Rosszul kezdődött szerelem

21.rész

---Bryson szemszöge---

Ott álltunk szinte egymással szemben és csak néztük egymást és a szüleinket. Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába ami olyan volt  mint a félelem csak kicsit extrább.  Senki nem szólt egy szót sem és végül anya szakította meg a kínos csendet. 

Anya:- Üljünk le!- ezzel a kanapé felé irányított mindenkit és úgy intézte hogy én üljek Erick mellé. - Szóval mint már tudod kicsim elég régóta vagyunk együtt Joshal és hát most jutottunk el odáig hogy...- itt el hallgatott.

Josh:- Eric...Tudom hogy még mindig fáj hogy anyád itt hagyott minket de...de most van lehetőségünk egy új boldog családra.- a férfi anyára nézett és lágyan mosolygott.

Anya:- Szóval csak annyit szeretnénk mondani hogy össze házasodunk....Tudjuk hogy nektek ez egy kicsit majd lehet gyors lesz mivel az esküvő két hét múlva lesz de addig is lesz időnk egy kicsit össze szokni.

Eric:- Apa...ide is költözünk??- Eric tágra nyílt szemekkel nézett az apjára majd egy kicsit ilyedten rám emelte tekintetét. Annyira édes...

Josh:- Igen fiam ha nincs ellenedre akkor már ma beköltöznénk- Eric meg rázta a fejét és egy halk " jó"-t intézett apja felé aki rögtön fel is állt anyámmal egyetemben. A két szülő ki mentek a konyhára és valami olyat pusmogtak hogy akkor már hozzák is a csomagokat...de nem igazán értettem.

Eric:- Kurva jó...-egy fájdalmas mosoly rajzolódott ki az arcán.- Látod még a sors is azt akarja hogy újra megverj...- rám emelte a tekintetét én pedig tudtam mire gondol.

Én:- Nem akarlak bántani soha többet...- hunytam le a szemem de kár volt...amit le csuktam a szemem ott lebegett előttem Erick szenvedése amit én okoztam neki.

Ezzel fel álltam mellőle és ki mentem segíteni cipekedni...mit ne mondjak Ericnek kibaszott sok cucca volt...és mivel csak két szoba volt a házban ezért Ericnek a szobámban kellene aludnia....de nem tudom mi lesz ebből még...

Én:- Ha akarod alszok a kanapén.- mondtam neki lágyan miközben ágyaztunk meg. 

Eric:- Nem kell...Elvégre ez a te házad.- már feküdt volna le a matracra ami a földtől csak pár centiméterre volt mikor meg fogtam a takaróját és az ágyamra terítettem ő pedig értetlenül nézett rám.

Én:-Egy: ez már a te házad is...Kettő: Ha mind ketten itt alszunk akkor te alszol az ágyon.- fel tápászkodott és be feküdt az ágyba én leoltottam a villanyt és le feküdtem a matracra ami kurva kényelmetlen volt szóval még jó is hogy nem engedtem neki hogy itt aludjon.

Eric:-Bry...Köszönöm jóéjt!- a hangja a szokásosnál is kellemesebb volt...azt hiszem talán mosolygott...Nem tudom...De azt igen hogy így hogy a szüleink összeházasodnak nehezebb lesz minden...igaz hogy közel leszek hozzá de testvérek leszünk ami valljuk be elég furcsa lenna ha még járnánk is....Megnéztem az időt és lassan egy óra lesz...nekem pedig ő jár a fejemben...pedig itt van tőlem egy méterre. Felé fordultam és ahogy a szoba enyhe fényei meg világították az arcát egyszerűen csodálatos volt...Azt hiszem még jobban belé szerettem...