A tökéletes pillanat (VKOOK / YOONMIN)\Befejezett\

9.rész

Taehyung szemszöge

Követtem Jiminéket, csak mert látni akartam, hogy tényleg meg fog történni vagy csak elbukik a terve. Elég nyersen fogalmazott barátom egy igen kényes témában, de ez jellemzõ rá. Az orvosi szobába vezette Yoongit, aminek az ajtajánál várakoztam, mert nem akartam bemenni látni az akciót, csak meg akartam gyõzõdni a fogadásunk kimenetelérõl. Láttam egy üzenetet Jimintõl, hogy zárjam be az ajtót, és ha akarom nézhetem õket.

- Ch, biztos hogy nem! - mormogtam magamban, de amikor épp rájuk zártam volna az ajtót, osztályfõnököt láttam meg a folyosón közeledni, ezért én is bementem a terembe, mert konkrétan lógtunk az utolsó óráról és nem akartam hallgatni a monológját, meg magyarázkodni sem akartam, szóval magunkra csuktam az ajtót, de én onnan el nem mozdultam.

Így is túl közel voltam hozzájuk, csak a függöny választott el minket egymástól. Ahogy beléptem, azonnal befogtam a fülemet, hogy ne halljak semmit, kockáztatni meg nem mertem, hogy kimegyek egybõl, aztán belefutok egy tanárba. Még csak az kéne, így vártam még vele. Sajnos ez azzal járt, hogy takart fülekkel is hallottam mindent. Ahogy az ágyra huppantak, a nyöszörgéseket, a kéjes hangokat. Felnéztem, azzal az indokkal, hogy ideje mennem, mikor tekintetem Yoongiéval találkozott. Nem számítottam erre, és teljesen kétségbeestem, hogy kiszúrt. Annyira perverzenk éreztem magam, mint valami kukkoló, pedig teljesen véletlenül láttam meg õt. Arcán az élvezkedés nyoma látszott, de összeráncolta szemöldökeit, mikor szemünk találkozott. Nem is húztam tovább az idõt, egybõl kimentem a helyiségbõl nem gondolva arra, hogy bármikor lebukhatok. Rájuk zártam az ajtót és leguggoltam a fal mentén, hogy rendezzem magamban a látottakat. Mire Jimin kijött, már nyoma sem látszott zavaromnak. Természetesen úton haza fele, végig ezzel zaklatott, hogy láttam-e vagy hallgatóztam-e. Nem válaszoltam neki. Nem akartam. Fõleg azon kattogott az agyam, hogy mit mondjak majd Jungkooknak, hiszen eléggé kiakasztottam tegnap. Szörnyen is érzem magam, de nem akartam neki fájdalmat okozni, még ha õ akarta is. Jimin elkísért Kooki házáig és azt hittem, hogy tovább megy, de nem.

- Te meg mit csinálsz? - érdeklõdtem irányába.

- Hát én is be akarok menni. - válaszolt, de nem értettem, hogy milyen okból akarja ezt.

- Miért?

- Haaaj! Mert látom rajtad, hogy tiszta ideg vagy, és nem hagyhatom, hogy tovább ronts a helyzeten. Így is elég gáz vagy. Ráadásul, eddig csak játszadoztál Kookival, mikor én azt hittem, hogy õ játszadozik veled.... na mindegy, és kicsit megsajnáltam, szóval felvidítom egy picit.

- Állj állj állj! - állítom meg Jimint - Ugye nem akarsz vele is..

- Nem nem nem! - rázta a fejét és kezét, hogy szándékai tiszták - Nem terveztem ilyesmit. Megvannak a játszópartnereim, és van elég - vigyorodott el perverzül - Meg nem akarom elvenni a szûzek közös felfedezését. - kacsint rám, ami nagyon zavarbaejtõ volt.

- Öghh! - játszottam meg az öklendezést, mire õ csak hátba csapott.

Felmentünk a lakásba, ahol meglepetésemre, az összes cuccom ki volt pakolva az asztalra.

- Fuhú! Hát ez súlyos. - jelenti ki barátom és kezét szája elé tette, hogy ne lássam gonosz vigyorát- Tényleg kellek ide.- mire én csak bólintottam egyet.

- Jungkook! - szólítom a lakás tulajdonosát, mire nem jön válasz. Bementem a szobába. Ott nem volt. Benéztem a fürdõbe, de ott sem lát - JUNGKOOK! - üvöltök fel, mert azt láttam, hogy Kooki hanyatt fekszik a kádban és teljesen belepi a víz. Odarohanok, hogy kiemeljem, de hirtelen kierõszakolja magát karjaimból és kérdõen néz rám.