A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

7.rész

Taehyung szemszöge

Lökdösésre és egy ismerõs hangra kelek. Jungkook ébresztett engem. Hangjában még mindig ott van a düh, ami miattam van.

- Hyung, kellj fel! Elkésel!- és ráz tovább.

- Ááááh! Még 5 percet kérek! - vergõdök az ágyban.

- De már így is csak 10 perced van beérni a suliba és még enni sem ettél.

- Hah?! - pattannak ki a szemeim - Milyen nap van ma? Miért nem szólt az ébresztõm? Hány óra van?- kérdem gyors választ várva.

- Hétfõ. Nem tudom és 7:35.

- Úr Isten! Most írok matekból témazárót! Miért nem keltettél hamarabb? - nézek Kookira és egybõl megbántam, amit mondtam.

- Már vagy fél órája ébresztgetlek! -akad ki rám azokkal a mérges boci szemeivel, amire kicsit összerezzenek. - Szedd már össze magad, ne csak less! - emeli fel rám a hangját, ami a tegnapi után meg sem lep.

- Mm - csipás szemmel kezdek felöltözni, majd Jungkook egy pirítóst nyom a számba - Ehm hmmeg mhi? - kérdem teli szájjal.

- A reggelid. - vág mérges fejet válaszához, majd kinyitotta nekem az ajtót és indulásra intett.

- Bocsi és köszi, Szia! - intek neki és rohanok a suliba, hogy beérjek elsõ órára.

Nagy nehezen, de még becsöngõ elõtt érek be az iskolába. Jimin már várt a terem elõtt, úgyhogy együtt mentünk be az osztályba. Vállamra csapott, majd tarkómnál hajamba túrt és számomra érthetetlen perverz mosolyt húzott arcára.

- Áh, ez fájt!- csapok vissza neki.

- Jaaj, de hisztis ma valaki. - kacsint rám, én meg a seggébe rúgok, majd nevetek egy jót.

Megírtuk a dogát. Utálom, mikor így kezdõdik a nap. Nem gyõzök folyamatosan ásítozni, miközben bágyadtan támaszkodom a padomon.

-Inkább lennék Jungkookal, mint most itt. Ááááh, úgy megdugnám. Imádnivaló teremtés. - hasalt a padomra Jimin és ezeket a mondatokat az " én " hangomon mondta.

- Állj már le te perverz állat! - csapok oda neki egyet - Nem is ilyen a hangom! - mire õ csak hangosan felröhög. Sosem tudott jól utánozni senkit sem.

- Mi van veled? - kérdi - Állandóan bambulsz.

- Amúgy is azt szoktam csinálni. - mondom neki unottan.

- Igen, de most sokkal többször. Már jó pár napja. Tán történt valami, amirõl szerintem nagyon is tudni akarok, csak te elhallgatod elõlem a szaftos információkat? Áhg V, mesélj csak! - csapkod hátba, mire én szinte a padra esek.

- Haaj, úgy sem hagynál békén, míg el nem mondom mi? - bólogat hatalmas, gonosz vigyorral az arcán és kíváncsi tekintetét rám szegezi. Így hát elmondtam neki a " szaftos" történetet, amin csak "Óóóh" - zni tudott, én meg vakartam a fejem, hogy ebbõl nagy felhajtás lesz.

- Szóval nem volt szex? - kérdi kicsit csalódottan. Kibont egy nyalókát és el kezdi szopogatni.

- Nem.

- Pedig már ott vagy kb 4 napja és te csak az elsõ napon vetetted be magad... - biccenti oldalra a fejét - És még azt is úgymond "véletlenül" - kalimpál az édességgel orrom elõtt. Itt már csak bólogatni tudtam. - Én a helyedben már rég messzebb merészkedtem volna. - adja nekem a " jó" tanácsot.

- Hát bocs már, hogy meg vannak repedve a bordái ,meg tele van sérülésekkel, amiket nem akarok felszakítani! - mordulok rá barátomra.

- Jól van na! De ha már egyszer rámozdultál.... felébreszted benne az irántad való vágyát, utána pedig nem hagyod beteljesülni. Ez elég nagy köcsögség.