15.rész

160 15 2
                                    

Jungkook:

Az elmúlt napok nem voltak túl izgalmasak.Csak annyit csináltam, hogy edzettem és pihentem. Harc is egyre jobban megy, meg a fegyver használat is. És ezt a többieknek köszönhetem, akik kitaróan segítenek nekem. Közben pedig Jimin és Taehyung is jobban kijön egymással.Most legalább nem játszák meg. Aminek örülök, mert leglább most nem ölik egymást. Mint az első hetekben. Akkor kész káosz volt minden. Mert ezek ketten folyton veszekedtek. De után már nem. Sőt inkább sokszor ketten beszélgetnek és szórakoznak. Ami engem meglepet először. Viszont nincs ellenemre, hogy barátok. Mert már biztos vagyok az érzéseimbe.És Jimin felé jobban húz a szívem. Taehyungot nem szeretem.Barátként tekintek rá már. Remélem nem lesz belőle balhé, mert Jimint választom.És nem fogom megbántani Taehyungot.El is határoztam,hogy ma beszélek vele.Ezért elmentem a szobájához és kopogtam.
-Gyere be. -szólt.
Én pedig beléptem és oda sétáltam. Leültem az ágyra mellé és mondtam:
-Beszélnünk kellene. -néztem rá.
Ő pedig kiváncsi tekintettel fordult felém.
-Nagyon  jó volt veled lenni. És tényleg szeretelek..de - kerestem a szavakat- Szóval azt szeretném ha szakítanánk.-fejeztem be.
Ránéztem és láttam, hogy nem volt szomorú. De viszont nem szólt semmit.
-Igazából én is akartam erről beszélni veled. Nekem Yoongi tetszik. Nem tudom, mikor hol, de megtetszett. -szólalt meg.
Nekem pedig mosoly szökött arcomra. Akkor ezek szerint kölcsönös az érzés.
-Yoongi is szeret téged. És elég régóta.-közöltem vele.
Erre neki is mosoly lett az arcán.
-De azért barátok vagyunk. -ölelt meg- Jó volt veled együtt lenni és szerencsés lehetem, hogy veled lehetem. Remélem Jimin ezek után megbecsül téged, mert szerencsésen jár veled. -mondta.
Nekem könnyek gyűltek a szemembe. Hiszen annyira jól esett tőle, hogy nem haragszik. Mert miattam volt régebben balhé köztük. És ez miatt bűntudatom volt. Csak sossem mondtam.
-Annyira sajnálom, hogy miattam volt régebben baj. Nem akartam. -sírtam a vállán.
Ő pedig nyugatóan simogatta a hátam.
-Nem a te hibád. Nem tehetsz erről, hiszen nem tudhatad, hogy érzel. Ahogy én is sem. -mondja.
Én pedig kezdtem megnyugodni.
-Köszönöm. -öleltem meg.
Viszonozta az ölelésem. És utána elengedett és maga elé fordított.
-De most menj Jiminhez és mond el neki, hogy mit érzel. Később meg mesélj pár dolgot Yoongiról.Szeretném tudni, hogy mit szeret. -mondta mosolyogva.
Én pedig felkeltem és mentem Jiminhez. Kerestem a házba de ott nem volt. Gondolom akkor a kertbe lehet akkor. Általában mindig ott van szabadidejében. Mivel szeret ott edzeni. És ha jók a megérzéseim akkor ott találom. Ezért megindultam a kert felé. A megérzéseim jók voltak, megint ott volt. Egy kicsit elidőztem egy picit rajta. Hiszen nagyon jól nézet ki.
-Jungkook. -szólt nekem- Tetszik a látvány? -kérdezte.
Én pedig elpirultam. Hiszen poló nélkül volt előttem. És nem tudtam levenni a szemem róla.
-Azért csukd be a szád. -sétált hozzám- Miért is jöttél? -emelte fel a fejem.
Ezért egyenesen szemeztünk egymással.
-Csak beszélni akartam veled. Tudod rólunk.-mondtam félénken.
Erre mosolyra kúszott arcára.
-Mondjad. Kiváncsi vagyok rá, hogy mivan velünk. -hajolt közelebb.
Szemeztem az ajkaival.És minden bátorságom összeszedve csókoltam meg. Amitől pár percre lefagyott, de viszonozta. Bejutást kért amit engedtem neki, ezért elmélyitette. Pár perc múlva elvált tőlem.
-Szeretlek és csak te kellesz nekem. Végre biztos vagyok az érzéseimbe.-mondtam.
Ő pedig boldogan hajolt újra ajkaimra. Most egy érzelmes csókba hívott engem. Éreztem benne minden szeretettét amit irántam érez.
-Én is szeretlek. Most már csak az enyém leszel. Nem adlak senkinek téged. -simogatta meg az arcom.
De a pillanatot Jin zavarta meg. Rohanva futott ide.
-Yoongit elvitték a korházból.-mondta levegő vétel közben.
Engem pedig elfogott az aggodalom. Hiszen már holnap kijöhetet volna, mert akkor engedték volna ki. De akkor ezek szerint megelőztek.
-Akkor ideje a tervet bevetni és ennek véget vettni. -szólt Jimin neki.
Jin csak bólintot és ment szólni. Utána pedig felém fordult.
-Készen állsz? -kérdezte.
Magabiztosan bólintottam. Hiszen erre készültem eddig. Nem fogok megfutamodni.

Sziasztok itt lenne következő rész.
Jó olvasást🙂

Te vagy a reményemWhere stories live. Discover now