Végső próba [ YoonMin ff. ]

1.

Yoongi szemszöge:

-Yoongi...-nyöszörög egy csaj reggel 10-kor az ágyamban.
Még csak kb 15 perce ébredtem fel ,ez az idő pedig épp annyira volt elég ,hogy letudjam a reggeli zuhanyt és felöltözzek ,de ez a lány már most érzem azok közé tartozik ,akik bár előző este egy szó nélkül beleegyeznek egy egyéjszakás kalandba ,másnap reggel mégis ezzel a "csak próbáljuk meg" , "szeretlek","tudom ,hogy te is szeretsz" féle szarságokkal jönnek
-Este azt mondtad ,hogy szeretsz...-folytatja mire én magamban elmorgok egy "én megmondtam"-ot és miután a tükör előtt állva begomboltam ingem ,az ágy felé indulok.
-Kislány ,azt sem tudom ,hogy hívnak.Szerinted ha komolyan érdekelnél ,nem jegyezném meg legalább a neved?Na de mostmár kelj ki az ágyamból és tünés vagy eljár a kezem.
-Te tuskó!-pattan fel a lány dühösen ,majd takarómat maga köré tekerve kezdi el összeszedegetni az előző éjjel földre dobált ruhadarabjait-Szebben is viselkedhetnél a nőkkel.A szavaknak súlya van...De egyszer majd eljön az idő amikor beleszeretsz egy lányba és akkor majd baszhatod.Annyi lesz a rosszfiús énednek és bármit megtennél majd érte.De remélem nem áll össze veled szegény pára és majd jól összetöri a szívedet!-morogja.
-Igaz cicám a szavaknal súlya van...Az öklömnek meg lendülete és ha 10 percen belül nem takarodsz ki a házamból én....-gurulok hirtelen dühbe mivel egy régi szerelmem emléke jut eszembe ,ami mai napig fájó pont számomra ,ám ekkor megcsörren a telefonom-Basszus...-nyögök fel a név láttán.Jin-10 perc.Nézem az időt-mondom még utóljára a lánynak ,majd felveszem a telefont és kimegyek a teraszra.

-Jóreggelt Yoongi!-köszönt a srác a vonal túlsó végén.
Jin amolyan báttyként funkcionál számomra már az árvaház óta.
Ő volt az aki mikor 6 évesen bekerültem oda megvédett.
Mindig figyelt ,hogy a nagyobbak ne vegyék el a kajám ,hogy tanuljak.Egyszerűen neki köszönhetem ,hogy túléltem azt a 12 évet ott bent.
-Hali.Na mi a helyzet?-kérdezem.
-Nem sok.Épp egy ügyfélhez tartok és amikor a kartonját olvastam te jutottál eszembe.
-Azta..Az ingatlanosoknak mióta vannak kartonjaik mint a zsaruknak?-röhögöm el magam.
-Képzeld igenis vannak.Így sokkal könnyebb rendszerezni az embereket és a számlákat stb-válaszolja-De ne vigyorogj...most komolyan.Hol vagy most?
-Ember reggel 10 van.Természetesen itthon.Most keltem.
-Ahogy azt sejtettem. De mi az ,hogy természetesen?Yoongi más ember ilyenkor már 2-3 órája dolgozik te meg most keltél?
-Ja...Tudom korán van de nah a szöszi csajszi lába akit este szedtem össze ,szúrta a hátam-húzom az agyát.
-Na jó..5 perc és nálad vagyok.Legyél kész ,mert az ügyfelem már vár.Na chiao!
-Várj!Mi?Minek kellek én a te munkádhoz?-kérdezek vissza azonnal értetlenkedve ,de már késő ,Jin letette a telefont.

-Most komolyan.Milyen bátty vagy te?Eladod a fogadott öcséd?-kérdezem Jin-t mikor már ahoz a bizonyos ügyfélhez tartunk.
-Dehogy is.De te magad mondtad annó ,hogy jössz nekem egyel amiért vigyáztam rád.Noss itt a lehetőség.Akihez most viszlek egy 19 éves szárnyait bontogató fiatal srác ,akinek az első lépése a nagybetűs életben ,hogy elköltözik a szülői fészekből-magyarázza Jin.
-Aha hát ez nagyon klassz kis történet ,de hogy is jövök én a képbe?
-Noss a gyerek full gazdag, szóval azt akarom ,hogy megvegye azt a házat amihez viszem.A környéken az a legdrágább ingatlan és eddig nem sikerült olyan embert találnom aki  megvenné annyiért.Hiába full luxus a lakás ,a környék elég zűrös.
-Még mindig nem értem mi közöm nekem ehez.Ha annyira elakarod adni azt a házat ,vigyél pár dögös tyúkot magaddal.Ha ők ajánlják neki a házat tuti a biznisz.
-Hát pont ez az.A csajokkal nem mennék sokra..A srác..meleg.-mondja végül Jin én pedig mire mondhatnék erre bármit is ,az autó megáll én pedig megpillantom Őt.

-Üdv!Kim SeokJin vagyok.Velem beszéltél telefonon.
-Oh Hello..Én pedig Park Jimin vagyok-hajolnak meg egymás előtt ,mikor én kiszállok a kocsiból.
-Ő pedig egy jó barátom Yoongi.Remélem nem baj ,hogy elhoztam...Új még a szakmában és jó ha látja ,hogyan is dolgozunk-magyarázza Jin míg a srác egymás után vagy, kétszer végigmér.
-Nem..Semmi gond-válaszolja végül vigyorogva.

Most komolyan úgy érzem magam mint valami prosti-mondom magamban ,majd mikor végre elindulunk be a házba én inkább hátul maradok ,amikor pedig Jin előre engedi a fiút ,hogy először nézzen csak szét nyugodttan ,azonnal megragadon haverom karját és berántom az első ajtón aminek kilincse kezem ügyébe akad.

-Ember!Te normális vagy?!-akadok ki-Idehoztál egy meleg sráchoz ,hogy eladj neki a házzal együtt?!
-Nyugi már!Dehogy is..Csak gondoltam így előnnyel indulok és láttad hogy nézett rád?Ráharapott a horogra-vigyorog.
-De nem az én horgomra tesó.Ki van csukva ,hogy én itt bájologjak ennek a nyápicnak-ezzel már indulnék is ki a lakásból ,ám amint kinyitom az ajtót ,Jiminnel találom szembe magam.
Aki bár most így jobban megnézve elég jól néz ki-állapítom meg magamban ,ám azonnal észhez térek-Yoongi ő egy faszi.Állj le!-hordom le magam.
-Bocs..Megzavartam valamit?-kérdezi huncut mosollyal ekkor Jimin,majd a hátam mögött álló Jin-re pillant.
-Nem dehogy-mentegetőzik haverom-Csak épp az árakról és az alkudozásról magyaráztam neki.Jut eszembe..árak.Mit szólsz a lakáshoz?Megéri az árát nemde?-ezzel a fiú mellé lép és elkezdi körbevezetni a házban, ám még mielőtt én megtudtam volna lépni, Jimin hátra fordult.
-Te nem jössz?-kérdezi.
-Hát-vágnám ki magam ,de ekkor Jin-re pillantok aki amolyan "Haver jössz nekem egyel" nézésével ajándékoz meg.
-Hát már hogyne mennék...-válaszolom végül ekkor megadóan-Remek.Akkor innen sem szabadulok-morgom magamban ezután ,majd elindulok utánnuk.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••