A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

10.rész

Jungkook szemszöge

Tudom, hogy egy kicsit durván fejeztem ki magam, de egyszerûen nem tudom magam mellett tudni úgy, hogy teljesen összezavar, pedig szeretem, ha mellettem van. Amíg nem csinált olyat, hogy felizgatott majd ellökött magától, addig minden olyan szép volt, de ez a játszadozás kihozott a sodromból, így jobbnak láttam elküldeni õt. Hyungon láttam, hogy vette a lapot, és már mentek is, de Jimin visszajött azzal az indokkal, hogy a telóját itt hagyta az asztalon. Odanéztem, de nem láttam ott, és mikor ezt realizáltam, Jiminre néztem, aki ekkor már elég közel jött hozzám.

- A telefonom itt van, ne keresd. - rázta meg szemem elõtt az eszközt - Mondtam, hogy ne okozz csalódást, nem? - itt némi fenyegetést érzékeltem hangjában, melytõl megszeppentem, de továbbra is figyeltem rá, mert folytatta monológját - Csak bírd ki, míg összeszedi magát, mert tudom, hogy fontos vagy neki, csak nem tudja, hogy mit kezdjen az érzéseivel.

- Ez egy tanács volt? - kérdeztem tõle komolyan, mire õ szúrós tekintettel nézett rám, közben egy nagyot sóhajtott, mintha az agyára mennék - Mindketten olyan szerencsétlenek vagytok, hogy rossz nézni. - megborzolta hajamat, majd ment Taehyung után. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy most utál- e engem vagy sem, olyan hangulatingadozásai vannak, hogy nem tudok rajta kiigazodni. Mindegy is, mert nem igazán akartam ezzel foglalkozni, ugyanis holnaptól ismét járhatok suliba.

Másnap nagyon nehezen keltem fel, mert rosszul aludtam az este. Végig hyungon járt az eszem. Ráírtam Yugyeomra, hogy mehetnénk együtt, amibe belement és félúton találkoztunk, majd együtt folytattuk utunkat a suliba. Sok minden történt míg nem voltam bent, mesélte barátom, például : Kajacsata volt a menzán, amit Jackson Wang kezdeményezett kötekedés képpen valami Jinyoungnak, aztán írtunk 2 dolgozatot, akkor neki szerelmet vallott egy csaj, de õ elutasította, mert neki nem tetszett, meg ilyenek.

- Tehát ilyen átlagos sulis dolgokról maradtam le? - kérdem szarkasztikusan barátom.

- Hát igen, - bólogat - de a kajacsatát levideóztam neked. - mutatja a felvételt, amin nagyon jót nevettem.

- Ez a Jackson srác nagyon hülye. - elemzem a történteket.

- Igen, össze is haverkodtam velük.

- Hah, te bárkivel összejössz úgy látom. - mosolygok rá.

- Hát igen. - rántja fel vállát, mintha ez tényleg a világ legegyszerûbb dolga lenne.

Hála Yugyeomnak, gondolataim nem csak Taehyungon jártak, ami jót tett hangulatomnak. Nem akartam vele összefutni, ami nagyjából sikerült is, mert láttam õt a folyosókon, de nem hagytam, hogy észrevegyen, szóval szó szerint nem találkoztunk szemtõl-szembe. Miután vége lett a tanításnak, egyedül indultam haza, mert barátomnak el kellett mennie valahova, de nem akartam egybõl hazamenni, szóval bementem a legközelebbi kávézóba, ahol vettem egy sütit és egy jegeskávét, majd helyet foglaltam az egyik sarokban, az ablak mellett. Telefonomon neteztem, mikor egy üzenetet kaptam Taehyungtól:

Taehyung

Szia, hogy vagy?

Szívem a torkomban dobogott, annyira meglepett. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, végül nem írtam vissza neki, csak vártam, hogy fog e még írni valamit.

Taehyung

Tudom, hogy még mérges vagy rám,

de szeretnék bocsánatot kérni a történtek miatt.

Kérlek, ne haragudj!

Jungkook