Novellák

A megkéset sors!

Marinette és Adrien továbbra is küzdöttek halálfej ellen, aki nem a szuper modell édes apja volt aki már úgy mond jó útra tért hanem más valami sötét és anál is gonoszabb, de nem is dolgozót sokat valamiért. Sok gond és civódás alatt a két szuperhős és tinédzser közt egyszer csak mind a ketten járni kezdtek valakivel, de nem azzal aki elrendelte a sors nekik, és a természetük ellenére már mind a kettő meg házasodott. A szuper hőseink párja nagyon szeretik őket de ők maguk boldog talalon mellettük, és bár lehet hogy a sors fintora vagy csak egy kis pimasz tetté az a véletlen hogy míg Adrien továbbra is modellként dolgozót, és valami csoda mód de Marinette lett a munka társa aki híres divat tervező kezd lenni. Mind a ketten szépen elérték a csúcsot, de sajnos nem boldogok. Az egyik sete Adrien miután a neje Lilla elaludt úgy döntőt, hogy felölti magára a jó öreg macska alakot, amit már nagyon hiányolt. Ki ugrott az ablakon és beindult a sötét éjszakába ahol csak Párizs fényei adtak neki egy kis fényt, de mintha nem ismerné elég jól a városát.

Adrien szemszöge.(28 éves)

Az arcomnál csak a maszk akadályozza, hogy élvezem az esti szélnek a simogassa de nem is zavart mert ismét ön magamnak érezhettem és végre nem csak az be fásult idióta vagyok aki csak dolgozik mint egy idióta. Meg álltam egy ismeretlen tetőn ahol is beláttam az egyik lakásban ahol is egy ismerős lányt láttam meg amint az elfej torony felé néz és rajzol. Neki dőltem az egyik póznának és figyelem amint rajzolja azokat a ruhákat, amiket a jövőben hordani fogok. Marinette még mindig gyönyörű majd nem olyan szép, mint Katica, de öt már évek óta nem láttam. – gondolom, amikor is Mari mellé repül egy piros kis lény. Nagyon hasonlít Plaggra de még is nagy mosoly jelent meg az arcom, amikor elkezdtem összerakni a képet. Marinette mindig eltűnt, amikor Katica meg jelent, és ő is olyan kreatív, mint a szerelemem, ami azt jelenti, hogy a teremtő talizmánnak a hordozója mindig kreál valami jót ami az embereknek segít! - csap át rajtam a meg fejtés és elkezdek örömömben ugrálni.
- Juhú végre tudom ki az igaz! - jelentem ki majd hirtelen eszembe jutót, hogy mint a ketten házasok vagyunk. Amilyen erősen csak lehetett képen vágtam magam és elterültem a kemény betonon. - Miért ilyen kegyetlen a sors? - kérdezem magam miközben hallom, hogy egy ablak felcsúszik és halk léptek közelednek felém. Felülök és nézem, ahogy a régóta áhítót nő közeledik, felém Ki engedet hajjal, ami nagyon jól áll neki.
- Ki van ott? - maga biztosan kérdezi, amire a talpamra ugrók, és elé lépek majd a kezét meg fogva adok neki egy csókot a bőr felületre.
- Csak én vagyok Hercegnőm! - becézgetem, mint régen, amire már is elveszi a kezét és zavartan néz rám. Felegyenesedek és egy hatalmas mosollyal az arcomon nézek rá.
- Mit szeretnél Macska? - unottan kérdezi tőlem, amire már is kezd lankadni a kedvem.
- Csak beszélni a város legszebb nőjével! - bókolok neki amire forgatni kezdi a szemét.
- Ha jól emlékszem akkor számodra az Katica! - tagadni kezdi nekem, amire még szélesebb lesz a mosolyom és elkezdek közeledni felé, amire ő hátrál egészen a falig. A ball kezemet a falnak támasztom, míg a jobbal elkezdek játszani a lány hajával.
- Igen Katica számomra a legszebb, de tudva hogy néz, ki maszk nélkül még gyönyörűbbnek látom. - bókolok neki miközben a haját meg szimatolom. – Tudom, hogy te vagy Katica, és nem szándékozom, felfedni a titkod csak egyet kérek! - követelőzök tőle amire Marinette egyre jobban kezd sokkolódni.
- Mit kérsz Macska? Férjem van, és már nem lehetek az, aki régen! Dolgozom, van karrierem. - ellenkezni kezd, már kezdi át venni a domináns szerepet, de még mindig tartom magam.
- Minden este, amikor a férjed elmegy aludni, legyél kint a tetőn, és várj meg engem! - adom ki neki a feladatot majd adtam az arcára egy csókot, és mielőtt reagálni, tudhatót volna el futottam vissza a saját lakásom teraszára. - Plagg karmokat be! – mondom, a varázsigét majd ki tárom a kezem, amibe is bele esik a kis lény.
- Mi a terved kölyök? - komolyan kérdezi a kwamim amire már is mosolyogni kezdek.
- Hogy elhódítsam, és hogy elérem hogy engem szeresen. – makacskodok, neki miközben nézem, ahogy a város éledik.
- Akkor had áruljak neked el valamit kölyök! – figyelmezettet, amire felé fordulok. - Totálisan beléd van zúgva, amióta szuper hősök letettek! - kiabálja felém, amire gyorsan lefogom a száját.
- Csendesebben Plagg ugye nem akarod felkelteni Lillat? - kérdezem tőle, amire a hálóba néz, és azonnal abba hagyja.
- Bocsi Adrien, de akkor is rossz nézni, ahogy elkanyarodnak az élet utjaitok. Legalább egy helyen dolgoztok! - komolyan mondja, miközben bemegy a konyhába én meg a szekrényemhez és ki kapcsolom a vekkerem. Felveszek egy fehéringet meg egy fekete farmert, mert ma pont lesz egy fotózás, ami folyton öltöznöm kell, és mind ezek mellett Marinette is. Gyorsan a konyhába megyek ahol is meg találom a csirke fogót aki a sajt készletét nyamolja.
- Gyere te éhen korász! – szólok, neki majd ketten együtt elindulunk a helyszínre, de előtte egy virágoshoz mentem egy száll rozsáért, amit én zöld szalaggal át kötöttem és egy kis kártyára írtam, a szerelememnek. Ha sikerül akkor mind a kettőnk élete szép lehet.