A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

16.rész

Jimin szemszöge

Átmentem V-hez, hogy jó barát módjára, elpanaszoljam bánatomat vagy mit.

- Csókolom! Tae van? - kérdem az anyukáját.

- A szobájában.- válaszol mosolyogva.

- Köszönöm! - és már mentem is a szobája felé, mikor ajtaja elõtt egy pillanatra megtorpanok.

- Mi van ha épp...- jött a gondolat, de amilyen gyorsan jött elõ, olyan hamar el is tûnt.

Dübörögtem kettõt, jelezve, hogy bemegyek, de meg sem várva a választ nyitottam be. Hát igen. Gyorsan elrepültek egymástól, vörösödõ fejjel, miközben én a "Tudtam" tekintetemmel néztem rájuk és elhintettem egy perverz mosolyt is.

-  Csá! - köszöntem rájuk tök természetesen, mintha nem is lenne fura látvány, ahogy zihálnak és rendbe szedik magukat.

-  Hogy te mekkora fasz vagy! - töri meg a csendet V vörös fejjel.

- Mintha te nem láttál volna engem akció közben, sõt. - röhögök fel a kínos szituációban - Meg amúgy is, ilyenkor be szokták zárni az ajtót.

- N-nem is ! - tagadta V, hiszen a kölyök kérdõen ránézett elsõ mondatom hallatán - Nem láttalak és nem is terveztem!

- Óh! - szomorodok el egy picit, mert itt a válasz az orvosi szobás esetre - De hallani biztos hallottad? - és itt ismét pirosodott a feje, amit muszáj voltam nevetéssel lereagálnom. Imádom ezzel piszkálni.

- Mit akarsz? - kérdezi a kölyök, miután rendbe rakta magát.

- Te kis áh, mindegy. Nem hozzád jöttem, hanem V-hez. - nézek az említettre, aki most felém intéz egy kérdõ pillantást.

- Mondd!

- Négyszemközt, ha lehet. - itt a kölyökre céloztam, hogy menjen ki.

- Õ nem hallhatja?

- Nem rémlik, hogy a te személyes problémádat harmadik fél elõtt tárgyaltuk ki, ha hozzám fordultál! - adom flegmán a választ, mire Jungkook bólintott egyet, és kiment a szobából.

- Szóval?

- Szóval. Yoongi elõkerült. - itt tátva maradt a szája a meglepettségtõl, hiszen elmondtam neki, hogy eltûnt pár napra - És nem mondott semmit, hiába kérdeztem.

- De valamit csak észrevettél rajta, nem? - kérdi barátom kizökkenve a döbbenetbõl.

- Hát csak annyi, hogy a külseje eléggé zilált volt, meg nagyon mocskos.

- Mocskos?

- Igenmocskos. - eltakarom arcomat kezemmel, hogy V ne láthassa perverz mimikámat.

- És mit akarsz ez ellen tenni?

- Mármint mire gondolsz?

- Hát arra, hogy megtudjuk, mi volt vele az elmúlt napokban.

- Nem tudom, azért jöttem hozzád. - mindketten gondolkodni kezdtünk, de egyikünk sem mondott semmit.

- Egyébként Kooki ezt nem hallhatta? - sejtelmesen néz rám, amitõl picit zavarba jövök, mert tényleg nem ez volt mondandóm lényege.

Persze ez is fontos, de csak múlt idõben, mert már elõkerült. Még nem volt olyan, hogy az én érzéseimrõl beszéltünk. Inkább én adtam neki tanácsot vagy csak én piszkáltam olyankor, mikor észrevettem rajta az " õ bejön" jeleket.

- Haaa! - sóhajtottam egy nagyot, hogy legyen idõm összeszedni a gondolataimat - Én

- Belezúgtál? - mosolyodik el, mire csak rázom a fejem.

- Dehogy is! - tagadom ezerrel, mert nem érzem azt, mint nála anno, de valami vonz Yoongiban.

- Akkor? - hajol közelebb hozzám.

- Ne mássz már a képembe ennyire! - tolom el magamtól.

- Wow, valami tényleg van - jelenti ki némi döbbenettel - Fura vagy, ha róla van szó. Bejön?-  kérdésére csak nézek ki a fejembõl, egyenesen a szemébe.

Gondolkodom, hogy vajon mit is érzek iránta, hiszen elõttem az az ember áll, akiért nagyon régóta érzéseket táplálok, de ha Yoongira gondolok, akkor összezavarodok. Nem tudom pontosan megmondani, de valami kavarog bennem, ezt tisztán állíthatom. Tekintetem cikázik egyik szemérõl a másikra, mire homlokon csap.

- Áh! - fogok a bántott területre és kérdõn nézek rá.

- Hagyd ezt abba! - tette után hátrál tõlem pár lépést barátom.

- Mit?

- Hát hogy ugráltatod a szemeidet. Ijesztõ! - rázza a testét, mint aki fázik.

- Bocs! - de azért vállba verem, hogy ne csapkodjon többet ilyen váratlanul, ha gondolkodom - Egyébként, Yoongi tényleg örökös? - teszem fel random a kérdést.

- Öm, igen. De ezt mindenki tudja a suliban. Vagyis eddig ezt hittem, de te most rácáfoltál.

- Tényleg?! De miért csak én nem tudok róla?!

- Nem tom - rántja meg vállát barátom - Biztos mással voltál elfoglalva. - itt szemeivel az ágyékomra célozgat.

- Na mindegy. Aludhatok nálad?

- Öhm, de Kooki is  - nem hagytam, hogy befejezze mondatát, ugyanis átkaroltam nyakánál és nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszii! - elengedem, majd az ágyára huppanok, mint aki már megkapta az engedélyt.

- Hát jó, de Kooki is itt alszik és nem! - int ujjával - Õ fog mellettem aludni, nem te.

- De mindig együtt aludtunk, ha itt maradtam estére. - vágtam durcis arcot.

- Majd kapsz egy matracot. - teszi keresztbe karjait és mosolyog gyerekes viselkedésemen.

- Ó, ne fáradj. Elférünk hárman is az ágyon. - intek egyet, majd megpaskolom a puha matracot.

- Fú te kis - rám ugrik és el kezd ujjaival bökdösni - Hogy neked sosem áll be a szád! - nem hagytam magam, visszavágtam, mint anno gyerekkorunkban is, és elkezdtünk játékosan verekedni.

                                                           ~ hatásszünet ~

- Haah, rég nevettem ennyit. - jelentem ki elégedettségemet, hogy van egy ilyen jó barátom, aki ezt kihozza belõlem.

- Fuh, mindig lefárasztasz. - egymás szemébe nézünk és csak mosolygunk a másikra - Na megnézem Jungkookot, mert már régóta kint van.

- Ugye tudod, hogy rosszul mondod ki a nevét. - fel kel mellõlem, majd az ajtónál még visszafordul felém.

- Tudom. - és mielõtt kilépett volna, kacsintott egyet.

Kimentem én is, hogy ne legyek egyedül. Mindenki a konyhában tevékenykedett. Tae és Kook terítették az asztalt, míg V anyja az ételt készítette.

- Segíthetek valamiben? - teszem fel a kérdést, mert eléggé haszontalannak éreztem magam, ahogy elnéztem a többieket.

- Csak ülj le drágám! Már kész vagyunk. - kicsit csalódottan, de leültem az asztalhoz.

- Hát MinJun?

- Õ most az egyik barátjánál alszik. - válaszol V, mire "megértettem" bólogatásba kezdtem.

Megettük a vacsit, segítettem elpakolni, majd Tae anyukája elment dolgozni, mi pedig mentünk egyesével megfürödni.

Érdekes lesz ez az este.