Rosszul kezdődött szerelem

12. rész

---Eric szemszögéből---

1 hét telt el mióta Tae-val a tónál voltunk és hát történt valami ott ami össze hozott minket. Most vele vagyok és boldognak érzem magam.

-1 héttel ezelőtt- 

Miután úszkáltunk a tóban hallottunk egy kis gally reccsenését egymás után. Kezdtem félni és így Taehoz úsztam.

-Tae: ne aggódj...semmi nincs ott..ha mégis megvédelek. -húzott magához a vízben.

-Én: Tae...félek..-itt előugrott a bokorból egy őzike és én összerezzentem de meg is nyugodtam. Tae csak ölelt magához...el se engedett...nem is akart. Ránéztem, pont a szemébe. Ajkainkat 2 centi se választotta el. 

-Tae: Eric...én szeretlek...-kimondta majd megcsókolt. Egyszerre lepődtem meg és csókoltam őt vissza. Az a csók felejthetetlen lett számomra..életem legelső csókja. 

-napjainkban-

Szóval igen..azóta együtt vagyunk az én kis szerelmemmel. Jah hogy mi van Bry-al?...Nincs olyan hogy mi...csak ő és én...két külön dolog. Sose lesz olyan vele, hogy mi. 

Egyik nap szokásosan a pékség előtt vártam Taet de késett ezért üzentem neki. Azt mondta nagyon lebetegedett és vele beszélgettem leülve a padra. Úgy döntöttem majd ma meglátogatom és ápolom. Elmerülve bújtam a telefont, de valami vagyis valaki megzavart. Bry állt elém...majd fel néztem rá.

-Bry: miért nem jöttél mostanában suliba? -ez a kérdés oly annyira meglepett hogy ezt kérdezi hogy csak azt gondoltam át hogy muszáj bunkón válaszolnom.

-Én: miért érdekel téged ez? -láttam hogy meglepte hogy így beszélek vele...de nem törődhetek vele és kész.

  -Bry: ne legyél ilyen...azt tudnod kell hogy nagyon sajnálom amit veled csináltam és most már nagyon bánom..de sajnos ezen már nem tudok változtatni pedig szívesen meg tenném de nem tudom...Eric sajnálom -letettem a telefonomat és ő mélyen a szemembe nézett majd le az ajkaimra és olyan történt amit álmaimba se hittem volna...MEGCSÓKOLT! Lefagytam..nem tudtam mit tegyek. Csókja jól esett és csalogatott hogy viszonozzam neki, de nem tettem...nem tehetem. Ezért lassan eltoltam magamtól ami engem már darabokra tört hogy ezt tettem.

-Én: nem érdekel...-felálltam és a szemébe néztem- amiket tettél tönkre tettek lelkileg és testileg!..és kurvára nem érdekel mit sajnálsz és mit nem! 3 éven át szenvedtem miattad!!..és most csak ide állsz egy bocsánattal és megcsókolsz?! -könnyeztem be..mert tudtam hogy csak a bocsánatom miatt csókolt meg semmi más miatt- Mit hittél? Hogy majd a nyakadba ugrok és viszonzom?! Hát kibaszottul nem!..és hagyjál békén...felejts el! -sose beszélek csúnyán...de most igen...mindenki azt hiszi Tae van rám rossz hatással...miatta lógok, vagyok bunkó, beszélek csúnyán..pedig nem...vagy lehet?..nem tudom.- összetörtél és átsétáltál rajtam..-folytak könnyeim..ő meg állt előttem lehajtott fejjel..azért hajtotta le mert szégyelli magát vagy mert sír? Áhh tudom hogy egyik se!- nem tudod miken mentem keresztül...-futottam el sírva. Láttam hogy meg is lepte hogy végre kimondom ezeket de nem érdekel már...vagyis azt hittem nem.