Rosszul kezdődött szerelem

26. rész

---Eric szemszöge---

Reggel úgy döntöttem lustálkodok kicsit. Elég korán keltem fel, olyan 7-8 körül, most meg 11 óra van. Tudtam, ha lemegyek Bry ott lesz...amit tegnap este mondott bent van a fejemben. Ő kérte. Megteszem. Békén hagyom. Feltápászkodtam nagy nehezen az ágyból és felöltöztem. Kopogtak. Uhm...Bry nem kopogna a saját szobájába, főleg nem az este után. 

Én: -Gyere. -szóltam ki míg pólót kerestem. Még most sem pakoltam ki pár dobozból, nem volt hozzá kedvem. Hirtelen valaki hátulról átölelt.

Bry: -Jó reggelt. -nem értettem, nem is érdekelt. Megfordultam és el toltam.

Én: -Neked is. -találtam egy pólót és fel is kaptam gyorsan. Ki kerültem, mintha nem is érdekelt volna. De elkapta a csuklóm.

Bry: -Baj van? -nézett a szemembe.

Én: -Csak annyi, hogy hozzám értél. -téptem ki kezem ujjai közül. Kénytelen vagyok bunkó lenni vele. 

Bry: -Eric...Mi a baj? 

Én: -Semmi. -válaszoltam a tőlem szokatlan módón...ridegen és semmit mondón. Ott hagyva le mentem reggelizni..vagyis lassan ebédelni. Christina már itthon van. Be mentem a konyhába.-Isteni illata van, mit főzöl? -kíváncsiskodtam.

Christina: -Majd megtudod. Aki kíváncsi hamar megöregszik. -nevet fel jóízűen. El mosolyodtam.[...]
Jól elbeszélgettünk. Éppen valamin jót nevettünk mikor észre vettem Bryson-t az ajtónak támaszkodni. Mér egy ideje ott állhatott és figyelhetett, hogyan nevetünk. Inkább segítek megteríteni. 

Bry: -Miben segítsek? -állt meg az anyja mellett. 

Christina: -Ericnek teríteni. -adta a kezébe a cuccokat. Komolyan?...Ahj..
Oda mentem és sorban vettem ki a kezéből a tányérokat. Mikor az utolsót elvettem végig simítottam véletlen a kezén. De ennek köszönhetően észre vettem frissebb vágásokat rajta. Szerintem a szememen látszódott, hogy elpislogtam a könnyeim és letettem a tányért.[...]
Lassan apa is haza ért és csendben telt egy ideig az ebéd.

Apa: -És mi a helyzet fiúk? -mind kettőnk csak piszkálta a kaját és nem mondtunk semmit.- Baj van?

Christina: -Kicsit összekaptak reggel..-ránk nézett.- Hallottam, csak azt nem min. -le sütöttem a szemem.

Bry: -Semmi nagy dolog. Eric kiakadt egy nagyon picit, mert kerestem valamit a cuccai között. -hazudott szemrebbenés nélkül. Még ebben is tökéletes. Fel pillantottam rá.

Apa: -Akkor jól van ha el rendeztétek, nem szeretném, hogy rosszban legyetek. -mosolygott apa. Ohh...ha te tudnád mi van...

Én: -Felmehetek? -néztem apára.

Apa: -De hisz alig ettél..-aggódóan pillantott rám.

Én: -Most nem vagyok éhes...

Apa: -Menjél.

Gyorsan felálltam és felmentem, nem bírtam csak úgy ülni Bry mellett. Nem bírom ki. Meg fogok bolondulni. Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Bry jött utánam. Megnehezíti...

Bry: -Mondd már el végre mit tettem! -néz a szemembe.

Én: -Semmit. Megmondtam barátok vagyunk, se több se kevesebb. -láttam mennyire szarul esett neki, de nem törődhetek ezzel.

Bry: -De úgy viselkedsz velem, mintha megöltem volna a kutyád. Éreztem amikor filmeztünk, hogy vetted a levegőt, és aznap azt a puszit. Ne mondd, hogy nincs semmi! -könnyezett be- V miatt van? Igaz?..

Én: -Nem, nem miatta, nem is miattad. De mondom, mert SEMMI sincs...-hangsúlyoztam ki miközben szívem szakadt meg érte. Sírás kerülgetett már.

Bry: -Csak egy okot mondj...

Én: -Apáék házassága..-ez egy jó érv, hisz testvérek leszünk.-ne erőltesd rám. -néztem szemébe. Szörnyen érzem magam. Le mentem. Fel vettem egy cipőt és egy dzsekit.- Majd jövök! -szóltam apáéknak és elmentem. Szakadt az eső, de ez most épp annyira hagyott hidegen mint az, hogy sötét van holott félek a sötétben. Jó hogy esik, így senki se látja hogy épp ömlenek a könnyeim, hisz most törtem össze életem szerelme szívét...