Rosszul kezdődött szerelem

31.rész

---Bry szemszöge---

Este még nagyon sokszor fennt voltam. Nagyon sokat gondolkoztam azon hogy tényleg valahogy kerülnöm kéne Ericet de valahogy nem megy egyszerűen ahogy ott aludz melletem már az fel izgatott. Reggel arra keltem hogy valaki tapizza a hasam és hát nem kellet sokat találgatnom hogy ki lehetett az. Ahogy ki nyitottam a szemem Eric beharapott ajkakkal nézte a hasam majd fel nézett rám egyenesen a szemembe.Másodpercek alatt rák vörös színt vett fel az arca.

Én: -Tetszett amit tapiztál?- meg kelett hogy kérdezzem mivel én is zavarban voltam csak én nem mutattam.

Eric: -É..én izé...saj..sajnálom..- nagyon zavarban volt dadogott is valamit de arra már nem tudtam figyelni hogy mit. Annyira el vette a figyelmem a gyönyörűsége...Lassan a füléhez hajoltam.

Én: -Lejjebb tévedt a kezed, csak gondoltam szólok. -bele suttogtam a fülébe amitől ki rázta a hideg és én ezt élveztem hogy ilyen hatással vagyok rá. Fölé támaszkodtam amire ő el kezdte kapkodni a levegőt. Még mindig full vörös volt de mikor le néztem az alsójára és példémat követve ő is így tett...Szó szerint olyan volt mindha be akarna gyulladni a feje. Szeretem hogy ezt én váltom ki belőle.

Eric: -B..Bry mássz le rólam...-halkabban mondta olyan tipikus Ericesen.

Én: -A szád ezt mondja...-lágyan csókolgatni kezdtem a nyakát és éreztem hogy nekem is egyre feszesebb lesz az alsóm.

Eric: -N..Ne már..-nyöszörgött mint aki nem akarja de mondhat bármit nem mindig a szavaink irányítanak...Főleg ha áll a farkunk...Be csúsztattam a kezem a vékony ruha anyagon ő pedig levegőt is alig bírt venni.

Én: -Készülj fel valamire amit eddig nem próbáltál..-igazából nem tudom pontosan hogy szűz-e még csak reménykedem benne. 

Eric: -Mo..Mocskos játékot játszol...-a szemembe nézett és én egy kicsit ki estem a szerepemből mivel annyira el tud varázsolni már az is ha csak rám néz.

Én: -De élvezed. -mosolyognom kellet mindig amikor vele vagyok valahogy nem tudom vissza fogni ezeket a random mosolyokat. Ő csak bólintott és már majdnem kezdtem bele élni magam hogy mm végre meg lesz amire már hónapok óta várok erre fel kiabált Josh hogy kész a reggeli...Alap esetben is fejen tudnám lőni azt aki fel ébreszt de mivel most nem aludtam hanem egy sokkal jobb dologra készültem ezért most valami durvábbra gondoltam volna de tudom hogy nem szabadna Josht hibáztatnom és igazából még hálás is lehetnék neki.-Nem hiszem el..-ezt azért muszáj volt ki mondanom mert igaz hogy még mndig nem voltam biztos abban hogy ezt kellene csinálni mert tudom hogy nem de azért tudtára akartam adni hogy élveztem ezt a pár percet.Eric még mindig olyan volt mint aki most élvezett el pedig még bele sem merültünk igazán a dolgokba de nem baj...Nevetve fel segítettemés ki mentünk..

A reggeli nem tartott sokáig mivel senki nem volt annyira éhes. Anyáék el mentek dolgozni Eric pedig fel ment a szobánkba ahova persze követtem.

Én: -Mi lenne ha a mai napot együtt töltenénk?

Eric: -Öhm...tanulnom kell...

Én: -Akkor először tanulok veled. -igazából nincs kedvem tanulni de érte bérmit meg tennék.

Eric: -TANULSZ?- mindenre számítottam csak erre nem...Azért ennyire nem hihetetlen.

Én: igen -le ültem és a kezembe vettem egy könyvet de annyira érthetetlen volt hogy szinte már is fel akartam adni mikor Eric megszólalt:

Eric:-Fordítva. -fel nevetett és meg fordította a könyvet a kezemben.

Én: -Ohh..-csak ennyi jött ki a torkomon kicsit kínos volt mert ő olyan okos én meg azt se tudom hogy kell meg fogni azt az izét.

Le ült mellém az ágyra és neki álltunk a tanulásnak...vagyis ő neki állt én csak azzal a " Mi a fasz van?" nézéssel néztem rá. Kb. egy óra után be is fejeztük ami nekem már megváltás volt. Szétt untam a fejemet. Eric el pakolta a cuccokat nekem pedig támadt egy ötletem.

Eric: -És mit akarsz csinálni?- én akartam előbb meg kérdezni de így már csak simán mondhatom neki az ötletem.

Bry: -Menjünk sétálni. -nem nagy dolog de én mindig is szerettem sétálni. És persze meg akarom fogni séta lözben a kezét.

Eric: -Okés. -ki mentünk az előszobába de egyszerre el ment a kedvem mindentől.

Én: -Mi a fasz? Az Suga dzsekije? -már úgy tűnt mindha ki téptem volna a kezéből azt a szarságot de ezt most nem tudtam hova rakni és nagyon felbaszott.

Eric: -Igen...-röhögnöm kellet mert nem hittem el hogy ezt csinálta velem.

Én: -Jó színész vagy Eric! Én kezdtem azt hinni hogy jól haladunk végre! -nagyon ideges lettem és mikor a szemébe néztem rosszul lettem. 

Eric: -De nem színészkedek...-megint halkan beszél ebböl is már annyira elegem van hogy nem bír határozott lenni.

Én: -Ohoho..Nem?! Akkor ez mégis mi a faszom?! -itt már kiabáltam mert nem bírtam. Egyszerűen egyszerre vagyok ideges, mérges és féltékeny.

Eric: -Meg..Megtudom magyarázni..-láttam hogy fél de nem tudom hogy mi a faszomtól világosan meg mondtam neki hogy nem fogom bántani de látom hogy nem bízik bennem.

Én: -Kurvára nem érdekel a magyarázatod! Ma reggel majdnem lefeküdtünk és erre bazdmeg ez! -röhögök...röhögök a saját nyomoromon.

Eric: -Had magyarázzam meg!...-közelebb jött hozzám én pedig pánikba estem.

Én: -Leszarom a magyarázatod! -el löktem és hallotam hogy egy kurva nagyot koppan a feje. De nem tudott érdekelni.

Eric: -Kérlek..-el csuklott a hangja...Gyenge...

Én: -Nem érdekelsz! -ki futottam az ajtón és még hallottam hogy a nevemet kiabálja utánnam de már nem érdekelt. Elő vttem a zsebemből a pengémet és egy kisutcába be kanyarodav vágtam mély csíkokat a kezembe egy pillanatra a nyakamhoz akartam emelni de nem tettem meg. Én nem akarok gyáva lenni aki ezzelmenekül el mert ez nem oldja meg. el tettem a pengét a pulcsi ami rajtam volt átt vérzet de nem érdekelt. Egy darabig még úgy voltam vele hogy most oda megyek Sugához és szétt verem de végül nem mentem el hozzá. Fékeztem magam. Vagyis el mentem de nem kopogtam hanem cssak átt hajitottam a dzsekit a kerítésen és onantól bassza meg. Még sokáig kint voltam..Sétálgattam erre-arra. De végül úgy voltam vele hogy haza megyek és bocsánatot kérek mivel nagyon bűntudatom volt. Haza értem és nem volt otthon senki. Nem foglalkoztam vele mivel meg értettem hogy Eric is egyedül akar lenni egy kicsit. Olyan hajnali három fele hallottam nyílani a bejárati ajtót és egy nagy puffanást onantól mindha egy rémálomban lettem volna..