A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

14.rész

Yoongi szemszöge

A konferencia óta nagyon nagy lett rajtam a nyomás. Apám állandóan feladatokkal halmoz el, folyamatosan ellenõriztet. Még a házamhoz is kiküldött egy embert, hogy "szem elõtt legyek". Nem tudok elmenni sehova sem anélkül, hogy ne figyelnének. Komolyan, gyerekkoromban nem szentelt nekem ennyi figyelmet, mint most. Ez az öröklési folyamat teljesen kikészít idegileg. Le merem fogadni, hogy a pozíciót betöltve sokkal egyszerûbb életem lesz, mert akkor én fogok irányítani, már ha apám átengedi egyáltalán.

Persze a szöszinek nem mondhatok semmit, de amúgy sem adnám tudtára, hogy mi van, de valahogy le kell ráznom, mert állandóan a nyakamon lóg, és ez is felidegesít, mert rá is figyelnem kell, hogy ne legyen apám célpontja. Az öreg arra is rájött, hogy a kölyök nálam van már egy ideje és errõl is faggatott. Azt feleltem neki, hogy ideiglenes, és hogy ne foglalkozzon a házamban levõ "élõsködõkkel", ahogy õ hívja a "vendégeimet", mert az az én dolgom, nem az övé. Egy újabb vita a semmirõl. Anyám meg meg sem mukkant. Nem érdeklõdött felõlem semmit, mintha nem is lennék. Mondhatom szép kis család. Az egyik a szart is ellenõrzi, míg a másik le se szar.

Szerencsére a suliban van egy kis nyugtom, mert nem barátkozom soha, csak olyanokkal lógok, akik hasznosak számomra, és eléggé passzív vagyok az ismerkedéshez, szóval nem is jönnek a közelembe. Na meg a családi helyzetem is rá tesz egy lapáttal, mert félnek tõlem. Nem is baj, legalább aludhatok egy keveset. Azon a napon, mikor konkrétan a szöszin vezettem le a feszültségemet, és fojtogatni kezdtemna igen. Ez is azért volt, hogy ne keresse a társaságomat, például, hogy együtt menjünk suliba, meg ilyenek. A tanárok egybõl behívattak a tanáriba és az igazgató is megjelent.

- Min Yoongi! Tudjuk, hogy kinek a fia, és azt is, hogy miért pont ebbe az iskolába jár. Sok mindenben kivételt élvez a többi diákkal szemben, DE ez nem azt jelenti, hogy kénye kedve szerint fojtogathatja õket. Ez komoly büntetést von maga után, és a szüleivel is beszélni akarok. - vágja fejemhez a tényeket az igazgató a többi tanár elõtt. Elismerem, van benne kurázsi. Közel áll apám szintjéhez.

- Értettem. - válaszoltam tisztelettudóan.

- És ha egy önnél idõsebbel beszél, illik ki venni a kezét a zsebébõl! - mordul rám hangosan - Most elmehet! - intett, én meghajoltam és már mentem is haza. Útközben azért még vettem két rekesz sört, mert már régen ittam és segít ellazulni.

- Személyit kérek! - kérte a fiatal csaj az igazolványomat, amit orra elé toltam, hogy tisztán láthassa. Természetesen hamisítvány, de olyan jól megcsináltam, hogy még a zsaruk se vennék észre, hogy az. Több akadály nem is volt elõttem. Otthon ledobtam cipõimet és egybõl az asztalra tettem a két rekesz sört, majd szétszakítottam a csomagolását és már bontottam is az elsõ italt, amit egy-két perc alatt lehúztam, annyira jól esett, majd bontottam a másodikat és így tovább. Elõvettem a cigimet is, amit akkor szívok, ha iszok és ha stresszes vagyok. Kimentem és rágyújtottam, mert nem akartam, hogy füstszagú legyen a ház.

Ahogy szívom a káros cikket, elgondolkodtam a mai napon. Hogy mit miért tettem, és eszembe jutott, hogy a kölyök nem volt itthon. Mondjuk megértem, én se mennék a bántalmazóm közelébe, ha nem muszáj. Szívtam egy mélyet a cigimbõl, majd szép lassan engedtem ki a füstöt tüdõmbõl. Ezt megismételve párszor, hamar a szál végére értem, és ekkor jelent meg elõttem a szöszi. Zsebre tett kézzel ballagott felém, fejét végig lehajtva. Úgy tûnt, hogy gondolkodik. Majd a lépcsõhöz érve, felnézett és tekintetünk találkozott. Egy pillanatra megtorpant és vissza is tette súlyát a lentebbi lépcsõfokon levõ lábára. Egy darabig csak szemeztünk, közben én az utolsó slukkomat szívtam és eldobtam a csikket.