Végső próba [ YoonMin ff. ]

15.

Ma is aktív vagyok úgy látszik😅😂
Azzal a plusszal kiegészülve ,hogy míg ezt a részt írtam ,végig a belinkelt zene járt a fejemben ,szóvaal ha végképp a fejembe akartok látni, hallgassátok meg a dalt😋😉
Na jó olvasást! ❤

Yoongi szemszöge:

-Miért van olyan érzésem ,hogy most valami rossz következik?-kérdezi Jimin kétségbeesve.
-Csak...Szeretném ha végighallgatnál...
-Rendben-egyezik bele végül ,én pedig kezdhetek mindent bevallani.
-Még mielőtt a lényegre térnék ,szeretném ha megígérnéd ,hogy bármi történjék nem fogsz meggyűlölni ,sem félni tőlem...
-Yoongi...Ezzel nem nyugtatsz meg...-néz rám rémült tekintettel Chim.
-Tudom...Csak...Kérlek...
-Rendben ,megígérem...-egyezett bele végül ,mire én belevághattam Jimin beavatásába.

-Állj!-pattan fel az asztaltól Jimin mikor végeztem múltam történetével-Te most komolyan azt állítod ,hogy egy drog diller voltál ,valamint az alvilág vezére? Embereket öltél és kínoztál ,ezért bánsz jól a fegyverekkel?És az a hely ahol voltunk ,régen a te törzshelyed volt?!-kap levegő után.
-Igen...-helyeselem, de azt kívánom bárcsak megcáfolhatnám ezt azt mondván, csak vicceltem.
-Ezt...Én....Nem hiszem el...-sápad le Chim ,majd mivel lábai elgyengülnek ,ismét leül mellém ,de most fejét az asztalnak támasztja-Oké...-mondja végül ,pár perc némaság után-Van esetleg még valami...amit mondani szeretnél?
-Noss...én...Hol is kezdjem...Tegnap beszéltél egy kisfiúval, míg rám vártál igaz?
-Igen...De ez ,hogy jön most ide és egyáltalán honnan tudsz róla?-emeli rám ismét tekintetét.
-Ő Jung Su...Már születése óta ismerem...de most nem is ez a lényeg.Ma felkeresett...
-Az a kisfiú?Minek?
-Mivel a bárók akik tegnap visszahívtak abba a házba...felajánlották legyek ismét én a vezér és Jung Su-t küldték a válaszomért.
-És mit mondtál?Yoongi...-kérdezi könnyes,esdeklő szemekkel-Mondd ,hogy nemet mondtál...
-Jiminie...Én...Nem tehettem.Ha elutasítom a posztot és Jung Su nemleges választ visz  azoknak az alakoknak ,megölik azt a gyereket...-vallom be ,Jimin szeméből pedig ekkor azonnal megerednek a könnyek.

-Most akkor mégis mi lesz?-zokogja Jiminie én pedig bár nem tudom mit feleljek erre ,mivel mást nem tehetek megölelem.
-Nem tudom Chim...Fogalmam sincs...Csak azt tudom ,hogy meg fognak változni a dolgok körülöttem.Most ,hogy újra August D leszek ,sok rossz arc lesz majd a környékemen, akiknek nincs szívük.Nem kegyelmeznek senkinek és semminek.Egy szóval veszélyesek.Ezért is jöttem most ide.Jimin a biztonságod érdekében nem lehetek veled.
-Hogy mi van?!?!-taszít el magától.
-Hidd el nekem sem lesz könnyű de-kezdeném ,azonban Jimin elhalgattat.
-Pofa be Min Yoongi!

Mi a fene?

-Hogy mit mondtál?-akad el a lélegzetem tőle.
-Jól hallottad!Fogd be!Ne merészelj eltaszítani engem te önző barom!Tudod mit?Nem érdekel a hülye múltad és nem érdekelnek azok a rohadt bárók sem!Szeretlek Yoongi és nem vagyok hajlandó elengedni téged ,sem feladni kettőnket!Ha vezér leszel az azt jelenti te parancsolsz mindenkinek nem?Akkor majd megmondod nekik ,hogy haggyanak engem békén vagy szétlövöd a fejüket és kész!Ez az opció nem jutott eszedbe?!-üvölt le Chim.
-Ez nem ilyen egyszerű...Ha veled maradnék  ,lenne egy gyenge pontom ,mert mindig mikor nem veled lennék félnék ,hogy bajod esik ,így nem tudnék 100%-osan az üzletre koncentrálni-magyarákodnék, erre ő még nagyobb meglepetést okoz mikor lekever nekem egy maflást.
-Szóval ez vagyok neked?!Egy gyenge pont?!?!-kérdezi ,hangjából pedig kihallatszik a fájdalom.
-Nem..Én ezt nem úgy értettem...Jiminie...
-Ne Jiminiezz itt nekem-ekkor feláll és az ajtó felé mutat-Húzz el innen!
-Jimin...
-Tűnj el innen Min Yoongi!

Életem egyik legszebb napja maga lett a pokol mikor elindultam Jimin ajtaja felé.
Az agyam tudta ,hogy mennem kell ,de a szívem vissza húzott volna ,mondván "Ne engedd el őt".

Egész életemben igyekeztem a szívemre hallgatni.Küzdeni az álmaimért ,majd később Hyoriért ,ám amikor Ő meghalt szívem helyett agyam vette át a vezető szerepet.
Többé már nem hagytam a szívemnek ,hogy szeressen ,nem engedtem az érzelmeknek ,csak a fájdalomnak.
Ez viszont ismét megváltozott mikor megismertem Jimint.
Jimint aki újra felolvasztotta fagyos szívem és rábírta azt a vezető szerep átvételére.

Most viszont ismét el kell nyomnom azt a hülye szervem a mellkasomban-utasítom magam ,ám amikor már a kilincsen van a kezem és tényleg ki kéne lépnek a házból, ezzel egyben átadni az uralmat agyamnak,hirtelen szívem átlal vezérelve megfordulok és ahelyett ,hogy itthagynám Jimint ,megcsókolom a mögöttem álló könnyes szemű fiút.

-Most...Meg...Mit...Csinálsz?-zihálja Jiminie ,mikor a hálószoba felé tolom ,míg csókunk egy pillanatra sem szakítom meg.
-Fogalmam sincs...-vallom be őszintén ,majd mikor beérünk szobájába gyengéden ágyára lököm ,mire kéjes sóhaj szakad ki belőle ,belsőm pedig az eddiginél is jobban kezd lángolni.

-Na jó...Én komolyan nem értelek...-sóhajtja kielégülve Chim ,mikor oldalára fordul ,így egyenesen szembe kerül velem.
-Én sem értem magam nyugodj meg-felelem ,mire ő egyik leggyengédebb csókjával ajándékoz meg.
-Akkor jó-mosolyog végül a csókba ,mivel az én szám is mosolyra húzódik-De ez most ugye azt jelenti ,hogy mégsem hagysz el?-kérdezi és egy perc alatt elkomorodik.
-Ez azt jelenti ,hogy kockára teszem az életed és tuti pokolra jutok emiatt-felelem és szorosan karjaimba vonom ,mivel tudom csak finom bőrének érintése és buja illata képes meggyőzni engem arról ,hogy amit teszek az amit tennem kell.
Érte és értem.

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■