Te vagy a reményem

6.rész

Jungkook:

A fegyver mindig a kezembe volt. Hiába voltam mérges nem ment. Nem akarok olyan lenni, mint az apja. Aki ugyanezt tette. Ezért lassan elvettem és a földre tettem. Szinte éreztem Jimin tekintetét rajtam. Mintha azt sugalná, hogy hülye vagyok. Vagy csak én érzem így? De tudom, hogy ez a helyes döntés. Mindenki érdemel egy második esélyt.
-Miért nem ölted meg? Hisz megérdemelte volna. -vont kérdőre Jimin.
Gondolkoztam, hogy mit mondjak neki. Mert ha rossz válasz adok ő lövi fejbe. Gyorsan összeszedtem magam és válaszoltam:
-Azért mert mindenki érdemel második esélyt. És én nem akarok az apjára hasonlítani. Többre tartom magam annál, hogy ezt tegyem meg. És te is adhatná neki esélyt, hogy mindent helyre tegyen. -mondtam a szemeibe nézve.
Probáltam magabiztosnak tűnik hisz tudom, hogy hatással vagyok rá. Érzem amikor vele vagyok, hogy nekem nem mond nemet. Láttam rajta ahogy elgondolkodik a szavaimon.
-Legyen. De csak miattad baba.-és kapok egy csókot mellé.
A csókot egyből vadabra veszem. Érzem ahogy problémái akadnak a nadrágjában. De nem most kéne.Inkább én váltam el tőle mert, hogy ő biztos nem akart volna. Ekkor vettem észre, hogy rajtunk kívül még két ember nézte. Egyből elpirultam és takartam magam.
-Nyugi. Nem kell zavarba lenned. Helyette inkább csináljatok egy szobát Taehyungnak. És te velem alszol. -közli velem.
Én pedig szinte izgulni kezdtem azon, hogy egy szobába leszünk.
-Na akkor segíts nekem. -érinti meg a vállam Yoongi.
Óvatosan segítettünk felállni neki. Lassan haladva vittük a házba ahol a szobájába vezetük.
-Mindjárt jön Jimin és mondani akar valamit neked. -nézett Taehyungra.
Aki csak bólogatot egyet válaszként. Yoongi pár perc múlva elhagyta a szobát. Ezért ketten maradtunk. Csak ültünk néma csendben. Hisz nehéz volt bármit mondani.
-Láttom, hogy eggyütt vagytok. Kicsit féltékeny is vagyok rá, hogy vele vagy. De nem kisértem inkább a sorsom. Pedig én jobban megérdelmeltelek volna mint ő. -a szavai szinte fájtak amikor mondta.
Hisz tudtam, hogy valahol igaza van. Lehet játszik velem vagy nem. Ezt csak az idő dönti el. Csak a vége nekem fájni fog. De ha Taehyung itt lesz talán nem annyira. Még ha barátunk is leszünk.
-Tudom, hogy valahol igazad van. De nem tudnék veled lenni. És nem akarok egy oldalú kapcsolatot veled. Szeretném ha csak barátok lehetnénk idővel. -biztatóan szorítottam meg kezeit.
Ő egyből oda pillanatot és mosolygot egyet. Ettől nekem is mosoly jött arcomra. Ezt a pillanatot Jimin zavarta meg. Megállt előttem és felhúzot onnan. A legközelebbi kanapére ültetve engem.
-Na akkor annyi a kérésem, hogy ha már életben hagytalak, hogy ne merj vele összejönni. Második szabály azt csinálod amit mondok.És végül az utolsó dolog ami kell. Az a csapatod. És nincs kifogás. Ja és ha meglátlak az én nyuszimal enyelegni akkor halott vagy. Értve? -hajolt közelebb hozzá.
Éreztem ahogy Taehyung kicsit megremeg. Nem csodálom hisz én is megijedtem. Pedig nem is ott ültem közel.
-Rendben. Nem lesz baj. -válaszolt határozottan.
-Ezt már szeretem. -mondta Jimin.
Miután befejezte Taehyungal a beszélgetés felém sétált. A kezemért nyúlt és összekulcsolta.
-Gyere menjünk ki, hogy rendbe szedje magát. -mondta már nekem.
Felálltam a kanapéről és kimentem vele. Egyből a szobája felé kezdett el húzni. Pislogni sem tudtam egyből ott voltunk. Ágyára ültettet és mellém ült.
-Arra gondoltam, hogy este lehetne egy romantikus randink. -játszott az ujjaimal.
Nem válaszoltam neki.Sossem voltam még randin senkivel. Ez lenne az első. De úgy döntöttem inkább elmondom:
-Én még nem voltam randin. De szeretnék veled elmenni. -válaszoltam kissé félénken.
Nem akartam, hogy ki nevesen ez miatt. De nem tette. Inkább egy romantikus csókot adott megint. Éreztem benne valami furcsát. De nem tudom pontosan mit. Időm sem volt gondolkodni eldöntött az ágyon és folytatta.
-Ezt még nem szeretném.-mondtam neki nehezen.
Felizgultam én is rá. De még nem állok készen erre.
-Nem is terveztem semmi ilyet. -nyugtatot meg.
Épp mondani akart valamit mikor Yoongi belépett a szobába:
-Bocsi a zavarásért de keresnek. -szólt Jimin felé.
Aki kicsit sem boldogan ment ki. Én pedig követtem őt. Nem akartam nélküli lenni. Meg a kiváncsi voltam, hogy ki lehet az. Lehet a barátnője vagy a barátja. Én meg csak egy játék vagyok. De probálok nem erre gondolni. Hisz mondta, hogy komolyan gondolja velem. Akkor csak igazat mondhatott.
-Te mit keresel itt? Nem meg mondtam, hogy hagyjál békén. -mondta az fiúnak aki vele szembe állt.
A hangjából hallani lehetett, hogy nem nyugodt. Nem értettem mivan. Lehet, hogy az ex barátja. Csak ez lehet.
-Igen tudom. De mindig szeretlek téged. Rossz látni, hogy gyorsan elfelejtettél engem. -nézett rám.
Én pedig Yoongi mellé mentem.Nem akartam, hogy engem is belevigyen a beszélgetésbe.
-Igen jól mondod. Találtam mást akit szeretek. És nem hagyom el miattad. Fontosabb mint te voltál. -közölte vele a tényeket.
Bevallom jól esett, hogy tényleg komolyan gondolta. Egy valamitől már nem kell félnem.
-Ne feled el, hogy te az enyém vagy. És bármit megteszek, hogy az enyém legyél. Ha kell elveszem a kis barátod. -először rám utána pedig Jiminre nézett.
Nagyot kellett nyelnem. Hisz nem kicsit ijededtem meg tőle. Hiába tudom, hogy Jimin megvéd engem. Még mindig új ez a dolog amibe keveredtem.
-Nem bántod soha őt. Vagy te halsz meg.És most mehetsz is. Kitalálsz magad vagy kell segítség? Mert szívesen segítek csak nem lesz kellemes. -látszott, hogy nem viccelt.
Remeget a dühtől. És bármire képes lenne most. Szerencsére nem kellett kétszer mondani neki. Elhagyta a házat egyből.
-Yoongi. Ha nem vagyok itthon te vigyázol rá. És persze Taehyungra is. Ha bármi gyanúsat akar csinálni akkor zárd be. -mondta.
-Tudod, hogy nem kell kérned. Hisz alapjából megtettem volna. Főleg, hogy az öcsémről van szó. Te meg a legjobb barátom vagy. -válaszolt.
Gyorsan pacsiztak egyet. És Yoongi kettesbe hagyott minket. Jimin egyből ajkaimra adott egy csókot. Pár percig tartott a csókunk. Mikor elvált tőlem. Én nekem pedig nem tetszett.
-Na ne durciz be. Inkább készülj a randira. -kaptam egy arca puszit.
Utána már egyedül voltam. Itt hagyott engem a nappaliban. Izgatottan indultam a szobámba készülödni.

Taehyungra:

-Akkor minden megvan? -kérdeztem a haveromat.
-Igen. Ma jártam Jiminél és közöltem vele, hogy ő csak az enyém. -mesélte nekem.
-Jimin a tied lehet. De tudod mit mondtam. Jungkookot nem bánthatod. Nekem kell és szeretem. -mondtam neki kissé halkabban.
Hiszen bármikor bejöhetnek ide. És nem szeretnék lebukni.
-Nyugi haver. Tudom nem is terveztem. Csak a terv miatt mondtam. -nyugtatot meg.
-Rendben. De majd beszélünk. Szia. -köszöntem el.
A telefonból töröltem a számát is. Mert nehogy ez miatt bukjak le. Jungkook az enyém leszel. Senki sem akadályoz meg ebben még Jimin sem.

Sziasztok itt is lenne a következő rész.
Jó olvasást🙂