Jungkook:
Már lassan 3 órája a kórházba ülünk és várunk. Sajnos semmi konkrétat nem mondtak, hogy mi történt. Ezért csak Jimintől tudom meg. Akit még szintén nem engedtek ki.Remélem neki legalább értelmes magyarázat lesz. És, hogy nem miatta van az egész.
-Kicsit nyugodj meg. -fogja kezem Tae- Biztos minden rendben lesz. -probál bíztatni engem.
De nem nagyon tud most. Hiába akar nem lehet. Nagyon aggódom miatta. Rajta kívül senki sem maradt. Ő az egyetlen aki maradt a családomból.És nem szeretném elveszteni.
-Jungkook.-szólt nekem valaki.
Oda nézek és láttom Jimint, aki közelebb érve leül mellém. Én pedig felnézek rá.
-Nem az én hibám. Mielőtt azt hinnéd. -közli velem- Gyertek be aztán elmondok mindent. -mondta.
Nem válaszoltam csak mentem utána. Közben Tae és Jin is csatlakozott hozzánk. A szobába érve leültem az egyik székre.Közben a többiek is mellém ültek.
-Akkor elkezdem. -mondta nekem- Találkoztam egy régi ellenségemel akit te is ismersz.Verekedni kezdtek az embereink és Yoongit meglőtte.Utána mégegyszer.-nézet a mellettem ülőre- Jackson volt. Aki nem csak rám vadászik, hanem rád is.És mindenkire akinek köze van hozzánk. -megint Taehyung felé fordult.
Erre hirtelen elkomolyodot. Éreztem ahogy az izmai megfeszülnek az idegeségtől.És felé fordul:
-Fogjunk össze? -kérdezte Jimintől.
Én meg csodálkoztam, hogy ezt mondta. Hiszen nincsenek jóba, de akkor ennyire komoly lehet, hogy ez miatt képes lenne.
-Igen. -megszólalt Jimin is- De csak ebben az esteben. Addig viszont nem veszekednénk meg semmi ilyesmi. Belegyezel? -kérdezi tőle.
Tae pedig egy sóhajt egyet:
-Legyen. De csak Jungkook és Yoongi miatt. Mivel ők nem tehetnek semmiről. Meg azért, hogy megvédjem a szerelmem. -itt megfogja a kezem-Meg még megszeretném ölni.-teszi hozzá.
Jimin pedig bólint egyet. És megszólal:
-Hívom J-hope-ot is.Biztos segít nekünk. -veszi elő telefonját.
Amíg ő lerendezte a hívást addig Jin is hívta Namjont, hogy jöjjön ide. Nem is kellett sokat várni megjelent mindkét fiú. És belekezdtek a tervbe. Amit én csak hallgattam, mivel nem tudtam beleszólni semmit.
-Legyen Jungkook. -hallottam meg.
Én meg kérdően fordultam feléjük.
-Nem lenne jó ötlet. -jegyzi meg Jimin- Veszélyes neki. -tette hozzá.
-Képes vagyok rá. -mondtam nekik-Csak mond... -hirtelen bejött az orvos.
-Bocsánat a zavarásért,csak gondoltam szólok,hogy sikerült megmenteni.De még bent kell tartani, nagyon súlyos a sérülése. -mondta.
Erre boldogan öleltem meg.Szegény azt sem tudta mit csináljon.
-Köszönök mindent.Látogatni lehet? -kérdeztem.
Közben pedig elengedtem.
-Igen lehet.De most csak te.- mondja nekem.
Bológatva adtam tudtára, hogy értem. És elkezdtem követni. Szerencsére mellette volt, és nem kellett átmenni a másik felére. Ott mégegyszer megköszöntem és beléptem. Nem volt még ébren. De akkor látni lehetettet, hogy rossz állapotban van. A sebek helyei még látszottak rajta. Ez is csak a szerencsén múlott. Hiszen nem mindenki ilyen szerencsés, mint ő. Közelebb mentem és megfogtam a kezét.
-Minden rendben lesz. Segítek én is. Megölöm őt amiért ezt tette. -mondtam neki.
Bátornak kell lennem.Hiszen nem lehet most gyávának lennem.-Jiminél-
Most újra itt vagyok. Mivel itt nagyobb a ház. És sokkal több szoba is van, ahol tudnak aludni. Itt lestzünk egy darabig amíg nem találjuk ki a tervet. Lehet addigra Yoongi is jobban lesz. Reménykedek benne. Addig is van időm gyakorolni a verekedést és a fegyver használatot is. Mivel nekem is tudom kell, ha velük akarok menni. Minden erővel azon leszek, hogy bosszút áljak és rendbe hozzak mindent.Sziasztok itt lenne az újabb rész, remélem tetszik.
Jó olvasást🙂
![](https://img.wattpad.com/cover/183400135-288-k278684.jpg)
VOUS LISEZ
Te vagy a reményem
FanfictionSoha sem hittem a reményben de valahogy mégis kezdtem. De mint mondják ahhoz, hogy boldog légy nagy utat kell tenned. Én most kezdem.... ~trágár szavak stb... ~yaoi ~ship:Jikook