Te vagy a reményem

9.rész

Jungkook:

Izgatottan vártam Jimin haza. Hiszen megígérte nekem, hogy reggelre itthon lesz. És rég elmúlt már. Lassan 2 óra van és mindig nincs itt. Mivan ha megölték? Nem erre nem szabad gondolni. Biztos jól van.
-Itthon vagyok kicsim. -szólt Jimin.
Én pedig az ölélésbe vontam. Alig kapott levegőt szegény. De nem zavarta,  mert ugyanúgy viszonozta.
-Hiányoztál- mondtam- És mi történt veled? Miért vagy össze verve? - kérdeztem meg aggódva.
Óvatosan az arcához érve simogattam. Amit egy mosollyal díjazott nekem. Viszonoztam neki és megcsókoltam. Igaz egy napja volt, hogy nem csókoltam meg. De hiányzott már. Ő az én drogom, amit kívánok mindennap.
-Hol van Yoongi? -vált el- Úgy volt, hogy vigyázz rád.-tette hozzá.
-Alszik. -közöltem vele.
Erre csak szemetforgatva megrázta fejét.
-Mindig alszik. -morgolódot.
Ilyen nagyon cuki tud lenni. De csak most tűnt fel, hogy nincs itt Taehyung.
-Tae holvan? -kérdeztem meg.
Erre csak szomorúan nézett rám. És nagy levegőt véve válaszolt:
-Meghalt. Én túléltem de ő nem. Sajnos ott kellett hagynom, mert veszélyes lett volna maradni. Pedig már kezdtem megkedvelni. Esélyt adtam neki, hogy megváltozon a véleményem nekem is. És igazad volt. Mindenki változik. Csak későn jöttem rá. Nem tudtam megmenteni. -fejezte be.
Nekem pedig már folytak a könnyeim. Hiába ismertem meg rossznak. Akkor is hiányzik nekem. Volt benne valami ami miatt barátomnak tudtam tartani. Hiába bántot engem.
-Gyere ide- tárta ki karjait.
Amilyen gyorsan tudtam oda mentem. Ki sírtam magam rajta. Pár perc múlva nyugotabb voltam már. Hálás vagyok neki, hogy adott neki lehetőséget és probált változni.
-Büszke vagyok rád. Nagyon de nagyon, hogy probáltál változtatni. Hiába történt a múltba pár dolog. -csókoltam meg közelebb húzva.
Szenvedélyes csókomat viszonozta is. Utána a kanapére döntött és úgy folytatta. Átért a nyakamra amit megjelölt néhány helyen. Én pedig nem győztem a hangomat magamba tartani. Iszonyatosan kívántam már. De mindig nem éreztem, hogy itt az ideje ennek. Már éreztem a kezeit a nadrágomnál. Ami szorított már nagyon. Ezt észre is vette,  ezért simogatni kezdte farmeron keresztül. Itt pedig nyögtem egy hangosat. Jól esett, hogy hozzám ér. Épp húzta volna le, mikor megjelent Yoongi.
-Örülnék neki ha szobába csinálnátok. És nem a nappaliba- szólt Jiminek- amúgy meg nem most kéne. Dolgod van ma. -mondta.
Gyorsan piros fejjel öltöztem vissza. És keltem fel a kanapéről. De a szerelemem nem éppen jó kedvében tette ezt.
-Akkor majd pótoljuk baby- csókolt a számra- De most mennem kell. -ment utána.
Én pedig egyedül mentem a szobába vissza. Az utóbbi időben elkezdtem rajzolni megint. Legalább valami elfoglal.

Jimin:

Kis bűntudatom volt. De csak azért, mert utáltam neki hazudni. Tudom, hogy ha egyszer rajtakap végem van. Nem fog bennem bízni többet.
-Taehyung eltűnt- szólalt meg - Nem találták a hulláját. Valószínűleg a csapata megmentette őt. Mert elmászni nem mászhatot el. Ahhoz gyenge lett volna. Vagyis kereshetjük most. -közölte a rossz híreket velem.
Éreztem ahogy a düh, átveszi felettem az írányitást. Ezért gyorsan a falba ütöttem. Csoda, hogy nem törtem el a kezem. Miért kell, hogy mindig szerencséje legyen? Akkor a méreg nem hatott rajta. Hisz adnak neki elenszert.
-Keresük meg őket. És akkor már tényleg vége lesz. - adtam a parancsot.
Yoongi csak sóhajtot egyet és így szólt:
-Miért kellett hazudnod? Ha rájönn Taehyung oldalára fog állni. Mert ő az aki sossem hazudott neki. Ezt szeretnéd? -tudtam, hogy igaza van- Remélem felfogtad a helyzetet és megoldott. Én itt leszek neked. De Jungkook bízik benned. Ne cseszd el. -fejezte be, és itt hagyott engem.
Én pedig egy nagyot ütöttem a falba mégegyszer. Az sem érdekelt, hogy véres az öklöm. Csak most jöttem rá, hogy egy csapda volt.Ezek szerint nem csak én terveztem. Jó sikerült neki és evvel sakba tart. Mert bármikor elárulhatja a nyuszimnak. És akkor utálni fog. Szép kis terv volt. De én jobban fogok kitalálni. Remélem mostmár tényleg felkészült, mert nem kenyelmezek neki.

Taehyung:

Alig hittem el, hogy sikerült. Igazából számítottam ilyenre. Ezért hetekkel ezelőtt előkészültem a tervemmel. Ami bevált. Tudja jól, hogy most nálam az irányitás. De azért nem értékelem el győzelemnek. Ő is tudja, hogy kell játszani. És nem adja magát könnyen senkinek. Ez után főleg nem. Ismerem őt sokkal jobban fog hajtani. Ahogy én is. Nem fogom magam könnyen adni magam. De ő sem. Ezért nekem is jobb lesz készülni.

Sziasztok itt lenne a következő rész. A hibákért bocsi.

Jó olvasást🙂