Rosszul kezdődött szerelem

39. rész

---Bry szemszöge---

Nem tudtam mit csinálok. El ment az eszem teljesen. Hogy arra gondoltam hogy James Ericet becézgeti teljesen megőrültem. Valaki meg próbált le fogni többször is de nem hagytam magam. Aztán éreztem hogy valaki megint próbálkozik de nem láttam tisztán ezért őt is felpofpztam. Ezután jöttem rá csak igazán arra hogy mit csináltam. Hirtelen egy percre legyengültem és a hasamban valami éles fájdalomra lettem figyelmes. Oda kaptam a hasamhoz és a bicska állt ki belőle. Ezután már csak szín tiszta fájdalmat éreztem mindenhol. Viszonylag hamar padlóra kerültem de még egy darabig próbáltam támaszkodni de nem ment túl sokáig. Miután a földre kerültem onantól már csak rugdostak és el sötétült minden...

Mikor felébredtem csak fehér fényt láttam. Meg dörzsöltem a szemem és megpróbáltam felülni de a hasam és úgy kb. mindenembe bele hasított a fájdalom amitől tisztázódott a látásom. Egy kórházban voltam meglepő módon. Emlékeztem mindenre csak arra nem hogy Eric merre lehet. Nem tudom hogy mi van vele. Zt tudom hogy felpofoztam és meg kell keresnem. Szörnyen bűntudatom van miatta. Nem tudom mi ütött belém de nagyon gyorsan meg kell keresnem. Fel ültem az ágy szélére ami egy olyan tíz percembe bele telt de meg oldottam ekkor ki nyílt az ajtó és egy ápoló jött be.

Ápoló:- Szia! Nem kelett volna fel kelned. A főorvos azt mondt hogy ha jól vagy akkor már ma haza mehetsz mivel nagyobb bajod nincs csak egypár nyílt seb és egy kar törés. A hasadat rendbe hoztuk de visszsa kell majd jönnöd holnap is kötözésre meg majd gipsz cserére.-a kezembe nyomott egy halom papírt majd ki ment. Öhhmmm...oké? Rá néztem az órára amin este hét óra volt. Fel öltöztem és még azn éjjeli szekrényen találtam egy doboz fájdalom csillapítót amiből vettem be két szemet és a zsebembe csúsztattam. Kurvára fájt de nem baj Ericnek is biztos fáj. Tudom már hogy fogok tőle bocsánatot kérni és azt is hogy mit fogok neki mondani. Fel ültem egy buszra ami haza vitt de mivel a korháztól hazáig az út olyan egy óra ezért addig elő vettem a zsebemből a pengémet és betüket véstem a csuklómba. " Bocsánat Eric."  pillantottam az alkotmányomra és azt hiszem ez jó lesz bocsánat kérésre. Nekem is fájt de tudom hogy neki sokkal jobban. Amúgy a sok papír között ott voltak a rendőrségi papírjaim amkien az állt hogy mivel én kerültem kórházba ezért mindenki úgy mondta el a rendőröknek a sztorit mindha ártatlan lennék és hogy James kezdeményezte a verekedést ami részben igaz volt. Még a buszon ültem mikor egy ismeretlen szémról kaptam hívást amit fel vettem.

Én:- Halo..?

Ismeretlen:- Szia Bry! Jin vagyok Eric itt van nálam és azt szeretném ha érta jönnél és megbeszélnétek a dolgokat.

Én:- Öhhhmm...Jó akkor egy tíz perc és ott vagyok.- le tettem a telefont és leszátam egy megállónál ami pont jó volt mert innen csak tíz perc a séta Jin házáig. Be sétáltam a kapun és Jin mindha megérezte volna hogy jövök-vagy csak látott az ablakból-ajtót nyitott nekem. El mondott mindent mindha én is csak most értesülnék a dolgokról és aztán fel ment aludni én pedig vártam a reggelt. Nem kellet sokat várnom mert kb. egy tíz perc után valaki trappolt le a lépcsön én pedig tudtam ki ez annyira jellegzetes már a járása is. Be jött a konyhába és nem kicsit kapott sokkat mikor fel kapcsolta a villanyt. Egy szál alsóba állt előttem és ez volt az első alkalom mikor nem egyből a szex jutott róla eszembe.

Eric:- Bry te mit keresel itt?- kérdezte. De hallottam a hangjában azt hogy nem igazán bánja hogy itt vagyok. Fel húztam a pulcsim ujját ő pedig el olvasta a kissé véres de még éppen hogy kivehető szöveget. Szemei könnyben úsztak ahogy az enyémek is és végül egymás karjaiba zuhantunk. Ngyon rossz volt ez az érzés mert tudtam hogy most mi következik.

Eric:- Bry én szeretlek...- adott volna egy csókot de tudtam hogy ezt most azért csinálja mert sajnál de én skkal jobban sajnálom őt. El toltam magamtól és leültettem egy székre én pedig mellé ültem.

Én:- Eric sajnálom.Én szeretlek de mi nem lehetünk együtt. Szakítanunk kell. És tudom hogy ez most nagyon nehéz lesz nekünk de el kell fogadnunk. Én holnap reggel közlöm anyuékkal hogy el költözök és te pedig soha többet nem keresel magadtól. Néha majd meg foglak látogatni titeket de akkor sem maradhatunk kettesben.- a mondatokat alig bírtam ki mondani. Nagyon nehezemre esett minden egyes betű amit ki ejtettem a számon de tudtam hogy így lesz jó mind a kettőnknek. A szemeiből csak úgy hullottak a könnycseppek ahogy az enyémekből is. Közelebb hajolt hozzám és egy csókot lehelt ajkaimra.

Eric:- Örökké szeretni foglak Bry.