Te vagy a reményem

8.rész

Jimin:

Egész héten minden rendben volt szerencsére. De én akkor sem bízok Taehyungba. Valahogy nem tudom elhinni, hogy megváltozott. Az embere nem változik meg ennyi idő alatt. Biztos készül valamire amiről nem tudok. De nem lesz könnyű dolga velem. Inkább örülne, hogy életben van. Megjegyzem én nem hagytam volna életben. Viszont Jungkooknak sem akartam rosszat akkor. Szerencsére ha "véletlenül" megölik nem lesz baj. Nem fog engem hibázhatni. És ha nem tudja ,akkor neki nem fáj. Szóval csak tervezen amit szeretne. Úgyis belefut a csapdába.
-Szerelmem itt vagy? -kopog az ajtón Jungkook.
Én pedig egy mosolyal nyitom ki.Nem is vár sokat megölel. Annyira szeretem mikor ilyen bújos. Nagyon aranyos ilyenkor.
-Hiányoztam kicsim? -csókoltam meg egy picit.
Ő pedig nem elégette meg ezt. Többet akart amit szívesen hagytam neki.
-Igen nagyon. Már unatkoztam Taehyungal. -mondta.
Mindig elfog a féltékenység amikor vele van. De nem szólhatok bele ebbe. Mert nem akarok gyanús lenni neki.
-Figyelj ma este nem leszek itthon dolgom van. És Taehyung is velem lesz,  ezért Yoongival leszel ma. -mondtam neki és közben simogattam az arcát.
Éreztem ahogy kicsit meglepődik ezzen, hogy Taehyung is velem lesz. Hát én is meglepődtem volna.
-Rendben. De gyorsan vissza jöttök?Mert nélküled nem szeretnék lenni. -mondta szomorúan.
-Persze kicsim. Siettek hozzád. -csókoltam meg. -De most mennünk kell. -engedtem el.
Minden összapakoltam és szóltam Taehyungnak, hogy készülődjön. Pár perc alatt készen is álltunk az indulásra. Gyorsan elbúcsúztam a nyuszimtól és indultam is.
-Nem gondoltam, hogy hívni fogsz. Ennyire kedvelsz? -kérdezte.
Egy gúnyos mosolyt ejtettem felé.
-Sosse foglak kedvelni. De most sajnos kellesz nekem. Utána már nem is érdekelsz. -közlöm vele ridegen.
Nem fogok jó pozini neki. Higgye, hogy előnyben van. Többiről nem kell tudnia.
-Gondoltam. De remélem élvezni fogod. -viszonozta a tettem.
Innen már csendesen telt az út. Nem beszéltünk többet pár szónál.Mikor oda értünk kiszáltunk. Elhoztam egy elhagyatott helyhez ahol biztos nem keresik majd. Intettem pár emberemnek akik lefogták. Esélye nem volt szabadulni. Darabig probálkozot de utána feladta. Én pedig szinte élveztem, hogy végre végezhetek vele.
-Tudtam, hogy készülsz valamire. Engem nem versz át. De te estél bele az én csapdámba. És most nem is szabadulsz.Lassan szendvedve fog meghalni. -hajoltam hozzá.
Éreztem a félelmét ami igen tetszett. Kezdtem élvezni a helyzetet. De nem akartam sokáig húzni sem,  ezért elővettem egy erős mérget. Ő pedig egyből azt kezdte nézni. Láttam a szemébe, hogy szabadulni akar. De sajnos nem lehet.
-Itt a vége. -és megittatam vele.
Miután mindent megitta elraktam az üveget. Bezártam egy szobába és ott hagytam. Boldog mosolyal indultam haza. Hiszen csak max 4 órája van még. Utána pedig hatni kezd a méreg.

Taehyung:

Nem hiszem el, hogy lehetem ennyire vak. Gondolhatam volna erre. De már késő nekem. Remélem valaki megtalál és megment. Mert még van esélye, hogy túléljem. Írtam üzenetet a csapatomnak. Remélem sietnek és lesz esélyem, hogy túléljem.

Sziasztok itt lenne következő rész. A hibákért bocsánat.
Jó olvasást🙂