Novellák

Király vagy szörny?

Sok év telt el a második vörös papcsatája óta, ami elhozta a boldog békeidőket. Így ahogy teltek az évek Lina és Gauri egyre nagyobb bajokba kerültek, de mindent meg oldott Szejrun és Szajgrad hősi címe nekik. A két kópéról ritkán hallani híreket hisz csak a pusztítás van mögöttük, de már évek alatt egyre kevesebbet hallani róluk. Ám nem csak ők voltak a csapatban, hanem még ott van Zelgádis is, aki még mindig a testének a rendbe tételét kutatja sikertelenül. Viszont Szejrunban is zajlik az élet, mert bár az élet halad és Filionel herceg kezd öregedni és úgy érzi, hogy már itt az ideje a lányának megházasodni ám Amelia ellenzi ezt az egész ötletet és Filionel meg, megy a falnak és az egész világba ki hirdette azt, hogy bárki aki azt hiszi hogy eltudja bírni azt a terhet ami egy ország vezetésével járna és aki ezt elviseli azé lesz Amélia hercegnő kezét. Ennek hírére, az összes valamire való férfi, rangjától különbek álltak sorba olyan szinten hogy a városból kilóg a vége, és ekkor tájt tért vissza egy régi személy a város határába.

Zelgadis szemszöge.

Már évek óta nem voltam Szejrunban de mivel Amelia és a herceg is jó viszonyt ápolunk így jó lesz egy kis nyugalmas időnek hisz ahol jártam csak szörnyként bántak velem. Ahogy eszembe jut, a lány arca kellemes mellesség tölti el a lelkem. Kíváncsi vagyok rá hogy vajon még hajadon Amélia? - kérdezem magam majd meg látok egy hosszú sort Szejrun városnak határán. Oda megyek egy férfihoz, aki a legvégére állt be és mivel nem vett észre meg kocogtatom a vállát.
- Elnézést uram. - a maszkom, alatt alig hallani, amit mondok, de meg fordul felém. - Miért áll sorba? - érdeklődve kérdezem tőle, amire kihúzza magát, így majdnem ki szakad a ruha a megfeszülő izmoktól.
- Ha eddig nem hallottál erről akkor igen messziről jöhettél. - lepődik meg a férfi én meg csak kérdően nézek rá tovább. - Filionel herceg meg hirdette, hogy a lánya eladó sorba lépet, és aki úgy érzi, hogy meg felel arra, hogy uralkodjon és meg felel, a feltételeknek akkor járuljon elébe a lányának, és ha meg felel ö lesz Szejrun királya. - büszkén meséli a férfi, amire vakarni kezdem a kapucnimon keresztül a fejem. Akkor értem már, hogy miért nem hallottam hisz egy ellenséges kontinensen kutattam ahova nem ér el ez a hír. Viszont nem hagyhatom cserben szegény Ameliát egy ilyen helyzetben, főleg hogy Linárol és Gaurirol már egy ideje nem halottam, ami furcsa még nekem is. - tanakodok magamban majd meg paskolom az idegen vállát és egy szó és hang nélkül elindultam a kastély felé a sort követve és néztem a színes társaságot. Óriásoktól kezdve van itt hal ember, varázslok, parasztok, vének fiatalok, meg egyebek. Komolyan milyen szerzetek vannak már itt? - mondom magamnak majd egyszer csak meg érkeztem a kapu elé ahol is egy őr állta utamat.
- Elnézést idegen, de előbb végig kell állni a sort nem, lehet tolakodni. - szól rám a katona, amire nagy levegőt veszek.
- A hercegnő barátja vagyok! - nyugodtan mondom neki, amire nem enyhül a testtartása. Mély levegőt veszek, míg elő szedek valamit, amit még Amelia adót az utamra, hogy ha valahova be akarok kerülni, akkor csak, mutassam fel. Eddig nagy nehezen meg úsztam, hogy ne kelljen elő venni, de néha kellet ám most nagyobb sikerem lesz, mint a papoknál. - jegyzem, magamnak miközben a tört elő veszem és fel mutatom neki a Szejruni királyi család címerét de még a maszkot is lejjebb húzóm. - Ezt a tört magától a hercegnőtől kaptam, amikor is véget ért a második csata a rubint szemű sabranigdoval! - drámaian adom elő, amire reszketni kezd mindene.
- Akkor ismered a banditák rémét verselő Linát, és Gauri Gabrielt, a fénylovagját? - reszketve kérdezi, amire bólintok.
- Azért nem ilyen rémisztőek, de igen ismerem őket. - nyugodtan mondom neki, amire már is utat enged nekem én meg a nagy sort meg előzve elindulok a várban a trónterembe ahol is Amelia unottan nézi, amint az apja viaskodik egy jelölttel. A lányra terelődik, a tekintem, akin gyönyörű kék ruhát vésel, aminek nincs válla így látszik telt keble már amennyit hagy a haja, mert ezek szerint az évek alatt meg növesztette. Előre nyújtom a kezem és Amélia lába elé elkezdek jégből formálni egy nyilat, amit felém mutat. Nem kellet sok és észrevette a jelet majd a tekintetét felém vezette és kisebb keresgélés után észrevett engem, és mint egy kisgyermek rohant felém.
- Zel! - kedvesen ki abálja nekem miközben a nyakamba ugrót én meg egyből meg fogom a derekát és a lendülettel együtt meg pördülünk. - Úgy örülök, hogy látlak! - vidáman mondja nekem, amire már is hevesen kezd verni a szívem az örömtől.
- Én is örülök neked! - kedvesen mondom neki, amire már is elengedjük egymást. Mi ez az érzés? - kérdezem, magam majd rá nézek a mosolygó leányra ki kicsit zavarba is jött.
- Látom nem találtál rá a gyógymódodra, akkor csak beugrottál? - félve kérdezi tőlem, amire vakarni kezdem a tarkóm és kezdtem levenni a maszkot és a kapucnit.
- Mint látod nem, és az elején az volt a tervem hogy ide jövök egy kicsit pihenni, de mint látom, elkél a segítség. - mutatok az apjára, aki az imént győzte le az ellenfelet.
- Hát inkább egy szöktetés kéne, mert nem akarok férjhez menni. - ahogy mondta úgy kezdtem meg nyugodni.
- Miért? - kérdezem tőle egyből, amire még jobban zavarba jött.
- Mert nem akarok egy olyan férfival leélni az életem, aki csak a rangom miatt venne el. Szeretetre vágyom nem kötelességre. - halkan panaszolja nekem, amire egy kicsit kezdet elő bújni a férfi, aki meg akar védeni egy nőt. Oda hajolok a füléhez, észre vétlenül miközben a kezem centikre van tőlem.
- Bár nem akarok ismét körözőt személy lenni, de mi lenne, ha kiszöknék ebből a teremből, hogy kettesben legyünk? - suttogom, amire meg érinti a tenyerem oldalát, amire meg fogom a selymes kis kezét és kivittem erről a helyről és futva támadtuk meg a kertet ahol a drága Amélia végre levegőhöz jutót és egyből a fűre feküdt. Leültem mellé hisz végre nem kell ugrásra készen állóm.
- Amúgy merre jártál Zel? - kedvesen kérdezi tőlem miközben az eget kémlelte.
- Sok fele, ami nem fér bele egy délutánban, jobban érdekel, hogy veled mi volt? - terelem a dolgot hisz tényleg olyan sok minden történt velem, hogy nem tudnám egyszerre felidézni.
- Velem nem sok hisz miután ti elmentettek innen. Folytattam tanulmányaimat a fehér mágia téren és segítetem, apámnak igazságot tenni a városban bár annyi szörnyűséget tesznek emberek, hogy lehetetlen győzni az iramot és mivel már nem jártam a világot így apám folyatta a neveltetésem, hogy igazi úri hölgy legyek. Azokon az órán jutottak eszembe a szabadban való alvásunk és a hatalmas lakomák amiket Linájék rendeztek némely fogadóban. - nevetve meséli nekem, amire nekem is nosztalgikus hangulatom lett.
- A régi szép idők! Lina bélpoklos mennyisége még a megismerkedésünkkor is nagy volt. - idézem fel magamban azt a hal mennyiségét, amit ki fogót.
- Igen, de vajon a sárkány fogadóba is elmentek Gaurival? - kérdezi tőlem, amire nevetni kezdek.
- Ki tudja! Talán nem is emlékeznek arra az esetre hisz róluk van szó. - kedveskedek, majd én is eldőlök a fűben.
- Igen, róluk van szó! Vajon azóta, bevallották egymásnak mit éreznek vagy kerülgetik a forró kását? - kérdezi hangosan, amire meg rándítom a vállam és már a kezét fogtam volna meg, de a vállamhoz dől.
- Nem tudom! Gauri nem tágít mellőle, még ha agyon veri se fog elmenni mellőle, Lina meg ki számíthatatlan nála nem tudom. - válaszolok neki, amire érzem, hogy sóhajt egyet.
- Lina is így tesz, mert nem szeret beszelni az érzéseiről és inkább azzal mutatja ki őket, hogy úgy veri Gaurit mint ha csak bábuból lenne. - magyarázza nekem, amit meg is értek, hiszen mi se vagyunk jobbak. - több évig várni azt, hogy a szerelmed újra utadba kerüljön csak, hogy lásd a régi maradt, és nem az, akire vágyik. - rébuszban mondja nekem, amire magamra ismertem és egyből fel oldalasan felültem, hogy lássam mi a helyzet és ekkor láttam meg azt, hogy ragyog a szeme és zavarban van.
- Amélia, de hiszen én egy szörny vagyok! - halkan mondom neki, amire egy kicsit közelebb hajol hozzám.
- Zelgadis nekem soha nem voltál szörny! - halkan vallja be, amire már tényleg nem tudtam mit tenni a szívemmel. - Azt vártam, hogy úgy gyere vissza, ahogy elmentél! - szinte könnyezni kezd a meg hatóságtól, ahogy én is, végül az ajkára hajoltam, ahogy mindig is akartam csak nem mertem. A csók édesnek hatot olyan szinten, hogy a gólem szívem is emberien hatot rám. Amikor azt hittem, hogy soha nem lehetek boldog, de még is itt vagyok szerelmesen egy hercegnővel, aki számomra elérhetetlenek látszót.