Te vagy a reményem

17.rész

Jimin:

Annyira boldog vagyok, hogy Jungkookot vissza kaptam. Hirtelen újra boldognak éreztem magam. Remélem Tae is az lesz Yoongival. Mert nemrég jöttem rá, hogy szerelmes lehet belé. Valószínűleg az is, különben rég mérges lenne ránk. De ez a hirtelen telefon kicsit meglepet. Nem vártam volna, hogy ilyenre lesz képes. Ha engem akar vagy Taehyungot akkor nem mást kellene elrabolnia.Jacksontól többet vártam volna.
-Ugye nem halt meg? Azt nem bírnám ki. -mondta a nyuszim.
Én pedig megöleltem. Ő pedig bújt hozzám. Elkezdtem simogatni a hátát és puszit adtam a fejére.
-Nyugi nem lesz. Megigérem neked, hogy nem lesz semmi baj. -csókoltam meg.
Ez egy picit lenyugtatta, de nem teljesen.
-Akkor szerintem induljunk és öljük meg. -jelent meg Tae.
Aki nem kicsit volt mérges. Sőt inkább tombolt benne.
-Minden elő készítve már. -közöltem vele, mire bólintot.
Gyorsan kocsiba száltunk és indultunk. Egész úton a tervet beszéltük, hogy biztos ne hibázunk. Mert egy kisebb hiba és valaki meghal. Nem egy kezdővel van dolgunk. Sokkal erősebb emberi vannak, de nem olyan ügyesek. De az ellenfelet sossem szabad alábecsülni, mert mindig lehet meglepetés. Mivel szerencsére tudtok hol van, ezért gyorsan oda értünk. Egy régi elhagyatott házban bújdosot. Amit nem igen lehet megtalálni, de szerencsére jártam már itt.De nem gondoltam volna, hogy megint itt leszek. Nem jó dolgok fűznek ehhez a házhoz.
-Akkor biztos sikerülni fog? -fordultam felé.
Ő pedig egy határozott "igenel" válaszolt.
-De egyre kérlek. -fogtam meg az arcát- Ne halj meg.Ahhoz túlságosan szeretlek. -csókoltam meg.
Egyből viszonozta, de pár perc után elengedtem. És vele együtt száltam ki a kocsiból. A kis csapatot szétosztva indultunk el. Én Jungkookal, J-hopal mentem. Tae pedig Jinel és Namjoonal.Küldtem pár embert aki másik oldalról ment.
-Oké akkor gyorsan elmondom. -fordultam a két társam felé- Mindig maradjunk együtt. -mondtam.
Jungkook pedig csak egy nyugtató ölelést adott. Mert mindig nem vagyok nyugodt ez miatt. Féltem tőle.
-Minden rendben lesz. -fogta meg kezem.
Én pedig mosolyogva kulcsoltam össze.
-De akkor most menjünk. -engedtem el kezeit.
Elindultunk a második emeletre. Biztos ott lesz, hiszen van ott egy nagy terem. Ami régen egy tánc terem volt. Csak az nem most volt. Az még akkor, amikor itt laktunk.És nem ölték meg az anyámat.
-Jimin. -szólt Hope- Itt lesznek bent. -mutatott oda.
Valahogy sejtettem. Ez a legfájdalmasabb hely számomra. Mindig imádtam a táncot. És anyával gyakoroltam itt. De miután meghalt sossem léptem be ide. Viszont most muszály lesz most. Nem lehetek gyáva, bármennyire fáj.
-Tae gyertek a másodikra. A volt tánc teremhez.-szóltam neki.
És pár perc múlva itt is voltak. Látszot rajtuk, hogy nekik nehezebb dolguk volt.
-Néhány embere elkapott minket, de szerencsére elintéztük őket. Ahhoz képest, hogy mennyire profi alig van embere. -mondta.
Igaz nem nagyon hagyja rájuk a munkát. Inkább maga szereti elvégezni. De akkor sem egyszerű legyőzni.
-Ne becsüld alá. -szóltam- Hiszen nem biztos, hogy egyszerű lesz. -és benyitottam.
Ahogy beléptem a terembe, hirtelen elő jöttek az emlékek. Ahogy még anyával táncolok vagy csak simán szórakozunk.
-Jackson tudom, hogy itt vagy. -mondtam hangosan.
Erre megmozdult az egyik ajtó és belépett. Egy mosollyal az arcán nézett végig a csapaton. Majd jelzet valakinek. Aki egy perc múlva hozta be Yoongit lekötözve. Nem kimélve dobták a padlóra. Az arca lilla foltos volt és a szája sarka felrepedt.
-Nem bírt magával ezért kicsit helyre raktuk.-mondta mély hangján.
Tae pedig idegesen nézett rá. De én sem voltam máshogy. Nem tehetett semmiről, nem ezt érdemelné.
-Akkor csak beszélgetni fogunk vagy végre lerendezük? -kérdeztem türelmetlenül.
Erre hirtelen 20 maszkos ember jöt elő. És abban a pillanatban támadtak ránk. Ezt a pár embert gyorsan elrendeztük.De azért kaptam pár ütést. Jungkook is egész jól harcolt és bánt a fegyverel. Aminek örültem, hiszen alig pár hete tanulta meg.
-Jimin eltűntek és magával vitte. -órdította Jin.
Oda pillantottam és tényleg eltűntek. Mintha itt sem lettek volna.
-Jimin segíts! -hallottam meg Jungkook hangját.
Gyorsan rohani kezdtem a hang felé. Ami a másik oldalról jött. Ahogy beértem lőttem egyet Jacksonra, aki abban a pillanatban szúrta meg Jungkookot.Én pedig gyorsan lőttem mégegyet, de most a kezére. Ami miatt kiesett a kés a kezéből és a földre esett. Jungkookhoz rohantam és megnézem a kés helyét. Nem egy kicsi. Sőt elég mélyre ment. Egy darab ruhával lefogtam és oda tettem. Erre fájdalmasan felsziszent, de tűrte. A fiúk megérkezve elkapták Jacksont és lekötözték.
-Jungkook. -rohant ide Yoongi, akit közben kiszabadítotak.
-Tartsd ide. -utasítotam neki.
Átvette a helyem. Én pedig Jacksonhoz sétáltam. Oda érve egy ütést adtam neki.
-Nem is volt olyan nehéz. De most végre vége lesz. Nem kellett volna ezt csinálnod és békében lehetünk volna. -szúrtam le.
Erre fájdalmasan felfordított. De én nem kenyelmezve mélyebbre szúrtam.
-Remélem élvezed az utolsó perceid.-húztam ki a kést.
Ő pedig csak szenvedve nézett rám. Alig lehetett pár perce már, mivel még meglőttem hason is, mikor bejöttem.
-Tudod hiányzik mikor ártatlan kis gyerekek voltunk és együtt játszotunk. A legjobb barátom voltál. Ezért hagytam itt egy emlék könyvet, mikor még itt laktál.A régi dolgok miatt. -mondta nehezen- Tudtam, hogy ez lesz. Én sem így akartam. Apám kényszerítet engem erre. Remélem ezek után nem így fogsz rám emlékezni.Hanem úgy, hogy egy volt legjobb barátod voltam,akivel régen sokat szeretél lenni.-alig bírta már befejezni, hiszen nem bírta tovább meghalt.
Szóval akkor az apja akarta ezt? Nem Jackson? De akkor tudot volna mit tenni ellene. Valahol sajnáltam, hogy ez lett. Hiszen az apja hibájából halt meg.
-Mennünk kell. -rántott ki gondolataimból Tae- Jungkook nem bírja sokáig segítség nélkül. -mondta.
Én pedig egyből oda mentem és felvettem. De előtte a felvettem az emlék könyvet.

-Otthon-

Jungkook gyorsan elátta az egyik orvos a kórházban. 2 hét múlva pedig kiengedik. Akkor már szerencsére jobban lesz. Kicsit még bent maradtunk vele.Utána pedig haza jöttünk,mert hagytuk pihenim. Itthon meg idegesen ültem le az ányra és néztem az könyvre. Mindig a szavai jártak a fejembe. Ami valahol kicsit fájt, hogy megkelet ölnöm.De mégis fáj, hogy megtettem.  Ezek szerint direkt engedte. Nem akarta az apja által meghalni. Inkább akarta, hogy én tegyem meg.
-Nézd meg. -szólalt meg egy hang.
Erre kicsit megijedtem, de csak Tae volt. Aki mellém ült.
-Halottam mindent. És szeretném ha nem haragudnál rá annyira. Bármennyire is rosszat tett. Tudom mert én is ezt csináltam. De amikor halottam, hogy mondja rájöttem.-mondta.
Én pedig megöleltem.Amin meglepődött, de viszonozta.
-Köszönöm. Tudom, hogy eddig nem bírtalak, de mostmár igen. Nem kellett volna az ellenségeség köztünk. -mondtam az őszintét.
Hiszen így gondoltam. És az utóbbi időben jöttem rá erre, hogy mennyire elrontutunk dolgokat.
-Nem haragszom. Tiszta lappal kezdtük. -mosolygott rám- De most megyek Yoongi vár. -köszönt el.
Én pedig megint egyedül maradtam. Nehezen, de kinyitottam. Benne volt egy fotó amin anyumal táncoltam. Ott lehetem 12 éves. Ez volt az utolsó képem vele. Utána ölték meg. És ezért választottam ezt. Egész gyerekkoromban gyakoroltam és tanultam, hogy majd bosszút tudják állni. De abba nem gondoltam bele régen, hogy Jacksonak milyen rossz lehetett. Ismerem az apját. És nem egy jó ember. Képes volt a saját feleségét eladni csak azért, hogy legyen pénze.
-Sajnálom ha csalodást okoztam. -mondtam a képhez.
Amin most én és Jackson voltunk. Hiszen régen hibáztam és nem vettem észre, hogy mivan a hátérben. Annyira hajtot a bosszú. Lehet nem kellett volna megölnöm.De akkor is valahol hibás volt, hiszen bármikor segíthetem volna neki. Csak hívott volna és mentem volna.
-Gyere enni. -nyitott be Jin- Te sírsz? -kérdezte döbbentem, de mégis félve.
Észre sem vettem, hogy sírok. Gyorsan letöröltem a könnyeim és feláltam.
-Csak most jöttem rá valamire, de nincs semmi baj. -nyugtattam meg.
Erre csak vissza ültetet és mellém ült.
-Tudom, hogy bűntudatot van. És megértem, hogy miért.-simogatta a hátam.
Eddig bírtam sírás nélkül. Csak úgy kitört belőlem sok év fájdalom.
-Szar ember vagyok, aki nem gondolkozik. Csak a hibákat követem el évek alatt.Vagy például ma is. Lehet nem kellett volna megölnöm. Nem érdemlem meg Jungkook sem.Hozzá jobb ember való. -mondtam szipogva.
Erre magafelé fordított.
-De igen is megérdemled. Lehet követél el hibát, de megoldotad őket, félig is de meg. Szar ember pedig nem vagy. Csak megondolatlan. Aki egyben jó vezető is tud lenni. Szóval fel a fejel és tegyél mindent jóvá, amit még nem. És kezdtél új életet Jungkookal. Mindig van remény. És a te reményed megvan. -fejezte be.
Én pedig mosolyogva néztem rá. És megöleltem őt is. Ez pedig nem szoktam, de jó volt. Mindig nem hiszem el, hogy ilyen jó emberek vesznek körbe.
-Köszönöm neked is. Még azt is, hogy ennyien mellettem vagytok. -erre nem válaszolt csak mosolyt küldött felém.
-Mindig itt leszünk, de most gyere enni. -mondja kedvesen.
Én pedig követtem őt. Igaza van új életet kell kezdenem. A párommal együtt akit nagyon szeretek.

Sziasztok itt lenne egy újabb rész
Jó olvasást🙂