Taehyung szemszöge
Lökdösésre és egy ismerõs hangra kelek. Jungkook ébresztett engem. Hangjában még mindig ott van a düh, ami miattam van.
- Hyung, kellj fel! Elkésel!- és ráz tovább.
- Ááááh! Még 5 percet kérek! - vergõdök az ágyban.
- De már így is csak 10 perced van beérni a suliba és még enni sem ettél.
- Hah?! - pattannak ki a szemeim - Milyen nap van ma? Miért nem szólt az ébresztõm? Hány óra van?- kérdem gyors választ várva.
- Hétfõ. Nem tudom és 7:35.
- Úr Isten! Most írok matekból témazárót! Miért nem keltettél hamarabb? - nézek Kookira és egybõl megbántam, amit mondtam.
- Már vagy fél órája ébresztgetlek! -akad ki rám azokkal a mérges boci szemeivel, amire kicsit összerezzenek. - Szedd már össze magad, ne csak less! - emeli fel rám a hangját, ami a tegnapi után meg sem lep.
- Mm - csipás szemmel kezdek felöltözni, majd Jungkook egy pirítóst nyom a számba - Ehm hmmeg mhi? - kérdem teli szájjal.
- A reggelid. - vág mérges fejet válaszához, majd kinyitotta nekem az ajtót és indulásra intett.
- Bocsi és köszi, Szia! - intek neki és rohanok a suliba, hogy beérjek elsõ órára.
Nagy nehezen, de még becsöngõ elõtt érek be az iskolába. Jimin már várt a terem elõtt, úgyhogy együtt mentünk be az osztályba. Vállamra csapott, majd tarkómnál hajamba túrt és számomra érthetetlen perverz mosolyt húzott arcára.
- Áh, ez fájt!- csapok vissza neki.
- Jaaj, de hisztis ma valaki. - kacsint rám, én meg a seggébe rúgok, majd nevetek egy jót.
Megírtuk a dogát. Utálom, mikor így kezdõdik a nap. Nem gyõzök folyamatosan ásítozni, miközben bágyadtan támaszkodom a padomon.
-Inkább lennék Jungkookal, mint most itt. Ááááh, úgy megdugnám. Imádnivaló teremtés. - hasalt a padomra Jimin és ezeket a mondatokat az " én " hangomon mondta.
- Állj már le te perverz állat! - csapok oda neki egyet - Nem is ilyen a hangom! - mire õ csak hangosan felröhög. Sosem tudott jól utánozni senkit sem.
- Mi van veled? - kérdi - Állandóan bambulsz.
- Amúgy is azt szoktam csinálni. - mondom neki unottan.
- Igen, de most sokkal többször. Már jó pár napja. Tán történt valami, amirõl szerintem nagyon is tudni akarok, csak te elhallgatod elõlem a szaftos információkat? Áhg V, mesélj csak! - csapkod hátba, mire én szinte a padra esek.
- Haaj, úgy sem hagynál békén, míg el nem mondom mi? - bólogat hatalmas, gonosz vigyorral az arcán és kíváncsi tekintetét rám szegezi. Így hát elmondtam neki a " szaftos" történetet, amin csak "Óóóh" - zni tudott, én meg vakartam a fejem, hogy ebbõl nagy felhajtás lesz.
- Szóval nem volt szex? - kérdi kicsit csalódottan. Kibont egy nyalókát és el kezdi szopogatni.
- Nem.
- Pedig már ott vagy kb 4 napja és te csak az elsõ napon vetetted be magad... - biccenti oldalra a fejét - És még azt is úgymond "véletlenül" - kalimpál az édességgel orrom elõtt. Itt már csak bólogatni tudtam. - Én a helyedben már rég messzebb merészkedtem volna. - adja nekem a " jó" tanácsot.
- Hát bocs már, hogy meg vannak repedve a bordái ,meg tele van sérülésekkel, amiket nem akarok felszakítani! - mordulok rá barátomra.
- Jól van na! De ha már egyszer rámozdultál.... felébreszted benne az irántad való vágyát, utána pedig nem hagyod beteljesülni. Ez elég nagy köcsögség.
YOU ARE READING
A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\
Fanfiction" -Lehetne még... - nem is kellett több. Ajkaink újra találkoztak, de ezúttal intenzívebben mozgattam azt, és nyelvemmel bejutást kértem. Elengedtem kezeit, hogy arcához érhessek, és ő egyből belém kapaszkodott." " - Klassz, esik az eső. - nyögöm k...