The Half blood princess

A titokzatos P

P,
Mostanság olyan keveset hallottam rólad. Mi van veled, történt valami?
Lily megbékélt már veled?
Kérlek írj, aggódom érted.

A,
Köszönöm a leveled, egyenlőre minden rendben.
Lily, hát, tudod, nem igazán akar békülni. James teljesen ellenem fordította. Kezdem azt hinni, hogy esélytelen. Azért kösz, hogy érdeklődtél.
Nem kell aggódnod.

P,
Viszonylag megnyugtattál.
Tudod, átérzem a lány helyzetét.
Volt egy srác, akivel együtt voltunk, de nem tetszett neki, hogy másokkal is jóban akarok lenni, a griffendélből. Dühből sárvérűnek nevezett és igen rosszul esett.

A,
Ne haragudj, de nem úgy volt, hogy félvér vagy?

P,
De. Idő közben sok minden történt, többek között az is kiderült, hogy édesanyám sem boszorkány.

A,
Erre nem tudom, hogy mit illik mondani.

P,
Semmi gond, nem kell mondanod semmit sem.

A,
És hogy alakult a találkozónk? Tudom, nem kéne erről kérdeznem, mert megváltoztathatja a jövőt, de nem bírom ki. Kérlek, mondd el: ott voltam?

P,
Nem.

A,
Sajnálom.
Mi történt?

P,
Odamentem a folyosóra, két perccel a megbeszélt idő előtt. Mikor 8-at ütött az óra elkezdtem világítani a pálcámmal és láttam egy alakot. Mint utóbb kiderült, az egyik tanár talált rám. Elküldött, de rá nem jellemzően elmaradt a büntetés.
Talán ő is másra számított.

A,
Adj még egy esélyt kérlek! Megígérem, ezt nem fogom elfelejteni.
Kérlek..

P,
Ugyanott, ugyanakkor, ma este.
Ha nem jössz 10 percen belül, elmegyek.
Ugyan megértem, hogy miért nem voltál ott, fájt.

A,
Ígérem, nem hagylak majd egyedül.

P,
Úgy legyen.

Letettem a pennámat, felvettem egy pulcsit, majd lementem vacsorázni, onnan pedig egyenesen a sötét folyosóra indultam. Leültem hátamat a falnak vetve és vártam. Mikor eljött az idő, elkezdtem világítani a pálcámmal és letettem magam mellé. Két-három perc múlva a folyosó végéről egy másik alak közeledett ragyogó pálcával. Szívem hevesen vert, ahogy egyre közelebb ért. Vajon most tényleg eljött? Kérlek...

-Amber?- hallottam halkan az alak felől, de a hang is ismerős volt.. sajnos.

-Ezt nem hiszem el.- sóhajtottam fel idegesen.

-Amber, te vagy az?- ismételte meg a kérdését.

-Igen tanárúr, én.- bólintottam- Már megyek is vissza a griffendél klubhelységébe.

Mikor megfordultam olyasmi történt, amire aztán végleg nem gondoltam volna. Piton professzor elmosolyodott.

-Azt hiszem, ráér még pár percet.

-Mit akar?

-Hát persze!- csapott a fejére- Sosem említettem a nevem, csak a második találkozó után.

-Micsoda?- mostmár végképp semmit sem értettem. Ahogy jobban szemügyre vettem, volt nála egy papírtekercs.

-P... Perselus.

-Na ne. Önnel leveleztem? Biztos, hogy nem. Ő olyan..

-Emberi volt? Tudod sokat változtam abban az időben. Ha jövőre rámír, fel sem ismerne.- bal kezén lassan felhúzta ruhája ujját, hogy láthassam az alkarján lévő kígyós-koponyás tetoválást.

-A sötét jegy..- egy lépést hátráltam- Maga is belépett Tudjukki seregébe.

-Fiatal voltam és rossz emberek vettek körül.- védekezett, miközben visszahúzta a ruhája ujját.

-Tehát azt mondja, megváltozott már.

-Kérlek, tegeződjünk, ha kettesben vagyunk.- mivel láthatta rajtam, hogy nem engedek folytatta- Megváltoztam, mert a saját káromon tanultam. Lily árán. Mire felébredtem túl késő volt.

-Ezzel azt akarja mondani, hogy..- vártam, hogy befejezze a mondatomat.

-Hogy ha nem figyelsz oda, Draco is olyan útra tévedhet, mint én.- hangosan felnevettem.

-Nem érdekel!- vágtam rá, de inkább magamnak akartam bizonygatni, mint Pitonnak.

-Nem ezért jöttem, hogy ilyen gyerekes dolgokról beszéljek veled.- váltott komoly hangnemre- Gondolom hallottál Blackwoodról.

-Igen, volt hozzá szerencsém. Nem személyesen, de hallottam róla.

-Akkor tanított a Roxfortban egy évet, mikor veled irogattam. Ha kérdeznél, nem emlékszem most semmire, de ha írsz egy levelet, talán az akkori én tud segíteni.- mesélte, miközben leült a fal mellé.

-Tanárnak jó volt legalább?

-Borzalmas volt.

-Borzalmas.- ismételtem el halkan- Mit kérdezzek Perselustól?- megengedtem magamnak egy mosolyt, amint kimondtam a nevét. Furcsa volt az én ajkaimon- Mit kéne kideríteni a fiúról?

-A gyengéit. Valamit, ami segíthet legyőzni őt most. Megtennéd ezt nekünk, Amber?- nézett mélyen a szemembe.

-Megpróbálom.- bólintottam- Nem tudják esetleg, hogy kiről szól a prófécia?

-Csak gyanakszunk. Ha lesz valami biztos, az igazgató közölni fogja.