CONSTELLATIONS - ✓

𝟶𝟷。

- Utálom a hétfőket - jelentem ki magamban, mikor egy kora, teljesen átlagosnak ígérkező tavaszi reggelen fogyasztom gőzölgő kávémat a teraszon ülve, ahol ugyan közel sincs olyan verőfényes napsütés, mint mondjuk nyáron, azonban a hatalmas, forró égitest lágy sugarai már ilyenkor is gyengéden cirógatják hófehér arcbőröm. Úgy hiszem, ha választanom kellene kedvenc időszakot az évből, az biztosan ez lenne. Szeretem, mikor éppen csak beköszönt a tavasz, ezért ekkor még nincsen olyan forró hőség, hogy ne lehessen kijönni a lakásból sem, habár így jobban belegondolva a barátaim és a kötelességeim nélkül még ilyenkor sem tenném. Sokkal jobban szeretem, mikor a gondolataim és a fülhallgatóm társaságában fejtem meg a világot, vagy csak szimplán hagyom, hogy teljen az idő a maga, néha túl gyors, néha pedig túl lassú tempójában.

Különösen kedvelem ilyenkor ㅡ a tavasz beköszöntekor ㅡ azt is, hogy egy pulcsiban, esetleg egy vékonyabb kabátban nem érzem azt, hogy mindjárt odafagyok a buszmegállóba, és a helyijáratok reggeli minimum öt perces késései is visszacsökkennek egyre, esetleg kettőre, ami bőven belefér, hiszen általában ㅡ mint például most is ㅡ néhány perces, ám mégis éppen behozható, rettenetes tervezésemnek betudható késésben vagyok.

Egy pillanatra átfut reggeli, fáradt gondolataim közt, hogy sietősre kéne venni a tempóm, hiszen ki szeretne hajnalok hajnalán gyalogolni, vagy egyedül várni a következő buszt, mellyel biztosan elkésik. Nyilván senki, így én magam sem. Teljes mértékben a kényelem híve vagyok, azonban továbbra is lassan iszogatom a kávémat, miközben a percek csak telnek, ám jelenleg semmi más nem foglalkoztat, pusztán a varázslatos táj szépségének elemzése, meg a sötét színnel rendelkező italom kevés cukorral való elfogyasztása, mialatt kiélvezhetem, ahogy a keserű energiaforrás forró melegséget költöztet a valójában szinte hidegtől reszkető, talpig csupa fekete öltözékbe bújtatott porhüvelyembe.

Néhány pillanattal később természetesen önmagam átkozva kezdek el kapkodni, hiszen este nyilván nem volt kedvem megkeresni a mai napra szükséges könyveim, ezért csak gyorsan és hanyagul beleszórom táskámba azt a néhány tanszert, mely kezem ügyébe akad, ezt követően pedig a fürdőszobába rohanva igyekszem rendezni a külsőmet. Arcomat alaposan leöblítem hideg vízzel ㅡ mitől reménnyel telve várom, hogy kicsikét felébresszen, ha már a kávé ma sem érte el a várt hatást ㅡ, fogaim pedig a már rutinos mozdulatokkal igyekszem megtisztítani. Tükörbe nézve rájövök, kellene valamit a hajammal is kezdeni, ám az idő mást diktál, így vállamat megrántva ítélem úgy a helyzetet, hogy a fekete baseball sapkám úgyis sokat takar, akkor meg teljesen mindegy, mennyit időztem a kusza tincseimmel. Hátizsákom a megszokottan sötét színnel rendelkező, kapucnis pulóverem fölé kapom fel hátamra, az ajtóban pedig cipőm felvételével szenvedek, ám ez természetesen nem elég, hiszen közben a már hónap elején gyűrött bérletem keresgélem a kulcsok rengetege között, amik az előszobaszekrény egyik polcán foglalnak helyet.

A buszmegálló mindössze kettő sarokra van tőlünk, ezért normál esetben nem is kellene futnom, ezt pedig minden egyes hétköznap el is határozom, azonban a reggeli ellenségem ㅡ az idő ㅡ keresztbe tesz állandóan a számításaimnak, így ezúttal is őrült tempóban közelítem meg a nem legjobb állapotban álldogáló buszmegállót, ahol a busz már egy ideje vár, hogy felszálljon az a néhány ember, akik után a sofőr már csukná is be az ajtót, azonban mikor megpillant, már megszokottan hagyja nyitva a leghátsót, ahol gyorsan fel is pattanok, és az utolsó ülések egyikén foglalok helyet közvetlen Chan mellett, aki csak mosolyogva rázza meg a fejét azon, hogy már megint majdnem lekéstem a jól megszokott, kilences járatot. Nagyokat lélegezve igyekszem normalizálni a heves szívverésem kisebb-nagyobb sikerekkel, ezidő alatt pedig a mellettem ülő a szünet utánról kezd el beszélni; új lehetőségekről, új eredményekről, új tanulókról, ám figyelmem nem igazán tudom neki szentelni, hiszen éppen most futottam erre a tanévre bőven elegendő távot.