Rosszul kezdődött szerelem

27. rész

---Bry szemszöge---

Olyan 11 óra felé arra jutottam hogy ideje fel öltöznöm meg azért meg is akarom nézni Ericet. Nem tudtam hogy most csak be menjek vagy kopogjak...Hát amúgy ez az én szobám szóval be is mehetnék...Meg ha kopognák lehet fel kelteném de az is lehet hogy itthon sincs. Kurva sokáig gondolkodtam azon hogy kopogjak-e de végül ideges lettem és bekopogtam. Mikor bentről hallottam hogy kiabálja hogy mehetek nagyon meg könnyebültem.

Én:-Jó reggelt. - mondtam halkan miközben meg öleltem. Pólót keresett...vagyis gondolom mivel nem volt rajta ezért érezhettem selymes bőrét ami egyszerűen meg bolondít..Nem nagyon foglalkozott velem és ez zavart is mikor talált egy számára megfelelő darabot meg fordult és el lökött magától...

Eric:-Neked is.- nagyon flegmán és érzelemmentesen mondta. Nagyon zavart hogy így viselkedik.

Én: -Eric...Mi a baj?- meg kellett hogy kérdezzem tőle. 

Eric: -Semmi. - nagyon bántott a ridegsége és hibásnak éreztem magam miatta nem tudom mit csináltam de éreztem hogy nem valami jót és így hogy nem emlékszek a tegnapra nem is feltételezek semmi jót.

Le mentem én is a konyhába ahol Eric és anya nagyon aranyosan el beszélgetek. Komolyan mintha lenne is témájuk amit persze nem értettem. Mikor közelebb mentem meg kérdeztem hogy miben segíthetek...Ericel megterítettünk és amikor már Josh is haza ért neki állt ebédnél faggatózni hogy mi a baj...Persze nekinme mondhattam el azt hogy az a baj hogy a fia nem engedi hogy hozzá érjek pedig élvezi....Szóval végül anyu válaszolt rá röviden.

Eric: -Felmehetek? -nézett Joshra.

Josh: -De hisz alig ettél..-aggódóan pillantott rá.

Eric: -Most nem vagyok éhes...

Josh: -Menjél.

Eric fel rohant én pedig példáját követveugyanugy elkéreszkedtem az asztaltól. Fel mentem Eric pedig a szoba közepén állt.

Én: -Mondd már el végre mit tettem! - muszáj volt bele néznem a szemébe.

Én: -Semmit. Megmondtam barátok vagyunk, se több se kevesebb. -nagyon rosszul esett amit mondott de erősnek kell lennem most...pedig már nem sokáig fog menni.

Bry: -De úgy viselkedsz velem, mintha megöltem volna a kutyád. Éreztem amikor filmeztünk, hogy vetted a levegőt, és aznap azt a puszit. Ne mondd, hogy nincs semmi! -a könnyektől már kezdtem homályossan látni eszembe jutott V az amikor csókolóztak tegnap a szobában. Még mindig haragszok de mivel nem tudom még mindig hogy teljesen mit is csináltam tegnap ezért nem haragudhatok rá.- V miatt van? Igaz?..

Én: -Nem, nem miatta, nem is miattad. De mondom, mert SEMMI sincs...-ki hangsúlyozta a Semmi szót ami jobban fájt nekem mint bármelyik másik bántó szó.

Bry: -Csak egy okot mondj...

Én: -Apáék házassága..-ez egy jó érv, hisz testvérek leszünk.-ne erőltesd rám. - ezzel ki rohant a szobából és pár percre rá hallottam be csapódni az ajtót. Sírva estem térdre és csak arra gondoltam hogy mennyire sajnálom ezt az egészet hogy bele szerettem mert ezt kibaszottul nem kellet volna és nem miattam mert az hogy én mit érzek az nem érdekel de tudom hogy neki is fáj... Elő kellett vennem egy pengét...Végig szántottam a régi sebeimen amikből szokás szerint el kezdett ömleni a vér...Ez most nem nyugtatott meg nem is volt jó érzés mint máskor...

Miután be kötöttem a kezem és az első kötés sikeresen át ázott utánna már nem volt kedvem semmihez de nem is volt nagy baj mivel már kb. este 8 felé járhatott....De nem tudtam aludni nem ment sehogy sem tudtam hogy Eric nincs velem nem fekszik melletem fennt az ágyon és nem is a kanapén hanem valahol csavarog...és hát kitudja hol? Hibásnak éreztem magam. Találtam egy kis Füles plüssöt Eric ágyán és magamhoz öleltem. Nagyon tipikus illata volt..Szóval így sikerült végre el aludnom...De elalvás előtt is csak arra tudtam gondolni hogy mennyire sajnálom és hogy az életemet adnám érte...