Novellák

Flört vagy fenyegetés 2!

1 évvel később

Hanna már egy éve annak, hogy túlélte az évben történő változatosságokat. Barátnőjét ki átkozták a suliból. Azóta meg ismerkedett Violával, akivel elég hamar meg találták a közös nevezőt. Közben 6x összejött Ábellel, és mostanában nagyon rosszba vannak, de mért próbálkozik a lánynál.

Az aulabán Hanna vidáman társalog a barátaival, majd lassan kilép az a bizonyos idegesítő ember az ajtó mögül, végig méri Hannát és társulatát. Beáll, mint egy gorilla. 
- Héj lányok egy kicsit halakban is lehet beszélni nem, kell ordibálni!- Ordibálva kezd beszélni Ábel. Hanna meg fordul, egyből elindulna felé, de Viola elkapja a kezét, és meg állítja barátnőjét.

Ésszel csináld! Tudod jól, hogy ennek semmi értelme nem lesz, csak a figyelmedre vágyik. - Oktatta ki barátnőjét, akiről szinte ez lepereg a szavak.
- Tudom, mit csinálok!- Odalép a fiúhoz, aki egy kicsit meg lepődik a lány hirtelen pál fordulata. - Mit szólsz be nekünk, hülye gyerek. - Határozót ki állással áll Ábel előtt. A hangján nyugodt 
- Én nem szóltam be csak rátok szóltam. - Okoskodik a fiú, nem sok sikerrel

Oké, de akkor is ne szólj, ránk nem mi vagyunk a leghangosabbak az egész suliban te barom. - Kimért hangon mondja a lány, Ábel feje egyre vörösbe és dühösebb lett. 
- De ha tényleg ilyen hangosak vagytok, akkor ki szóljon rátok, ha nem én. - Próbálja vissza fogni magát a srác, de nem sok sikerrel megy neki, mert Hanna még közelebb lép hozzá. Az arcáról sugárzik a higgadtság, az ereiben akár a jég úgy csordogál. 
- Nem kell ránk szólni, te hülye barom, puha pöcsü, genny láda. - Elborult az agya a fiúnak. Mikor ütéshez készül, de végül nem teszi meg eszébe jut az a sok jó, amit együtt éltek meg. 
- Rendben van. Ezt a kört te nyerted. - Sarkon fordul, be fele indul a terembe. Meg áll a szóba közepén, válla felet át néz. - Hanci. - Becenevén hívja a lányt, aki eddig tartó magát, az arcáról eltűnt minden nyugodtság, és közöny. Meg indul a fiú felé és jól arcon vágta annyira, hogy ott marad a keze nyoma.
- Többet ne hívj így!- Parancsolt rá és ki viharzót a teremből. A környezettükben meg mindenki ámult bámult, mintha az előbb történt cselekmények, egy történelmi pillanat volt. A lefagyót Ábelhez oda siet egy barátja, aki a vállára, helyezi a kezét, amitől kizökkent a gyerek

- Héj haver azt ugye tudod, hogy most pofozót fel az a csaj, akit te kedvelsz. – Hordta fel neki a haverja.

- Nem kell mondanod, látom én is. – Arcához kap, és egy fél mosolyt hint. – De az már jel, ha pofon vág téged. -  A barátja csak meg forgatja a szemét, majd jól hátba verte Ábelt    

- Persze! Persze. – Vissza indultak a padok felé, ahol már várta az osztály többi tagja.