Te vagy a reményem

2.rész

Sziasztok itt lenne a második rész, remélem tetszeni fog🙂, probálkoztam jót írni remélem sikerült. Jó olvasást!

Tae:
Hirtelen abbahagytam mindent. Nem tudtam miért csináltam de annyira vonzót. Sossem akartam bántani és nem is csináltam. Csak szóban de azt is csak azért mert nem akartam, hogy engem is piszkáljanak. Mire feleszméltem Jungkook engem nézet. Láttam már a könnyeit. Én nem ezt akartam. Gyorsan vissza öltöztettem és mondtam neki:
-Menj órára. -kétszer sem kell mondanom neki. Pár perc alatt itt sem volt.

Jungkook:
Nem értettem miért nem csinálta meg. De örültem neki, hogy nem történt meg. Sossem akartam így elveszteni. Nem is akarok rá gondolni inkább megyek órára. Gondolom már ment az óra. De már hiába siettek úgyis kések. Lassan mentem a terembe nehogy feltűnést okozak de nem sikerült. Mert a tanár épp most int nekem.
-Hol volt? -kérdezte nyugodtan de azért láttam, hogy ideges.
Nagyot nyeltem és így válaszoltam:
-Rosszul voltam és hánytam. -mondtam valami kifogást.
Ahogy válaszotam megelégelte a helyemre küldött. Én pedig a levegőt kifújva ültem le. De egy valamivel nem számoltam, hogy egy új srác van melletem. Egy darabig szemeztünk. Annyi idő alatt szerintem el is pirultam. Vonzótak a szemei és a helyes arca, az izmos teste, és maga a kinézette. Főleg az ajkai amik cseresznye pirosak voltak. Úgy megcsókoltam volna és... na jó most hagyom abba. A tekintettet megszakítva néztem a táblára. Láttam, hogy féloldalasan még egy félmosolyt csinál és ő is a táblára néz. Nem tudom,  hogy mikor de hamar elment az óra. Ahogy megszólalt a csengő rohantam is ki. Nem akartam a közelébe lenni bármennyire is vonzót a srác. De arra nem számítottam, hogy Taehyung engem követni fog.
-Miért követsz? -kérdeztem meg  tőle.
Ő csak szomorúan lehajotta fejét és megölelt.Abban  a pillanatban nem értettem a helyzetet.
-Annyira sajnálom én... nem akartalak sohasem bántani. Inkább szeretni téged és óvni mindenkitől. Én.... annyira sajnálom. -mondta nekem.
Én pedig táttogtam mint a hal. Nem tudtam mit mondani hisz eddig bántot. Persze nem testileg de lelkileg igen. De én megsajnáltam  a dolgok ellenére amit tett.
-Figyelj ha annyira akarod lehetünk jóba. De adok egy második esélyt.Ne játszd el. -néztem a szemeibe és kibújtam  az öleléséből.
Ő csak boldogan mosolyogva bólintott és mondani akar valamit. De mikor meglátta az új fiút nem csinált semmit. Pár percig csak állt és neki ment. A falnak lökte és csak ennyit mondott:
-Nem kellett volna ide jönnöd Jimin.-a szemeivel szinte megölte mikor mondta.
Szóval Jimin.... szép a neve. És ő is helyes és.... na megint róla álmodozok. Valószínűleg feltűnően bámulhatam hisz egy félmosolyt küldött felém. Én csak pirulva takargattam az arcom hisz erre a tettére elpirulok.

Jimin:
Annyira cuki ez a fiú, hogy már nehezen bírom ki, hogy ne érjek hozzá. De az a baj, hogy a Taehyung megakadályoz ebben. Hisz védi a fiút. Felőlem játszhatunk így is. Ez az én területem nem az övé. És a tartozás az tartozás.
-Úgyis az enyém lesz. Mert még tartozol nekem és az apámnak. Ne feled te keverted magad a helyzetbe. -löktem el magamtól.
Ő csak erőtlenül esett a földre és nézett rám. Erre csak kisebb mosolyal indultam meg és megálltam a nyuszinál. Igen közben elneveztem annak.
-Mi a neved nyuszi?-kérdeztem miközben az arcához hajoltam.
Habozott a válaszal de végül mondta:
-Jungkook. -mondta minden bátorságát összedve.
Szóval Jungkook. Nem is olyan rossz ez a fiú. Lehet még jó lesz ez az alku Taehyungal.Lassan vissza sétáltam hozzá és legugoltam mellé:
-Én nem adom fel a harcot. Szólok nem lesz könnyű dolgod. Meg őt sem kapod meg. -suttogtam a szavakat neki.