The Half blood princess

A történet lezárása

-Biztos, hogy ennek így kell lennie?- kérdeztem könyörögve Pitontól, mikor a kandalló előtt állt a levelezős lapokkal a kezében.

-Ha rossz kezekbe kerül, akkor elképzelni sem tudom, hogy mi történne!- érvelt a tanárúr kíméletlenül.

-Elbúcsúzhatok tőle?- próbáltam késleltetni az elkerülhetetlent.

-Hát hogyne!- bólintott megértően. Adott egy tollat, én már azon gondolkoztam, hogy hogyan és mit mondjak neki.

Perselus!
Szomorú hírt kell közölnöm veled.
A mi korunkra támadó veszély elhárult, hála neked és az itteni Lilynek.
Ha bármit is elárulnék a jövődről, talán megváltoztatnám azt, így nem tehetek semmit sem. Mindössze annyit mondhatok, hogy az én jelenemben nagyon jól kijövünk. Örülök, hogy ismerhettelek.
Az én jelenemben való éned el akarja égetni ezeket a papírokat, ami ellen semmit sem tehetek.
Köszönettel tartozom neked azért, mert annyit tanítottál nekem.
Vigyázz magadra!
-A

Sanálom, hogy meg kell fosszalak ettől a különleges lánytól, és remélem ez nem befolyásolja majd a jövőbeli döntéseidet.
Kérlek ne add fel! Lily igenis szeret, csak nem úgy, ahogyan te őt. De nem szabad lemondanod róla! Idővel ő is be fogja ismerni ezt magának!
Kérlek, vigyázz magadra!
-P

Amber
Nem tudom, hogy a sors szemében mik lehetünk, hogy megadatott ez nekünk, hogy így 30 év távlatában is beszélhessünk.
Ha nem jöttem volna rá a jövőben, hogy el kéne égetni a lapokat, én magam kértelek volna rá! Emiatt ne emészd magad! Megtisztelve érzem magam, hogy ismerhettelek Amber!

P,
Igyekszem.
Remélem, ha ezt megígérem megnyugszol (megnyugszom ;)).
Igyekezni fogok!

Csináltam egy képet magunkról (rólam és a professzorról) és becsomagoltam a levélpapírba. Mikor pár másodperc múlva szétnyitottuk a lapokat, már nem volt ott a kép. Remélem, eljutott Perselushoz.

Amber, még szebb vagy, mint ahogy elképzeltelek!
Az meg ott melletted... én lennék majd?

Erre tudod, hogy nem válaszolhatunk!
;)

Erősen reméltem, hogy a ragozás elég lesz neki ahhoz, hogy megértse: igen. Ez volt nálunk a viszlát, majd Piton kettétépte az összes lapot és behajította a lángok közé. A vastag, régi papír nehezen gyulladt meg, de pillanatok alatt hamuvá égett. Elégedetten bólogattunk, makd valami hirtelen felindulásból megöleltem a tanárurtat. Amint rájöttem hogy mit csinálok, elengedtem, zavartan elköszöntem és otthagytam a meglepetten mosolygó Pitont.

~~

Az utolsó héten, az utolsó bajitaltan órán ki kellett meg nyissuk a könyvünket, de szerintem Piton csak nekem akart mutatni valamit, ugyanis mikor felcsaptam a könyvet, a Félvér Herceg könyvét, a szokásosnál is több lapszéli jegyzet volt. Olyanok, mint...

•Hiányoznak a levelezéseink, Amber.
°Ma este rólad álmodtam.
•Rájöttem ám, az én voltam a képen. Vagy leszek... ez furcsa!
°Remélem azóta is jól vagy!
•Komolyan pirosat festettél a hajadba?!
°Ez egy kicsit egyoldalú kommunikáció, de nekem tetszik.
•Képzeld, ma Lily már nem vetett rám gyilkos pillantásokat!

És ami még furcsább volt, egy csomó firkát találtam benne magamról. Nem mondom, egyik-másik egész jól sikerült. Majdnem hangosan is felnevettem ezek láttára és összeszorult a torkom, mert rámjött a sírhatnék. Hangtalanul csorogtak le a könnyeim az arcomon egészen a könyv lapjáig, ami szépen beszívta azokat.

~~

Utolsó nap a suliban. Egész reggel pakolásztam, hogy minden cuccom meglegyen, mint a ruháim, a fogkefém, törölközők, cipők és persze a felszerelésem... a nagy táskáimat levittem az udvarra ahogy a többiek is, mikor a felém siető Dracora lettem figyelmes.

-Amber! Várj egy kicsit!- zihálta, mire odafordultam.

-Igen, mi az?- nevettem halkan.

-Itt vannak a szüleim.- még mindig nehezen kapott levegőt, de már össze tudta szedni magát annyira, amennyire kell.

-És mit csináljak akkor?

-Szeretném, ha megismernének!- vágta rá, mintha ez egyértelmű lett volna.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...

-Gyerünk már!- unszolt- Vedd elő a leggriffendélesebb ruhádat és modorodat és gyere!- itt esett le, hogy ő ilyen formában akar odamondani a szüleinek. Tetszett az ötlet.

-Anyám, apám, ő lenne Amber Fox.- mutatott be Luciusnak és Narcissának. Lassan fejet hajtottam, hogy kimutassam a feléjük irányuló színlelt tiszteletemet- A lány, akitől eltiltottatok.

-Örülünk.- mondták külön-külön, arcukon látszott az undor- Ő félvér?

-Sárvérű, uram.- javítottam ki a férfit.

-És mardekáros, ha jól tudom.- próbált enyhíteni a helyzeten a nő, de ezzel is csak a "jól" értesültségüket mutatta ki.

-Már griffendéles, hölgyem.- a hangom szerintem kellően udvarias volt.

-Komolyan mondom, nem hiszlek el, Draco! Pont egy sárvérű griffendélest kellett találnod magadnak!- osztotta ki az apja, mintha ő mindent jobban tudna.

-Tudják, ez a sárvérű griffendéles sokkal több mindent vitt véghez mint maguk! Több szeretet van bennem a fiuk iránt, mint magukban együttvéve!- na jó.. ez kicsit erős volt, de elragadott a hév- És ez a sárverű griffendéles most azt mondja maguknak, karótnyelt Malfoyoknak, hogy húzzanak el melegebb éghajlatra!

-Draco...?- próbálkoztak a szülők megrökönyödve.

-Én nem vitatkoznék vele!- mosolyodott el a fiú, majd sarkon fordultunk, megfogta a kezemet, összekulcsoltuk az ujjainkat és így haladtunk a Roxfort Expressz felé.

Ez is egy kalandos év volt, hogy mit ne mondjak!