Te vagy a reményem

5.rész

Jungkook:
Másnap reggel egy ágyban keltem. Lassan feltámaszkodva körülnéztem és összeraktam a képeket. Tegnapról csak arra emlékszem, hogy Yoongi azt mondta, hogy a tesóm. Nem lepődtem volna meg ha igaz. Hisz mintha már ismerném valahonnan. Vagy csak azt hiszem. Már azt sem tudom mivan. Egyszer csak minden változik én meg semmit sem értek.De egyet tudok. Az igazat akarom és azt, hogy miért történik ez.Annyira gondolkoztam, hogy észre sem vettem Yoongit. Pár percre engem nézett mintha sossem látott volna. Gondoltam megtöröm a csendet:
-Mi ez az egész? És miért nem tudtam, hogy a tesóm vagy? -kérdeztem meg.
Jelen esetben ez akartam tudni a legjobban. És semmi sem akadályoz meg ebben, hogy megtudjam. Remélem legalább ő mond valamit. Láttam rajta, hogy gondolkozik a válaszon. De végül mondta:
-Elmondom most ha annyira tudni akarod. De előtte eszel és leápolom a sebeidet. -válaszolt.
Épp akartam volna mondani de rájöttem, hogy nem érdemes vitatkozni ezzen. Inkább engedtem neki, hogy a sebeimet lekezelje és újra bekösse. Szerencsére már nem fájt annyira mint tegnap.Utána nagy nehezen felkeltem és gondoltam picit körülnézek a házban. Mert nagyon érdekelt, hogy nézhet ki.De azért a válaszokat tudni akarom még. Lassan kinyitottam az ajtót és egy hosszú folyosón találtam magam. A fal fehér volt és díszétet. Tele volt festményekel és, majdnem 5 szobával és 3 fürdőszobával. Látszik, hogy nem szegények és van pénz. Gondoltam megkeresem a konyhát ahol Yoongi vár engem. De valahogy a nappaliba köttötem ki. Ez sem volt egy kicsi helysiég. Nagy plazma tv és 2 nagy kanapéval. És az a legjobb, hogy volt egy zongora a sarokba mellette még egy csomó hangszerrel. Akkor legalább tudok zenélni. Lassan már tényleg kezdtem éhes lenni ezért kerestem tovább a konyhát. Esküszöm mintha egy útvesztőben lennék. Mentem volna mikor hirtelen valaki megfogta a vállam. Ijedtembe ugrottam egyet.
-Nyugi csak én vagyok. -mondta nekem mosolyogva Yoongi.
Kicsit azért megnyugodtam.Legalább nem egy idegen.
-Gondolom itt lesz a konyha. -mutattam a felé.
Ő csak helyeslően bólíntot egyet. Miután bementem gyorsan az asztalhoz mentem és enni kezdtem. Nem is tudtam, hogy ilyen jól főz.És pont a kedvencem is. Nem is kellet pár perc elfogyott.
-Akkor most mesélek. -kezdet bele.
Én meg kiváncsian hallgatni kezdtem.
-Szóval én Min Yoongi vagyok. És te a kis öcsém vagy akit külön neveltek. Akivel együtt éltél az nem apád volt.Ő csak egy új férj volt a mostoha anyukádnak. Az igazi anyukád sajnos meghalt már. Nagyon szerettet téged.De a helyzet nem volt egyszerű mivel akkor nagy baj volt. Neki felkelet áldozni az életét a tiedért. Azért kerültél máshoz. Évekig kerestetek téged. De sajnos sossem jártam sikerrel. És nagyon örülök, hogy végre megvagy és velem lehetsz. -fejezte be.
Én pedig felsem fogtam még amit mondot. Akkor mivan az igazi apámmal?Akarom tudni az egészet.
-És az igazi apámmal mi történt? -kérdeztem.
Láttam ahogy az izmai befeszülnek a kérdésre. Akkor nagyon rossz lehet ha így reagált.
-Ő is meghalt. Pár évvel ezelőtt. Min Jae. Úgy hívták apánkat. Anyunkat pedig Min Seo. -válaszolt.
Láttam rajta, hogy nehezen tartja vissza a könnyeit ahogy én is. Hisz most jöttem rá, hogy az eddigi életem hazugság volt.Végül nem bírtam elkezdtem sírni. Ezt ő is észre vette és ölelésbe vont. Majdnem 20 percig sírhatam mikor lenyugodtam.
-És ki ölte meg? -néztem szemeibe?
A kérdésem kissé bosszúsá tette. Mint eddig minden ami a  múltal kapcsolatos. Gondolom nem egy kellemes élmény lehetett.
-Kim Taehyung és az apja. -mondta.
Én pedig nem hittem a fülemnek. Aki évekig tönkre tette az életem.Ezek szerint ő tudta, hogy ez van. Nem tudtam mit válaszolni erre.
-A családja egy ellenséges banda. Akik szintén erősek. De nálunk nem jobban. Jelenleg mi állunk a ranglista elején. Ők akkor sem tudták elfogadni ezért azt tervezték, hogy elvszenek téged és megölnek. De nem jött össze. Utána pedig egy harcban ölték meg apánkat.Azt kell tudni, hogy mi egy bérgyilkosok vagyunk. Ahogy Taehyung családja is.-mondta végig a sztorit.
Szóval akkor én most bérgyilkos vagyok? Ezek szerint igen. Nem gondoltam volna. De mostmár úgy érzem, hogy nincs semmi baj. Hisz biztonságba vagyok nem?
-Ja és tényleg segítek neked az edzésbe és a többi dologba. És még valami. Üdv újra itthon. -itt szoros ölelésbe vont.
Viszonoztam az ölelését. Végre éreztem, hogy teljes az életem és megtaláltam amit kerestem. Hiszen régebben éreztem, hogy nem oda tartozom. És igazam lett.
-Itt vagyok. -jelent meg Jimin.
Persze megint megijedtem. Miért mindenkinek ezt csinálnia?
-Láttom elmondtam. Ennek örülök. De most kettesben akarok vele lenni.Szóval kérlek várj meg a pincénél.-olyan gyorsan mondta, hogy nem bírtam követni.
Yoongi elengedett és ment a pincéhez. Jimin pedig felém sétált és megállt előttem.
-Ugye jól vagy? Nem fáj nagyon? Annyira aggódtam, hogy baja esik az én kis szerelmemnek. -kérdezte egyszere.
Szerelmem? Igen mindig ezen csodálkozom. Tetszik nekem de....még korai nekem.
-Igen minden rendben. -adtam rövid választ.
Hiszen megint elpirultam. Amikor közel van mindig ez van. Persze megint feltűnt neki. De ő élvezte, hogy elpirultam.
-Gyere velem.Egy teszted kell csinálnod, hogy közénk tartoz. -megfogta a kezeim.
Egyből arra pillantotam. Hisz kellemes érzés volt nekem. Már biztos, hogy szerelmes vagyok belé. A pince nem volt messze a háztól. Ahogy végig mentünk egy hatalmas ösvényen elfogott egy furcsa érzés. Mintha jártam volna itt valamikor. Olyan ismerős volt nekem.
-Itt vagyunk. -erre Jimin felé néztem.
Egy ajtó volt előttem. Vasból készült és zárakal tele. Gyorsan bementünk. Belül nem egy átlagos pincének tűnt. Sokkal inkább egy kihalgató teremnek ahol embereket kínoznak. Nem is vettem észre, hogy Jimin nincs melletem. Pár perc múlva megjelent egy emberel. Hát szegény fiú már nem volt valami épp. Valószínűleg agyonverték vagy hasonló. Jiminre néztem aki egy fegyvert tartott felém. Én pedig kissé remegve vettem el tőle.
-Segíts neki, hogy ne szevedjen. És lőd fejbe. -súgta a fülembe.
Embert kell, hogy öljek? Sossem tudnék bántani senkit. De bátornak kell lennem. Nem félhetek ettől. A fiúra néztem. Éreztem ahogy könyörög nekem, hogy ne tegyem meg. Elhatároztam, hogy megteszem. Ezért gyorsan megöltem.Láttam ahogy összesik.Golyó helye pedig ott maradt a fejébe.
-Ügyes vagy. -csókolt a nyakamba Jimin.
Erre a tettére kirázott a hideg. Pont a gyenge pontomat találta meg.
-Most jön a következő. Készülj fel. -köz ölte Jimin.
Abban a pillanatban jelent meg Yoongi megint egy fiúval. Akit először nem ismertem fel. De mikor közelebb hozta láttam, hogy Taehyung az. Én pedig leblokoltam. Nem akartam megölni hiába bántot.
-Megérdemli a halált. Ne sajnáld őt. Ő sem sajnálta az apádat. -mondta Yoongi.
Felnéztem rá. Nem tudom mit tegyek. Részben igaza van. De valahol mégsem.
-Jungkook ne csináld.Én segíteni szeretnék neked.-mondta Taehyung.
Nagyot nyelve néztem rá. Utána pedig a másik két fiúra.
-Te segíteni. Te sohasem sem segítettél neki. -mondta neki Yoongi.
A fegyver fogva emeltem a fejéhez és....

Szisztok itt lenne a következő rész. Remélem sikerült izgalmasrs írnom.

Jó olvasást🙂