The Half blood princess

A részletek igenis fontosak

Osric Blackwood hátradőlve a székében aludt, mikor Piton besurrant a sátrába. Az egész "tábor" már rég meghalt varázslókkal volt tele és valahogy nem érezte kényelmesen magát.. Lily ide vagy oda. A mardekárosok kaptak két tágas sátrat, ahol kényelmesen el tudtak lenni, ők megvoltak, de Piton egyre rosszabbul érezte magát, így úgy döntött, hogy elnéz egykori tanára felé. Sok kérdése volt, nagyon is sok.

-Helyezd magad kényelembe!- motyogta az idős mágus, miközben lassan kinyitotta a szemeit és a vállát-hátát ropogtatva felült- Mi járatban itt?

-Nem találom a helyem...- vont vállat unottan, majd leült egy székre és magához vett egy pohár üdítőt, legalábbis szerette volna azt hinni, hogy üdítő van benne. A valóság kiábrándító volt, de a szomját enyhítette az a borzadály- És lenne pár kérdésem.

-Hallgatlak. Amennyire tudok, válaszolok is.- Osric is elvett egy poharat és felhajtotta a tartalmát.

-Egy évet tanítottál a Roxfortban. Miért csak annyit?

-Felmértem a terepet. Tovább!- legyintett hanyagul.

-Miért kerültél be az Azkabanban?- döntötte oldalra a fejét kíváncsian a professzor.

-Kérlek... halottakat támasztok fel hobbiból! Ezt semelyik varázsló sem nézte jószívvel. Tovább!- ivott még pár kortyot abból a borzasztó szürke léből. Az íze, akárcsak a színe...

-Hogy szöktél meg?- faggatta tovább Piton.

-Néhány emberem elterelte a figyelmét az őröknek és a dementoroknak. Túl könnyű volt. Amíg a halottakkal foglalkoztak, én kisurrantam.- mesélte büszkén nem is sejtve, hogy most ad meg Pitonnak mindent, amiért az itt van.

-Ezek szerint pálca nélkül is képes vagy varázsolni?- eljátszotta, mintha ámulatba ejtené a dolog és lehet, legmélyen belül tényleg csodálta ezt az igazán ritka adottságot és nehezen tanulható képességet.

-Hogyne! Nem egyszerű és gyors, de arra amire kellett, arra jó volt. Visszahoztam néhány elhunyt azkabani halottat és amíg a dementorok az ő lelküket szívták ki, én megmentettem a magamét.- mesélt tovább, szinte mint a vízfolyás, mert ránézésre Piton itta minden szavát. A valóság az volt, hogy igyekezett minél több mindent megjegyezni, hogy ezzel is Amber segítségére lehessen. Mert ez volt a terv... a háza nagyja is tudta, csak a gyenge láncszemeket nem avatták be. Az igazgató is tudta, ahogy azt is, hogy Blackwood örülni fog néhány önkéntesnek az első sorokba. Ezért egyeztek meg ebben Perselusszal, mert sejtették, hogy Osric nem fog kérdezősködni.

-És mi a terve itt? Elfoglalja a Roxfortot? Vagy lerombolja? Bezáratja? Miért most jött?- már csak ezt akarta tudni. És úgy nézett ki meg is kapja a válaszokat.

-Le akarom rombolni az iskolát és végezni az igazgatóval. Ehhez pedig az kell, hogy a kiválasztott meghaljon!- itt Piton nem tudta leplezni a meglepettségét, arcizmai összerándultak és szívébe markolt a fájdalom, hogy végig kell néznie, ahogy Amber meghal.. vagy rosszabb, neki kell végeznie vele.

-Miért kell meghalnia?- kérdezett vissza gyorsan, hogy Blackwoodnak ne legyen ideje felfedezni a pillanatnyi gyengeségét.

-Akkor még nem tudod a legújabb fejleményeket. A prófécia utolsó két sora rejtve volt! Azt mondja, a kiválasztott vezeti győzelemre a seregét. Ha végezni akarok Dumbledore-ral az én seregemnek kell nyernie. Ehhez az kell, hogy a lány meghaljon.- magyarázta lelkesen Osric, miközben Piton visszabújt a közönbös álarca mögé.

-Így már értem.- bólintott lassan- Egy utolsó kérdést még engedj meg, ha szabad...

-Mondd csak!- bátorította a mágus.

-Miért? Mindezt miért akarod?

-Hogy én legyek az, aki végzett a nagy Albus Dumbledore-ral és romba döntötte sokáig dédelgetett álmát! Hírnév... és még miért?- sóhajtott egy mélyt, valami frappáns soron gondolkodva- Mert miért ne?

Ezután hátradőlt a székében, arca homályba burkolózott és kísértetijesen felkacagott.