Novellák

Karácsony két fiúval [BNHA]

Izuku^

Mindenki nagy izgalommal várja, a barátaim karácsonyt a családtagjaikkal ünneplik, ahogy azt illik, de idén anya elment a nagypapihoz az ünnepekre, mert állítólag nagyon beteg engem meg itthon hagyott, még karácsony előtt egy nappal. Be kell menni a suliba, nagyon imadóm a sulit, ott van minden barátom és Todoroki-kun is. Ha rágondolok, bele pirulok, ha rá gondolok, de miután egyedül töltőm a karácsonyt talán meg hívok pár embert magamhoz. - Bent a suliban semmi szokatlan csak annyi, hogy ma nem jött be All Micht. Lehet pont elutazott a családjához bár kitudja, hogy van neki-e családja? Órán csináltam egy-két meghívót nem hiszem, hogy eljönnek, de kitudja talán szerencsém lesz ma.

Mikor senki nem látja az utolsó óra előtt pár embernél leraktam a meg hívót vagy is, Todoroki-kun, Ida-kun, és Kachan bár szerintem nem jön, el akkor hárman leszünk talán. Mikor az utolsó órának is vége lett, mind a három fiú szó szerint letámadót.

- Deku mi ez a meg hívó?- ordibálta le a fejemet Bakugo. Meg is ijedtem tőle. Mellette meg jön Ida-kun és Todoroki-kun, mindenki a válaszomat várjak elég türelmetlenül már szinte törökülésben vagyok, hogy kapjam levegőt.

- Karácsonyi meg hívó hozzám, hozatok akit akartok szeretettel várók mindenkit. - az utolsó szavamtól kicsit elpirultam, mert közben Todoroki-kunt néztem. Ám ha jól látom, akkor ö is elvörösödőt.

- Szóval akárkit hívhatunk?- kéredztet Ida-kun. Én nagyban bólogatok nekik, gondolkodóba estek és egyszerre csillant fel a szemük, félek mi sül ki ebből. Mindenki ott hagyót engem, végre, van esélyem meg lógni ekkor oda rohan hozam Uraraka-san aki segít nekem felállni.

- Jól vagy Deku-kun? - kedvesen kérdezi tőlem. Olyan aranyos mikor mondja, a nevetem.

- Köszönőm Uraraka-san. - elpirul a lány, nehéz a szemébe nézni.
- Deku-kun mit gondolnál, ha eljönnél... - kezd bele egy kínosnak hangzó gondolatba. Nem hagy hatom, hogy befejezze a mondatot!
- Bocsi Uraraka-san de az a baj, hogy lesz nálam egy amolyan, fiú buli így nem tudok másra időt szakítani, bocsi. - olyan gyorsan hadartam amennyire csak lehetett és ott is hagytam szegény lányt. Az iskola után lekezdtem bevásárolni és még ki is takarítómat a lakást. Lassan minden készen áll arra, hogy várjam a vendégeket, de nem tudom miért, de valami rosszat sejtek ma estével kapcsolatban.

1-2 órával később meg szólal a csengő. Vajon ki lehet most, lassan nyitom az ajtót és ekkor meg látom Ida-kun, Tokoyomi-kun, és nem mást, mint Todoroki-kun.

- Sziasztok, fáradjatok beljebb. - beinvitálom őket, végig csak Todoroki-kunon volt a tekintetem és szerintem ezt észrevette. Próbálom nem feltűnően figyelni szerelmemet.
- Midoriya- kun mi lesz itt ma este?- nagy izgatottsággal kérdezi tőlem Ida-kun.
- Beszélgetés játék és evés, ennyi lenne, amit kitaláltam. - félve mondom, mert hát sose volt meg ennyi ember a lakásban. Egy kicsivel később újra meg szólal a csengő, rohanok oda, hogy ajtót nyissak, de ezúttal egy meg lepő személy állt az ajtóm előtt. Kacchan itt volt, ö a robbanó gyerek, de mellette ott van Kirishima-kun, és Tetsutetsu-san is.
- Gyertek be. - úgy is tettek, ahogy mondtam. A hangulat kezdet fel pörögni így nekem nem is volt mit csinálnom csak miután eltelt fél óra után egy újabb csengetést halottam. - Azt hitem már mindenki itt van, aki jönni akart?- kérdezem Ida- kunt aki csak a vállat vonta. Ki megyek, az elő térbe újra nyitom az ajtót, de a helyet, hogy meg várták volna, hogy kinyissam berontott két újabb osztálytársam. Kaminari-kun és Minato-kun aki 4 üveg alkoholt tartót a kezében és ugyan ennyit láttok a villám agyúnak is. Lerakjak az üveget és felsegítenek nekem, jó hogy vannak ilyen barátaim.
- Induljon a buli!- ordibálja a lila fejű miközben mindenki kezébe nyom egy üveg piát, és nem tudom, hogy de valahonnan elő szedet még kettőt. Furcsa tekintet vetek a két lükére, akik elkezdték mutatni, hogy igyak.
- Nincs mit veszteni. - meg húzom az üveg tartalmát, ami égetni kezdte a torkomat. Azonnal a mosdóba rohantam, és ki is köptem a mosdó kagylóba, ami maradt a számba. Ekkor meg hallok egy ajtó csapódást mögöttem. Oh a francba ki lehet. - bele nézek a tükörbe és amit meg látok az nem más mint, egy vörös szempár akinek már látszólag a fejébe szállt az alkohol.
- Deku!- úgy mondta a nevem mintha menten fel robbantja a fejem, hozam lép, én remegve felé fordulok, most fel fog robbantani, vagy még talán itt helyben meg öl, félve nézek fel rá. Erre kaptam egy nagy ütést a gyomromba, amitől összeestem. - Miért nem figyelsz rám sose Deku!- Felnézek az épp duzzogó fiúra, aki már rögtön el is kapta a pólómat és húzót fel magához.
- Kacchan biztos az alkohol beszél, belőled nem tudom, mire gondolsz, mikor azt mondod, hogy nem figyelek rá... - nem hagyta, hogy befejezem, mert már a számra tapasztotta az ajkát. Lassan kezdek el gyöngülni olyan jó a csókja íze, bele kapaszkodok a vállaiba, hogy el ne esek. Ekkor meg éreztem egyik kezét a derekamon, ami a pólóm alá nyúlt. A számba át vándorol, a fiú nyelve lassan eléri a torkomat mikor én véletlenül rá haraptam.
- Ezt mért csi... - nem fejezte be, mert a szája elkapót, a kezét és olyan vörös lett az arca akár egy paradicsomé. Elindul a kijárat felé mikor is, meg torpan az ajtó előtt, látszik, hogy nagy levegőt vesz. - Boldog Karácsonyt. - kiment és bevágta az ajtót maga mögött. Sokkot kaptam szerintem, mert miután itt hagyót Kacchan. A lábaim remegnek, érzem, hogy a föld egyre közelebb ér, mert fenekemre estem. Egy kis pihenés után kimentem a barátaimhoz, akik meg lepően és értetlenül néztek rám, nem értem mért néznek így.
- Mit néztek mi történt? Lila netán a fejem?- rázni kezdtek a fejüket.
- Izuku-kun vörös a fejed!- mondja nekem Ida-kun. Arcomhoz kapok, ami égni kezdet. Mi a Franc, hogy lehetek vörös? Ja az előbb az első csókomat meg kapta Kacchan. AZ ELSŐ CSÓKÓM!
- Biztos az alkohol miatt, kértek valami rágcsát, ami felissza az alkoholt?- belül rettegek, hogy mit mondanak, de kívül egy nyugodt vagyok és mosolygok, mint a vad alma.
- Biztos az alkohol. - nevetett fel Minato. Én gyorsan be rohanok a konyhába és elkezdem a zacskót nasit amit épp találtam, majd ekkor megint egy ajtó csapódót be, de most nem olyan durván mint a fürdőben volt. Hátra nézek, hogy meg nézem ki az. Ez lehetetlen, hogy lehet itt pont ő ilyen vörös fejel akár a fél haja neki. - meg áll a mozdulat sorom.
- Szia Todoroki-kun mit szeretnél?- remegő hangon kérdezem tőle, felé fordulok, keresem a biztos pontot ahova nézhetek de nem megy folyton a fiú szemébe nézek és nem tudok más hova nézni. Egyre közelebb jön hozzám Todoroki, nincs hova menekülnöm.
- Téged!- halkan mondta, de kivehető voltak a szavai. A pulthoz támaszkodok, hogy ne esek el megint. A derekamra simítja az egyik kezét a másikkal meg a tarkóm alá nyúl. Milliméterek választják el a szánkat. Mi a fene, mi ütőt ma beléjük? Mit tettek az italukba, hogy ma ketten is meg csókolnak. - a jég és tűz hercege olyan finoman kezdet el csókolni engem, hogy abba bele is halnék most helyben. Meg szakítja az édes pillanatot, majd ott hagy engem ő is. Után nézek a szerelme után, aki meg áll előttem úgy 2 métere. - Boldog karácsonyt Izuku-kun. - sarkon fordul és elmegy. Most mi a fene történt ketten meg csókolnak, és utána hoppon hagynak. Oldalra tekintek, egy üveg szaké van mellettem. Ha nincs más, akkor iszom. - meg húzom az üveg tartalmát, szédülni kezdek homályos lett a látásom, de mint ha ki értem volna az elő szobába és folytatni kezdtem az ívást. Pár hangot halok, de nem tudok reagálni.
- Miiiiiiiiiiiiiiiiiit teeeeeeeetééélbeeele hug. Miiiiiiiiinaaaaaaaaatttttóóóóóóóóó-kuuuuuuum?- választ nem kaptam csak azt látom, hogy két ember felkap karomnál fogva és elindulnak velem együtt valahova. Egy sárga pacát látok meg valami pirosas fehéres foltokat. Lehet Todoroki-kun és Kacchan az, akik cipelnek engem. Valami puha dologra fektetnek engem.

Másnap reggel arra kelek, hogy négy kar tart engem szorosan az ágyamban, nem merem kinyitni de úgy, érzem muszáj, lassan nyitom ki a szemem, de csak a plafont látom.
Meg könnyebbültem ülnék fel, de ekkor meg érzem, hogy két meztelen mellkast érzek a kezeim mellett. Oldalra nézek. TODOROKI-KUN! - majd a másik oldalra tekintek. KACCHAN! Mit keresnek mellettem meztelenül, elhűlten ülök a kettő közöst akik edés-deden alszanak mellettem mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Így telt az én karácsonyom, a szerelmem és azzal a személlyel akik évek óta utál.