Te vagy a reményem

4.rész

Jimin:
Miután lezajlott a kis beszélgetés nem mentem vissza órára. Mivel amúgy sem érdekel az igazolatlan óra.Csak a terv amit kieszeltem, hogy tegyem tönkre Taehyungot. Mindig megérdemli amiért ezt tette régen. Bíztam benne de ő gonosz módon elárult és évekig szívtam helyette. De most más a helyzet én vagyok erőben. Úgy érzem, hogy nem most kéne elkezdeni. Megvárom a megfelelő időt arra. Most inkább azon gondolkozom, hogy hodítom meg a kis nyuszimat. Ő tutti belém esett. Láttam rajta és ahogy reagál a tetteimre az elég ehhez, hogy tudjam. Úgy gondoltam suli után megfigyelem mit is csinál vagy hova megy. Türelmesen várom a kapunál mikor végre megjelent. De az örömöm hamar elmegy. Láttam ahogy Taehyung boldogan oda ment és mond valamit. Sajnos a fa miatt nem nagyon láttam mert pont ott álltak meg. De utána mikor tovább mentek azt láttam, hogy mosolyogva kisére el. Gondolom haza mert máshova nem mehet ilyenkor.Én pedig féltékenyen nézett ahogy mennek el. Miért nem én kértem meg? De már sajnos késő lenne. Inkább mentem én is a dolgokmra de előtte felhívtam Yoongit:
-Szia az lenne a kérésem figyelj Jungkookra. És persze Taehyungra is. -gyorsan elmondtam neki, hogy hol lakik stb.
Mert már utána néztem mindenek. Ő pedig csak egy "rendben" után bontotta a hívást. A legjobb emberem és az egyik legjobb barátom. Mindig emlékszek, hogy ő vigasztalt engem és tartotta bennem a lelket. Lassan 4 éve segítünk egymásnak. És még a csapatba is bevetem mivel jó heker és megbízható.

Jungkook:
Mikor felnéztem egy ismertelen fiúval találtam szembe magam. A haja menta színű volt és a teste kicsit izmos de nem kigyúrt. Szemei feketék voltak. Pont ugyanolyan mint az enyém. Az arca is hasonló volt az enyémhez ami kicsit megijesztet mivel eddig nem találkoztunk. Nem mertem megszólalni annyira féltem mindig. Ő csak sóhajtva leszedte apám testét és felsegítet engem.
-Köszönöm.-mondtam neki.
Ennyire tudtam most megszólalni mivel fájt mindenem.
-Nincsmit. De most mennünk kell. Gyorsan összepakoltam már a ruháid. -közölte velem és oda adta a táskám.
Én csak csodálkozva néztem a táskára és rá.
-De nekem itt van anya nem hagyhatom itt.-mondtam neki.
Erre csak hangosan sóhajtot megint és felém fordult.
-Ha elmentünk elmagyarázok mindent. -ennyivel fejezte be ezt a beszélgetést.
Megfogta a csuklóm és húzott ki a házból ahol felnőttem. Hogy értette, hogy elmagyarázza?
-Ne gondolkoz ennyit most inkább foglalkoz avval, hogy gyorsabban a kocsihoz érjünk. -nézett felém.
Nem lehet igaz, hogy ennyire feltűnően gondolkozok. Inkább hallgatam rá nem akartam bajt és gyorsítottam. Már egy ideje haladtunk amikor szembe találtam magam Taehyungal. Épp nem kedves pillantásal díjazta a helyzetet.
-Yoongi ő velem jön. -közölte vele nem éppen kedvesen.
Erre a mellettem álló csak röhögöt egyet és így szólt:
-Kedves Tae. Nem engedem neked oda. Mivel hozzám tartozik. Ha nem tetszik akkor sajnálom. -válaszolt nyugodtan.
Én pedig nem bírtam követni, hogy mi történik mert abban a pillanatban valaki elrántott Yoongitól. Mocorogni kezdtem hátha elenged de nem jártam sikerel.
-Nyugi nem bántalak. -szólalt meg egy hang.
Olyan ismerős volt. De nem tudom hirtelen honnan. Ezért abbahagytam és felé néztem. Szembe találtam magam Jinel. Nem is értettem, hogy mivan mert megint jöttek emberek. Akik fegyvert fogtak rá.
-Azonnal enged el.-figyelmeztette az ismeretlen Jint.
Aki megfontolva a dolgokat elengedett és hátrált Taehyunghoz. Akihez szintén fegyvert fogtak.Olyan sok dolog történt egyszerre, hogy szédülni kezdtem.Mindenből kettőt láttam. Ezt Yoongi is látta rajtam de mielőtt elestem volna elkapott. Lassan minden elsötétült de még emlékszem arra, hogy:
-Nyugi vigyázok rád hisz a testvéred vagyok. -mondta nekem és elsötétült minden.

Sziasztok itt is lenne a következő rész. Jó olvasást🙂