CONSTELLATIONS - ✓

𝟶𝟻。

A film után - melynek tartalmából maximum aprócska töredékek maradtak meg - gyors pizzarendelés mellett döntünk, hiszen nem szívesen gyújtanánk fel a konyhát, Felix pedig pláne ellenkezik, amit természetesen mindenki megért. A különböző fajtákon megint sikerül egész hosszasan vitázni még úgy is, hogy én közlöm, nekem teljesen mindegy, nem vagyok túl éhes, aminek láthatóan Chan nem nagyon örül, viszont úgy látszik, többieknek vélhetően nem túlzottan tűnik fel kedvetlenségem okozta étvágytalanságom.
Az elkövetkezendő fél óra számomra maga az unalmas pokol, ugyanis hosszas beszélgetés indul valami engem legkevésbé sem érdeklő, általam unalmasnak tituált témáról, így magam elé meredve, egy bizonyos, ragyogó, gyermeki hatással rendelkező, angyalian édes szempárt szigorúan kerülve ülök a kanapén elfoglalt helyemen Chan és Jisung között, gondolataimban pedig még mindig az a néhány, egyszerre gyors, ám mégis az örökkévalóságot magába foglaló pillanat játszódik le újra s újra, mikor Felix fejét hátrahajtva kereste unalmas tekintetem az ő igéző lélektükreivel.

Hálásan sóhajtok fel alig észrevehetően a csengő megszólalásakor több okból kifolyólag is; megúszom a számomra kissé nyomasztó és elég kellemetlen szituációt, ráadásul a pizzához is megjött az étvágyam, ami egyébként talán az egyik kedvenc ételem, habár véleményem szerint nincsen olyan ember a Földön, aki nem kedveli ezt az ízletes tésztát feltétekkel telepakolva.

Felix egyedül megy el kinyitni az ajtót és átvenni a kiszállított ételt, többiek pedig beszélgetésbe vannak merülve, így hát hirtelen jött jókedvemnek köszönhetően úgy gondolom, egyszer igazán lehetek vele is kedves, mert valójában bőven megérdemli, ha mindenki megkedvelte, ezzel együtt pedig jókedvet hoz magával és ennek következtében a délutánunkba is, plusz attól függetlenül, hogy rendkívüli módon összezavar, még mindig hihetetlenül csodálatos külsővel rendelkező embernek tartom - és ugyan nem ismerem, de cselekedeteiből arra tudok eddig következtetni, hogy lelke is épp ugyanígy tündököl -, ezért hát utána igyekszem, és segítek átvenni a pizzákat, ezzel pedig megkönnyítem neki a már előre közösen összedobott összeg átadását, majd hálás mosollyal jutalmaz meg, amitől egyszerre ráz ki a hideg úgy, mintha az univerzum leghidegebb pontján lennék, mégis ezzel egy időben melengeti szívem az az édes, egyedül csak nekem szóló, miattam tündöklő görbület.

- Köszi a segítséget - mondja mosolyogva, számomra még mindig meglepően mély hangon, aminek hatására teljesen elvesztem a kapcsolatot a jelennel, ezért hát választ nem kapva folytatja. - Máskülönben minden bizonnyal nem ettünk volna - ereszt ki rózsaszínes, olyan igazán csókolni való húspárnái közt egy egészen halk kacagást, ám bennem még ez is megmozgat valamit, pontosítva mindent.

- Semmiség - húzom ajkaim halvány mosolyra, ahogyan akaratlanul is letekintek lélektükreiről tökéletesen formált szájára, majd inkább elfordulok nagyot nyelve, és visszaindulok a nappaliba nyomomban Felix-szel, aki fogalmam sincs, mit gondolhat rólam, mennyire tartja átlátszónak különös viselkedésem.

Lepakoljuk az asztalra az összes papírdobozt, majd sorra szeleteljük a pizzákat, azt követően pedig elfogyasztjuk a szeleteket, melyeknek száma olyan magas, hogy mind a kilencen tökéletesen jóllakunk a végére, pont emiatt pedig mindenki keres magának valamiféle helyet, ahol tökéletesen kényelembe tudja magát helyezni, és nyugodtan hallgatni a se nem túl hangosan, se nem túl halkan szóló zeneszámot, mely ezúttal kimondottan tetszik, majd mikor meglátom, hogy ezek a szőke hajú szeplőstől származnak, halovány mosoly kúszik ajkaimra.

- Min kell mosolyogni? - huppan le mellém Jisung, majd azonnal ő is Felix irányába néz, hiába igyekeszem onnan gyorsan elkapni tekintetem. - Most tényleg Felix-en mosolyogsz? - fordul felém kérdő tekintettel, mire én azonnal felelnék, ám nem engedi újbóli megszólalása miatt. - De hiszen nem is csinál semmit, abban pedig nincs semmi érdekes - értetlenledik mind a kettőször jól kihangsúlyozva a semmi szót, azonban ha tudná, én hány végtelen percen át lennék képes mustrálni azokat az édes, csillagképeket alkotó, varázslatos angyalok által odacsókolt, parányi, szeplőknek elnevezett, művészi összképet teremtő pöttyöcskéket.