Rosszul kezdődött szerelem

40. rész.

---Eric szemszöge---

Úgy hasítottak belém Bry szavai, mint valami éles kés amivel éppen kínoznak. Csak ez jobban fájt. Nem tudtam a könnyeim megállni és a sírás utat tört magának. Zokogtam, mint egy óvodás a cukorért. Be rohantam a fürdőbe és bezártam. Szerencsére laktam itt szóval tudtam Jin hol tartja a pengéket. Előszedtem egyet, közben már a csempére rogytam úgy zokogtam. 

Bry: -Eric...-kopogott az ajtón.

Én: -Akkor menj! Gyerünk! -zokogtam. Haragudtam magamra, hogy nem vagyok elég neki.

Lassan elsétált az ajtótól, nem érdekelt hogy sír vagy sem. Kurva mélyen szétvágtam a kezeimet, combjaimat. Ordítottam a fájdalomtól, a kíntól...és Bry szavaitól. 

Jin: -Nyisd ki! -dörömbölt az ajtón. Én csak bőgtem már alig láttam, de nem ment..nem engedhetem el. Ő jelent nekem mindent. Hirtelen elfeküdtem a csempén...nincs erőm máshoz csak sírni. Jin berúgta az ajtót és felkapott. Ki vitt onnan leápolta  a kezeimet, és a combjaimat, nem szóltam mert nem tudtam. Átölelt és próbált lenyugtatni. Bry szavai vízhangzottak a fejemben és ettől csak jobban sírtam.[...]

Kb. 2 órájába telt Jinnek, hogy abba hagyjam a sírást. Felvitt a szobába, betakart és rögtön el is aludhattam.

Reggel. Fel keltem, szörnyen fájtak a vágásaim, de nem tudott érdekelni. Felöltöztem és elmentem. Hagytam Jinnek egy üzenetet, hogy köszönök mindent. Elmentem a suliba, kések így is. De mikor megláttam magam egy kirakat üvegében, nagyon elszörnyedtem. Megrántottam a vállam és bementem suliba. Senki se volt a folyosón. Lehajtott fejjel sétáltam szinte a sírástól egy hajszál választott el mikor valaki mellkasa a homlokomnak ütközött.

James: -Na Ha...-gondolom meglátta, hogy nézek ki, és ezért kussolt el.-Who...veled mi történt? Nem kapott választ csak ott hagytam..vagyis akartam. Elkapta a csuklóm amitől felszisszentem. Oda húzott magához és felhúzta a pulcsim ujját.-Mi a f..?! Te normális vagy? Gyerekesen viselkedsz. -Mondta még a magáét de nem figyeltem, idegesített. Ő. Hogy miatta pofozott meg Bry, Hogy miatta gondolkozott és hagy el. Behúztam neki egyet és csak ütöttem már sírva. 

Én: -A te hibád!! -kiabáltam a szemébe...-A te hibád..-rogytam térdre sírva. Minket figyelt az egész iskola. Sírtam, és mint valami moziba úgy néztek minket, és videóztak..sztm már kint van youtube-n. De leszarom. Felálltam mivel hívattak az igazgatóiba. Fel hívták apát aki azonnal értem jött.[...]

Apa: -Szállj ki! Gyerünk! -ment be a házba. Ki szálltam és bementem.- Ülj le! -leültem.

Én: -Apa...

Apa: -Nem! Hogy gondoltad mégis ezt?! Hah?! Verekedés? Felfügegsztés? És hogy nézel ki? És a kezed? -kiabált le. Csalódott bennem. Tudtam hogy Bry itthon van...láttam ahogy kinéz a szoba ablakon hogy ki állt meg a ház előtt.

Én: -Apa én megmagyarázom! -álltam fel és folytak a könnyeim.

Apa: -Nem! Nem érdekel a magyarázatod! 

Én: -De ap..-akkora pofont adott hogy vissza estem a kanapéra.

Apa: -Nem vagyok rá kíváncsi. -elsírtam magam, még sose ütött meg. 

Én: -Annyira utállak! -rohantam el otthonról sírva. 

Csak rohantam, nem tudtam merre vagy hova menjek egyszerűen fájt minden. Meg akartam halni de még nem, most nem. Majd ha Bry elutazott..utána. Egyszerűen nem értem mi a baj velem...Mert velem van a baj az biztos. Megálltam a reptér közelébe...ha Bry elmegy...utoljára látnom kell.[...]
Bele se telt kb egy 1 órába de megállt apa kocsija a reptér előtt. Ki szállt belőle Bry, apa és Christina. Sétáltak be a reptérre. Nem mentem be...De láttam az üvegen át. Elindult a felszálláshoz, be pánikoltam és berohantam.

Én: -Bry! Állj! -megtorpanva megfordult és apáék is érdeklődve néztek.- Apa...Sajnálom hogy ma csalódást okoztam és hogy most is azt fogok de...De én szeretem őt! Nem nem mint barát, vagy testvér...Nekem Ő jelenti a világot! Meleg vagyok és sose volt másképp. Nekem ő olyan mint neked Christina, szeretem. Mikor be írattál abba az iskolába, azt hittem ugyan az lesz mint a többi de nem ott volt Ő. Mikor megláttam nem tudtam mit érezzek. Nem érdekelt hányszor ver össze, hányszor aláz vagy sért meg! -ömlöttek a könnyeim és hátra néztem rá.-Mert megláttam benne a jót is, tudtam hogy ő nem az igazi arcát mutatja. Csak nyuszi voltam és későn jöttem rá mi is a helyzet. -vissza néztem apáékra.- Én ŐT szeretem. Nekem Ő jelenti a mindent. Mert...Mert igen is szerelmes vagyok belé! És ha ezek után..is elmész..-háttal voltam neki mert nem bírtam ki sírás nélkül.- Tiszteletben tartom..és hagyom akár mennyire is fáj...Csak akartam hogy tudd te jelentesz nekem mindent és...hogy...Mennyire szeretlek...