lettem. Méreget vágyakozóan, én pedig a közelségétõl elvesztem az eszem, így megszüntettem a közöttünk levõ távolságot.

Jungkook szemszöge

Annyira jól csókol. Hozzá tudnék szokni. Kóstolgatja ajkaimat mire én jobban rátapadok az élvezetért. Magamhoz húzom, hogy testének hõjét érezhessem csupasz bõrömön. Kezeimmel hajába túrok, mely selymesen csúszik végig ujjaim között, közben nyelvemmel végig nyalok száján egy hatalmasat sóhajtva, hogy jelezzem többre vágyásomat. Beengedésért könyörögtem, melyet nem akadályozott tovább puha ajka. Szenvedélyes csókcsatába kerültük. Faltuk egymás párnácskáit, Taehyung pedig lábaimat csak annyira feszítette szét kezeivel, hogy csípõjével pont beférhessen közéjük. Lassú, körkörözött mozdulatokkal simogatta combjaimat, egyre közelebb haladva fenekem felé, végül elérve azt, belemarkol, én pedig csókunkba egy hangos nyögést vittem, közben egész testemmel remegtem.