Végső próba [ YoonMin ff. ]

6.

Jimin szemszöge:

-Na jó és most mit csináljunk?-kérdezi Yoongi két bögre tea után.
-Fogalmam sincs..Mondjuk..beszélgessünk?-vetem fel az ötletet.
-Én nem igazán szeretnék a múltamról beszélni..legalábbis most nem...Viszont téged szívesen megismernélek.Ki Park Jimin valójában?-kérdez vissza halvány mosollyal ,mire én kissé már bánom ,hogy felvetettem ezt a beszélgetősdit.
Ám mikor belenéztem Yoongi szemébe ,valahogy megindultak belőlem a szavak.

-Noss Park Jimin egy eléggé átlagos személyiség volt ,egy átlagos de mégis boldog élettel megáldva.Volt egy klassz családom ,barátaim ,hobbiként gitároztam és néha táncoltam is.Jól éltem és jól is éreztem magam egészen 1 évvel ezelőttig.1 év alatt omlott össze az egész életem.Egészen pontosan a 18-adik születésnapomon.Apám a születésnapom előtti este hívott ,hogy nem tud hazajönni az üzleti útjáról másnapra, ez pedig eléggé rosszul esett.Elég csúnya dolgokat vágtam a fejéhez.Hogy "nem szeret igazán ,mert nem képes hazajönni az egy szem fiához az év egyetlen olyan napján ,ami igazán az övé."meg ilyenek...Ezután lecsaptam a telefont ,de elég hamar meg is bántam ezt ,így visszahívtam őt és bocsánatot kértem ,ő pedig megígérte ,hogy valahogy hazajön a szülinapomra.Hát nem jött.Vagyks imdult ,de nem érkezett meg...Mivel a gép...amire miattam szállt fel ,lezuhant.Ezen a napon minden amiről azt hittem elveszíthetetlen elveszett.Most minden más.Az emberek ,a helyek kb minden megváltozott.Azóta már semmi sem a régi.Kiderült ,hogy apám cégét én örököltem ,de mivel nem értek az üzlethez ,magát a munkát a nagybátyámra hagytam én pedig csak a profit felét viszem el ,a másik így az övé ,ám így is mint láthattad jól élek.Legalábbis jó körülmények között..Csak egyedül...mimden nap szembesülve a tudattal ,hogy megöltem ah apám-miután befejeztem a kis "bemutatkozó szövegem" ,Yoongi csak habogva ült előttem.
-Hát ez..ez szörnyű..Vagyis...Sajnálom apukádat-mondja végül.
-Én is.Nincs nap ,hogy ne jutna eszembe.
-Ugyan Chim!Ne mondj ilyet!Nem tudhattad mi fog történni.Ez csak baleset volt.
-Baleset aminek miattam lett az áldozata-egészítem ki-Na de most mesélj te valamit.Nem hiszem ,hogy tudsz ennél elkeserítőbb sztorit mondani.
-Oh dehogy nem-motyogja ,majd elkezd kifelé bámulni az ablakon-Hyori volt az első igazi barátnőm.A megismerkedésünktől kezdve tudtam ,hogy ő a jobbik felem.Ahogy azt is tudtam ,hogy ő sokkal jobbat érdemel nálam.De önző voltam.Jobban akartam őt ,mint addigi életemben bárki mást így összejöttünk.Csakhogy a múltam közbeavatkozott.Nem engedték ,hogy boldog legyek.És mivel Hyorival az voltam ,elvették tőlem.Ez pedig az én hibám.Ténylegesen az enyém.Az önzőségemé.
-Ömm..Ezt...Hogy érted pontosan?-értetlenkedek ,mert elég hiányos a történet.
Ki vette ek tőle a lányt?Hogyan?És miért?-kavarogtak bennem a kérdések.Ám választ nem kaptam mivel Yoongi felpattant ,a fürdőszobába sietett és magára zárta az ajtót.

Yoongi szemszöge:

Alighogy becsaptam magam mögött a fürdő ajtaját ,megrohantak az emlékek.
Gyomromban ismét megjelent az a szúró fájdalom ,fejem pedig lüktetni kezdett ,mint minden egyes alkalommal ,mikor eszembe jut ez az emlék.
-Minek beszéltem róla?!-kérdezem magamat dühösen ,majd mivel érzem lábaim elgyengültek , a kád szélére ülök és onnan hajolok a mosdókagylóhoz ,hogy megmossam az arcom ,de már a hideg víz sem használ.
Emlékeim megrohamoztak.

-Szóval ezt a papírt még három példányban kérem holnapra az asztalomra.A holnapi beszámolót pedig áttették ma 4-re ,szóval kérlek maradj bent-mondja főnököm.
-De uram...Ma...Megbeszéltük ,hogy 3-kor elenged.Tudja ma van a barátnőm szülinapja és...-kezdeném ,de ő azonnal rámemeli szúrós tekintetét ,mire elhallgatok.
-Noss képzelje én még a nagyanyám temetésén is dolgoztam.Ha én kibírtam ,maga is túléli ,hogy lemarad egy születésnapról.Most pedig elmehet!

-Szóval akkor mégsem enged el?-kérdezi Hoseok ,az egyik legkedvesebb munkatársam.
-Nem-felelem feldultan.
Megígértem Hyorinak ,hogy ma érte megyek a munkahelyére ,utánna pedig beülünk valami puccos étterembe ,ezzel ünnepeljük a szülinapját valamint ,hogy újra összejöttünk ,de mint minden tervem ez is ugrott amiatt a hülye megbeszélés és a fafejű főnököm miatt.
-Ha akarod bent maradok én helyetted ma-mondja barátom.
-Ugyan már.Ma van az évfordulótok a barátoddal.Nem kérhetem ,hogy áldozd fel ezt a napot miattam.De azért köszi-mosolyodom el halványan ,majd leülök asztalomhoz és tárcsázom Hyori számát ,hogy közöljem vele a rossz hírt.

-Szia kicsim!Hogy vagy?Azért hívlak, mert-kezdeném ám mikor barátnőm finom hangja helyett egy idegen ,érces férfi hang csapja meg a fülem a vonal túlsó végén ,megfagy bennem a vér.
-Mert szeretnél esedezni a csajod életéért?-kérdezi.
-Ki a fene maga?!És hol van Hyori?!
-Noss egyenlőre még az ágyon.De ha 15 percen belül nem vagy itt ,már nem biztos ,hogy megtalálod-ezzel bontotta a hívást.

-Hyori!-rontok be lakásunkba.
-Yoongi!-hallom meg hangját a hálószobából ,ám mikor belépek nem csak őt pillantom meg a helyiségben.
Egy feketébe öltözött pasas ült mellette az ágy másik felén és épp az egyik fotóalbumunkat lapozgatta.
-Ez aranyos-mondja szarkasztikusan egy képre-Már csak egy kutya és két gyerek hiányzik a boldog családhoz nemde?Na de a lényeeeg-fordul ekkor felém és most ugrik be honnan is ismerem őt.Namjoon egyik csicskája.
De mit keres ő itt?-kérdezem magamban.
-Yoongi is megérkezett-vigyorodik el.
-Mit akarsz itt?-kérdezem ,ám mikor az ágyhoz lépnék,Hyorihoz ,a pasas előkap egy fegyvert.
-Itt most én kérdezek.Nem vagy már olyan pozícióban ,hogy kérdőre vonj-
ezzel a pisztolyt barátnőm fejéhez nyomja ,mire az remegve zokogni kezd.
-Hagyd őt békén!Engem akarsz nem!?Akkor gyere és velem beszélj.
-Oh nem.Nem beszélgetni jöttem haver ,hanem leróni a tartozásom.
-Mi van?-értetlenkedek.
-Igen jól hallottad.Tartozom neked Min Yoongi és ma fogok törleszteni.Te egy évvel ezelőtt összetűzésbe keveredtél az öcsémmel és bár ő már földön volt ,te mégis addig ütötted amíg lélegzett.Megölted Sotát és még csak meg sem bűnhődtél érte ,mert akkoriban voltak kapcsolataid a rendőrségen és a bíróságon ,így eltusolták az ügyet.Te pedig éltél tovább..mintha mi sem történt volna.A nyakamat tenném rá ,hogy még a nevét sem tudtad ,sőt még az arcát is elfelejtetted.De ma...Ma teszek róla ,hogy megbánd amit aznap tettél.Min Yoongi ,te megölted azt aki a világot jelentette nekem...az egyetlen testvéremet..Ma pedig én veszem el azt aki a te életed értelme.Szóval eljött a végső búcsú ideje.Kislány-fordul ekkor Hyori felé- Még egy szó esetleg?
-Szeretlek Yoongi-csak ennyit mondott kedvesem és én hiába vetettem rá magam a fiúra ,nem voltam elég gyors.
A fegyver elsült ,szerelmem vére az ágyat és egész felső testem elborította ,Ő pedig holtan terült el az ágyon míg az a rohadék röhögött.

-Yoongi jól vagy?-kérdezi Jimin mire én ismét megmosom arcom-Sajnálom ,hogy felszakítottam azokat a sebeket.Nem akartam...Kérlek bocsáss meg....-mondja elhalkulva.

Nem tudom mit mondhatnék.És ha tudnám is mit kéne mondanom ,nem menne ,mert torkomban még mindig ott az a dinnye nagyságú gombóc.A kezem remeg ,szédülök , a mellkasomban lévő szúró fájdalom pedig nem akar csillapodni.
Ám mikor azt hiszem ennél már nem lehet rosszabb ,meghallom az ajtó túloldalán zokogó Jimint.

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■