Na jó EVERYBODYYY!!
Azért ez tőlem nem semmi....Egy nap 3 réész😱😂
De muszáj volt.Ezt a kissé agresszív részt nem tudtam kihagyni szóval Tá-dááám🤗
Jó olvasáást❤Yoongi szemszöge:
A gettó ugyan olyan volt ,mint amilyenre emlékeztem.
A házak felében laktak csak ,a többi elhagyatott házba már számtalanszor betörtek.
Kis suhancok rohangáltak az úton ,néha néha belerohanva az arra kóborló idegenekbe.Ők ezt szinte észre sem vették ,de én már akkor tudtam ,hogy nem véletlen volt az a botlás ,kirabolták azokat a járókelőket ,pedig még alig látszottak ki a földből.Max 7 évesek voltak.
Ahogy beljebb jutottam ,a helyzet egyre csak súlyosbodott.A város ezen részén már megjelentek a piti drog diller palánták.Ők már 12-14 év között mozogtak és egy-egy elhagyatott ház árnyékában üzleteltek partidrogokkal.
Ezután a helyzet csak tovább rosszabbodott.
Mikor még közelebb értem Namjoon "tanyájához" már felnőtt pasasok csoportjait pillantottam meg.Voltak akik piáltak ,voltak akik az utca kurváival hetyegtek ,voltak akik már durvább drogokkal kereskedtek és egyet itt már biztosan tudtam.
Innen már nincs visszaút.Tuti ,hogy mostanra Namjoon tudja ,hogy itt vagyok ,mivel idefelé jövet már három 14 év körüli srác és két felnőtt pasas is rohant a gettó mélyére mikor megláttak engem.
Ez azért jót jelent ,hogy ennyire fosik tőlem az a mocsok ,hiszen már évek teltek el ,ő mégis egész spicli láncot működtetett ,akik csak az én érkezésemre vártak ,hogy rohanjanak "gazdájukhoz" a jelentéssel egy kis vállveregetésért cserébe.Mikor megérkeztem a házhoz ami annó az én kecóm volt ,gyoromidegem egyre csak nőtt ,de tudtam Jimin odabent van ,szóval be kell mennem, így csak imádkozni tudtam ,emlékeim ne rohamozzanak meg és vakítsanak el mikor belépek.
Senki nem állt az utamba ,mikor bementem a házba ,pedig míg eljutottam a keresett szobáig vagy 30 arcba botlottam ,akik bár nem tűntek olyan merésznek ,hogy nekem jöjjenek ,tudtam ,hogy amint Namjoon azt parancsolná nekik ,azonnal lelőnének vagy agyon vernének.
-Nahát nahát...Kit látnak szemeim?-hallom meg ekkor Namjoon hangját ,aki a szoba közepén ül egy bőrfotelben.Az én régi szobámban, az én kibaszott fotelemben.
-Hol van?-kérdezem a tárgyra térve ,mire ő feláll ,kiküldi az eddig sarokban álló kétajtós szekrény "haverjait" ,majd becsukja az ajtót.
-Kicsoda?-kérdez vissza ezután pofátlanul.
-Tudod jól kiről beszélek.Ne szórakozz velem!
-Hmm...Hát jó...Mivel Min Yoongi nem szokott csak úgy idegeskedni ,gondolom komoly okod lehet rá...Mondjuk...Nézzük csak...Csak neem?Beszélték a rossznyelvek ,hogy bebuzultál és van valami kis tökid...Csak nem igaz a pletyka?-vigyorog a mocsok.
-Aham...Befejezted?-teszem karba kezeimet türelmetlenül-Vagy most ez lenne az a dumád amitől éreznem kéne valamit?Mit is akarsz most ezzel elérni Nam?Hogy féljek?Hogy szégyenljem el magam?Vagy milyen reakciót vársz?De tudod mit?Mindegy is.Ugyanis ÉN TŐLED FÉLNI , vagy ELŐTTED SZÉGYENKEZNI SOHA NEM FOGOK!A levelezős fenyegetésed pedig már csak szánalom a köbön.Semmi kreativitás...Semmi egyéniség..Semmi jellem nem szorult beléd-köpöm a szavakat ,mire látom izmai megfeszültek.
-Mert neked az az egyéniség ,hogy bebuzultál?Nevetséges homár!-üvölti.
-A nemi identitásommal én tökéletesen elégedett vagyok kösz szépen..De te egy idióta senkiként elégedett vagy magaddal?Attól ,hogy a hullákról lelopott arany nyakláncok lógnak a nyakadban ,a kabátod pedig le merném fogadni ,hogy egy ma már halott gazdag drogfüggőé volt ,attól még te egy üres senki vagy-állapítom meg ,mire ő érzem már mindjárt ugrik ,én pedig ezzel elérem amit akarok.
-Szerinted ajánlatos így beszélned azzal ,akinek a kezében van a buzi pasid élete?-szűri fogai között a szavakat.
-Na ez meg a másik-folytatom-Mivel nem vagy képes te elbánni velem ,mert ahoz gyenge vagy ,inkább mással raboltatod el a számomra fontosnak vélt személyeket és mivel már kinyírni nem tudsz ,gyengébbeket bántassz.Roppant bátor és erős vezető lehetsz az embereid szemében...-vigyorodok el.
-Pofa be!Akármikor elbánhatnék veled!
-Én ebben nem vagyok olyan biztos..Hiszen annó is ezt csináltad Akkor is gyenge voltál ,és most is.
-Siwon!-üvölti el magát ekkor Nam,mire benyit az egyik szekrény hátú állat-Hozd be a kis buzit!-utasítja.-Yoongi!-hallom meg Jimin hangját pár pillanat múlva ,mikor az a hegyomlás behozza.
Kezeit megkötözték ,arcán pedig látszik ,kapott pár ütést.
-Minden egyes sérülésedért meg fognak fizetni-súgom Jiminnek ,mikor elhalad mellettem.Miután Góliát letérdeltette Nam fotele mellé Jimint, Namjoon újra kiküldte őt ,így már csak hárman voltunk a szobában.Én, Nam és Jimin.
Itt az idő-mondom magamban.-Na még mindíg van kedved ugatni?-kérdezi ekkor vigyorogva Nam ,majd Jimin mellé lép ,előkapja fegyverét ,csövét pedig a zokogó fiú fejéhez nyomja-Most mondd amit akarsz!Most sértegess!Vagy mostmár becsicskulsz?!-üvölti ,mint egy őrült ,és most már tényleg kezdem elhinni ,hogy megzakkant.
Mikor elhagytam az itteni életem ,a rossz nyelvek pletykálták ,hogy bandaháborúk törtek ki.Minden kis diller pályázott a helyemre ,és ez sokak halálával is járt.
Namjoon csak annak köszönhette , hogy a helyemre került ,hogy annó a jobb kezem volt ,így az alvilág okosabbik és erősebbik fele megszavazta ,hogy ő kapja meg a posztom.
Csakhogy ez a vezér élet nem fenékig tejfel.Nem hiába neveztek ki a nagymenők is mást erre a feladatra maguk helyett..Persze ez Namjoon-nak nem esett le ,csak örült mint majom a farkának.Feladataira és újdonsült felelősségére fittyet hányva.
Ám ahogy nekem régen ,utánnam az ő feladata volt a kapcsolatok tartása más vezérekkel ,nagymenő dillerekkel.Neki kellett kinyírni a csapat árulóit ,a zsaruk ,bírók közül neki kellett fizetni a spicliket ,csakhogy ahhoz pénz kellett ,amit persze a kábítószerekből lehetett szerezni.
Ő viszont velem ellentétben a drog szállítást és terjesztést nem figyelte kellően ,ezt a munkát inkább másra sózta ,ő pedig ehelyett kurvázott meg menősködött.
Így szépen lassan a kis dillereket kinyírták más bandák ,a nagymennyiségű szállítmányok nem jutottak a-ból b-be ,így nem volt bevétel.
Ha pedig nincs bevétel ,nincsenek spiclik.
Ebből következik ,hogy ha nincsenek spiclik ,a börtön megúszása is ugrott..
Szóval igen..Kemény meló a vezetői szerep ebben a "szakmában" is.Amibe Nam ,mint az most látszik is ,szépen lassan bele bolondult.-Jimin-szólok ekkor a fiúhoz ,Namra nem is figyelek ,mert tudom most kell lépnem-Amikor szólok csukd be a szemed!
-Mi van?-értetlenkedik Namjoon-Hozzád beszélek ,ide figyelj!
-Oké-szólok ismét inkább Jiminhez ,mint Nam-hoz-Egy....-kezdem a számolást ,majd fegyverem után nyúlok ,miközben szemem le nem veszem Nam-ról-Kettő-folytatom a számolást ,majd kibiztosítom a fegyvert a hátam mögött.
-Mi a faszt számolsz?!Agyon fogom lőni ezt a köcsögöt!-üvölti Namjoon.
-Azt nem hiszem...Három!-kiáltom ,majd mielőtt Namjoon reagálhatna előkapom fegyverem hátam mögül és golyót eresztek fejébe.-Yoongi vigyázz!-sikoltja Jimin ,mikor Nam teste földet ér ,én pedig hallom ,hogy kinyílik az ajtó.
-Jimin...csukd be a szemed!-utasítom és mikor látom ő a másodperc tört része alatt szó nélkül teszi amit mondok ,hátrafordulok és golyót eresztek az épp benyitó kétajtós szekrény testű vadállatba ,majd ugyan ezt teszem az utánna érkező 3-4 pasassal is.-Oké most itt az ideje lelépni-mondom ,majd egy a szobában székmel eltorlaszolom az ajtót ,ezután Jiminhez lépek ,felsegítem és kiszabadítom kezeit.
-Taehyung...-zokogja ekkor majd karomba omlik.
-Mi van vele?-értetlenkedek.
-Ő is itt van...Ott volt nálam mikor ezek értem jöttek-bök a már halott hegyomlások irányába-Nem mehetünk el nélküle.Kérlek Yoongi...Ugye nem hagyjuk itt?-kérdezi sírva.Na bazdmeg...-mérgelődöm magamban-Csak nem úszom meg egy sima ablakon kiugrással.Ki kell nyírnom a konkrét gettót.És mindezt ráadásul kiért?TaeTaeDaddy-ért.
-Ilyen az én szerencsém-motyogom ezután ,majd miután gyors csókot nyomok Jimin ajkaira és elkezdem összegyűjteni a szoba halottjainak fegyvereit.-Kelleni fog a muníció...Rengeteg muníció-állapítom meg végül ,majd mikor végzek ,ideje indulni.■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
ČTEŠ
Végső próba [ YoonMin ff. ]
Fanfikce"A változás ijesztő. A félelem pedig feszültté teszi az ember."- így volt ezzel Min Yoongi is ,aki miután kikerült az árvaházból, ahol egészen 18 éves koráig nevelkedett ,belecsöppent a nagybetűs életbe és csak ekkor gondolkodott el igazán, mihez is...