Rosszul kezdődött szerelem

17.rész

---Bray szemszöge---

Amikor Eric rám nézett és megláttam a szemében azt a nagy fájdalmat ami nekem is ott volt de én nem akartam annyira kimutatni. Láttam a szemében a könnyeket ami az én szívemet marta pedig ne is én sírtam... le néztem a kezére és azt hittem össze esek az érzéstől...a kötése átázott nagyon durván szinte csöpögött belőle a vér...ki futott a suliból nagy késztetést éreztem rá hogy utánna fussak de tudtam hogy ő nem lát szívesen ezért én a másik ajtót választottam. Hazáig futottam nincs itthon senki csak egyedül vagyok ez mondjuk akkor is igaz amikor van itthon valaki vagy épp amikor beszélnek is velem akkor is egyedül vagyok mindig egyedül vagyok. Fel mentem a szobámba és elővettem az éjjeli szekrényemből a mostani legjobb barátomat. Semmire nem cserélném le...na jó talán Ericre de ez úgy is esélytelen szóval nem  mindegy? Erősen végig húztam a kezemen és mosolyogva hátra hajtottam a fejem ahogy éreztem hogy a friss vérem folyik le a kezemen majd egyszer csak el éri az ujjam hegyét és magányosan le esik a padlóra. Ez jobb mint bármi más. Ezt még párszor megismételtem. Be kötöttem a kezem és úgy döntöttem felhívom Kookot mert csak benne bízok most már de nem biztos már ezt sem tudom. Két csörgés után fel is vette.

Kook: Csőőő - köszönt a legidiótább hangon amit valaha hallottam.

Én: Csá kapsz tíz percet. Siess.- ezzel le is raktam a telefont mert tudom hogy tudja mire gondolok és érti a dolgot. Nem is kellet tíz perc már az ágyamon ültünk egymással szemben.

Kook: Fogadni merek hogy megint szerelmi bánatok miatt vagyok itt.

Én: Ha nem tetszik el is mehetsz....- erre csak egy nem túl szép pillantást kaptam amit úgy vettem hogy térjek a lényegre.- Jungkook én nem bírom tovább...Szeretem de ő nem rosszul kezdtem mindent...el szúrtam. Én nem akarok így élni... szóval kérlek mondd meg a többieknek hogy el kellet utaznom és soha ne mondd meg nekik az igazságot csak ha el jön az ideje...Kook te vagy a legjobb barátom és úgy érzem el kell köszönnöm tőled személyesen is.- láttam hogy szemei be könnyeztek nekem pedig a könnyeim már szabad úton jártak.

Kook: Bryson és szeretlek mint barátot és azt is tudom milyen vagy tudom hogy az  nem segít neked hogyha azt mondom nyugodj meg és ne csinálj hülyeséget...szeretlek...- karjaimba borulva zokogott én ne nagyon tudtam mit csinálni mivel sose láttam így de most nagyon rosszul érzem magam. A szavaiból minden igaz volt.- Bry én remélem hogy fogunk még találkozni...- bólintottam egyet és pengémet a zsebembe csúsztatva sétáltam ki a szobámból egyedül hagyva barátomat. Az utcánktól nem messze van egy kis erdő az volt életem utolsó úti célja. 

Azért remélem Eric legalább a temetésemre eljön....