Te vagy a reményem

23.rész

Jungkook:

Hirtelen megondoltam magam.Nem tudom miért, de nem tartottam jó ötletletnek. De ha nem kockázatotok akkor sossem lesz eredmény. Mélyet sóhajtottam majd belekezdtem:
-Tudod volt egy srác aki Jiminre hajtott. És amikor sírva mentem hozzád azt hittem, hogy megcsalt vele. De közben csak megjátszott volt az egész. Valaki a múltból tönkre akarja tenni a kapcsolatunkat érzem. -mondtam egy szuszra.
Arc kifejezése először szomorúvá vált majd hirtelen mérges lett. Amit nem igazán értettem, de elég furcsa volt az biztos.
-Elmondta, hogy hívták? -kérdezte.
Megráztam a fejem. Jimin nem említett a nevét.
-Mennyit mondot róla vagy láttál? -közben pedig adott egy sört.
Amit szívesen elfogadtam és kibontottam.Ittam egy kortyot belőle,egyből elazultam.Már nem voltam annyira feszült mint előtte.
-Barna haja volt. Nálam kisebb, de Jiminél magasabb pár centivel. Fekete polót viselt és kék farmert. -emlékesztem vissza.
Nem mutatott semmi reakciót csak magába fordult. Valamin nagyon gondolkozot, amikor már majdnem közbe szóltam akkor felém fordult:
-Segítek neked megkeresni. De egy feltételel. -tartotta fel az ujját, olyan figyelmeztetés képpen- Megkérhetlek valamire, és kötelező teljesítened. Nincs kibuvó vagy kifogás. -közelebb ült.
Itt kicsit megijedtem. Mivan ha olyat kér ami tönkreteheti a kapcsolatomat. Bízok benne mindig, és nem szeretnék benne csalódni. Nagyon szarul esne ha hátba szúrna engem.
-De ugye nem olyat fogsz ami.. -kezdtem bele, de nem folytattam.
Sejtette, hogy mire akartam kijukadni. Egy félmosolyt jelent meg az arcán, mire kezdtem jobban félni.
-Nyugi nem tennék ilyet. -paskolta meg combomat.
Nagyon nem tűnt bíztatónak. Gondolom észre vette rajtam, mert megint elmosolyodot. Majd nevetni kezdett.
-Hé nyugi, hihetsz nekem.-hagyta abba a nevetést.
Bátortalanul mosolyogtam rá, majd a tó felé néztem. Elgondolkodtam, hogy minken mentem keresztül. A sok rossz döntés amit hoztam. De volt köztük jó is. És az, hogy Jimint választottam.
-Jungkook. -szólt nekem Mark.
Érdelkődve fordultam felé. Felmutta a telefonját és egy képet mutatott, amin az a fiú volt.Talán túl gyorsan, de kivettem a telefont a kezéből. Jobban szemügyre vettem,tényleg ő volt.
-Hogyan? -csak ennyit tudtam kérdezni.
-Varázslat. -felelte tömören.
Átkarolt engem, hogy még közelebb kerüljön. Elakartam távolódni, de nem engedte.
-Most pedig teljesíted a kérésem.-súgta a fülembe.
Szívem hevesen kezdett verni. Rossz érzésem lett, mintha tervezne valamit. Talán mégsem kellett volna benne bíznom.
-Henry örülni fog.-húzott elő egy kendőt- És én is. -tette az orromhoz.
Mocorogtam, mindent csináltam. De sokkal erősebb volt nálam. Majd a egyre jobban álmosodtam, és teljes sötétség lett.

Fájdalmasan nyitom ki a szemeiem.Körülnéztem a szobába, ahova bezártak. Nem szegények laknak itt az biztos. De más jobban érdekelt jelen helyzetben. Az,hogy Mark tényleg csak ártani akart. Én meg persze nem hittem neki akkor.Másik pedig, hogy jussak ki innen. Viszont ez lehetetlenek bizonyult. Oda lácoltak az ágyhoz, és csak a lábaimat hagyták szabadon.Hirtelen kinyílt az ajtó, Mark lépett be rajta egy mosolyal át arcán. Megnyalta ajkait és levette a köntösét.Alatta pedig nem volt semmi. Elfordítottam fejem nehogy ránézek. Tudtam jól, hogy mi következik.Nem szeretnék vele lefekedünk, de akkor megerőszakol. Sehogy sem úszom meg.
-Néz rám! -utasítot.
Félve néztem rá. Arcára most egy perverz mosoly jelent meg.
-Regóta figyeltelek.És már megakartam keseríteni Jimin életét. Megölte akit a legjobban szerettem.Tudod, hogy ki volt az, te is ott voltál akkor. -fosztot meg ruháimtól.
A polómat nehezen tudta, ezért levágta ollóval. Majd félre dobta. Lábaimat gyorsan lefogta, nehogy védekezni tudjak.
-Először megakartalak ölni, de megondoltam magam. Olyan helyes vagy és aranyos, hogy nem tudtam neked ellenállni. Ezért inkább megszereztelek magamnak. Te pedig velem maradsz, és evvel fájdalmat tudok okozni.- simogatta meg arcom gyengéden.
De nekem könnyek nyúltek a szemembe.Végig folytak az egész arcomon, sossem akartak megállni. Féltem tőle.
-Shhh nem bántalak.-adott csókot.
Probáltam a fejem össze-vissza forgatni, ez sem sikerült. Mindig erősebb volt nálam.
-Élvezni fogod, ne ellenkez.Amúgy sem úszod meg. Emlékeszel mint mondtam, és te elfogadtad.-mondta.
Csapdába csalt. Úgy egyeztetett bele, hogy nem is sejtettem mit tervez. Vagy mit szeretne.
-Átvertél,pedig bíztam benned. -sírtam jobban.
Eltudtam bújni, annyira szégyellem magam.
-Most is bízhatsz, de ma az enyém leszel mindenképpen. És nem érdekel, hogy jegyes vagy. -vezette le ujjait.

Sziasztok itt lenne a kövi rész, jó olvasást🙂