Rosszul kezdődött szerelem

29.rész

---Bry szemszöge---

Arra ébredtem hogy valaki ki nyitja a bejárati ajtót majd azután be is csukta. Nem keltett nagy hangzavart de valahogy sejtettem ki is lehet az. Mivel ha anya vagy Josh az akkor ők fel ébresztettek volna de mivel csak el mentek melettem ezért tudtam hogy Eric az. Hallottam hogy amíg vetkőzik nem csukta be a fürdőszoba ajtaját és végül mikor gondolom le vette az utolsó ruhadarabot ami rajta volt be csukta az ajtót. Nem nagyon akarom zaklatni meg semmi de kívánom és nem tehetek róla...Vele akarok lenni. Végre meg akarom csókolni...Fogdosni akarom azt a formás seggét ami csak az enyém lenne. Fel álltam a kanapéról és benyitottam hozzá...alig akart észre venni és mikor kicsit közelebb mentem akkor vett észre.

Eric: -Bry! -annyira aranyossan próbálta takargatni magát...Bár valami igy is látszott...

Én: -Bocsi. -muszáj volt fel nevetnem nem bírtam ki hogy ne tgyem meg. De valahogy nem volt kedvem ki menni túl jó volt a látvány.

Eric: Menj már ki! -annyira kis édes volt hogy ilyen zavarban van. Azt mutatja hogy mérges de mivel olyan vörös mint egy paradicsom így nem nagyon lehet komolyan venni.

Én: -Nem nekem jó itt. -újabb kuncogást hallatva végig futattam rajta a szemem mert egyszerűen képtelen vagyok megállni. Ki akart volna ugrani a zuhany alól de nevezük inkább kiugráslépésnek...Gyorsan magára csavart egy törcsit ami egy kicsit el szomorított de nekem nem egy törülköző fogja jelenteni az akadályt.

Eric: -Kabbe! -olyan rosszallóan nézett rám mint még szerintem soha senkire. De valahogy ez most kevésbé érdekelt a kijelentése mellett. Hirtelen átt futott az agyamon az a kép ahogy Eric le térdel elém....

Én: -Biztos? -egy féloldalas mosoly kíséretében közelebb léptem hozzá.

Eric: Mi?! Nem! -odébb lökött és kiviharzott a fürdőből. Természetesen muszáj volt utánna mennem. Hátulról megöleltem és egy kicsit lejebb vezettem a kezem ahol éreztem hogy fel izgult...Hát azért mit ne mondjak erre én is. Rá csapott a kezemre és szembe fordult velem és ismét ellökött. Fel kapott egy alsót és be feküdt az ágyba. El kezdtem felé mászni és erre még jobban zavarba jött.

Én: -Kívánlak..-nem hazudtam neki tényleg kibaszottul kívántam de tudtam hogy ezt nem lenne szabad...

Eric: -Bry... nemár...kérlek..-halkan mondta...De mindegy hogy mit mondd ha látom és érzem hogy a teste mást akar....

Én: -Rám nézz és úgy mondd, hogy te nem. -az álla alá nyúltam nagyon reménykedtem hogy nem mondja ki...

Eric: -Én...-ez után nme folytatta és végig a szemembe nézett szóval tudtam hogy mi a helyzet.

Én: -Ez egyértelmű. -el vigyorodtam és már épp meg csókoltam volna mikor valakit meg hallottunk fel jönni a lépcsőn. Gyorsan le ugrottam róla a matracra és ő is vette a lapot gyorsan be takaróztunk és úgy tettünk mindha aludnánk. Valaki be nézett és le kapcsolta a villanyt. Amint ki ment fel mentem Eric mögé az ágyra és hátulról átt öleltem.- Miért tagadod?-
Erre nem válaszolt de tudtam hogy azért nem mert men tud mit.

Eric: -Aludjunk...fáradt vagyok...

Én: -Rendben...De..Itt alszok melletted.

Eric: -Oké..-sóhajtotta. Átöleltem hátulról és a nyakába fúrtam a fejét. Muszáj mosolyognom egyszerűen annyira boldog vagyok.

Én: -Jó éjszakát...Eric...-adtam neki egy lágy puszit.

Eric: -Jó éjt...

Nagyon sokat gondolkodtam miután Eric el ment. Nem akarok nélküle lenni annyira kívánom hogy nem bírom úgy a közelségét hogy ne érjek hozzá. Nekem ő a mindenem de nem akarom el rontani ezt a kis családféleséget. Annyira jól esik hogy van végre egy apukám aki még törődik is velem..Fogalmam sincs mit kéne csináljak...Annyit tudok hogy ki kell szeretnem Ericből.